Őszinte beszélgetés
Miközben a parton Monával röplabdáztunk, Danny, és a barátja
Matt csatlakozni akartak hozzánk. Amint megláttam Danny-t furcsa érzések
kezdtek kavarogni bennem, így egyszerűen hátat fordítottam, és elindultam
valamerre, én magam sem tudtam, hogy hová. De sajnos Mona utánam jött, akit
Matt, és Danny is követett, és végül Danny-vel elmentem sétálni, és ő szinte
azonnal elkezdett magyarázkodni.
- Nézd Nia. Tudom, hogy mi lehet a véleményed rólam, a
tegnap este után, legalábbis sejtem. Ha jól tudom, ismered Sharont, így
tudhatod, hogy mekkora egy ribanc. Az hazugság lenne, hogy semmi közöm nem volt
hozzá, mert Sahron a barátnőm volt 8 hónapon keresztül, de 2 hónapja
szakítottam vele, mivel rájöttem, hogy csak a pénz és a hírnév miatt van,
vagyis volt velem. Azóta szinte nem is láttam, tegnap este csak úgy odajött
hozzám és megcsókolt. Én még ezt tegnap el akartam mondani, de mivel olyan
gyorsan elszaladtál, úgy gondoltam, hogy nem lenne jó, ha utánad mennék. Ezért
inkább Sharont faggattam, hogy miért csinálta ezt, de nem mondott semmi
konkrétat, csak beszélt mindent össze-vissza. Majd rendesen lecsesztem, amiért
ő megsértődött, és ugyanúgy ahogyan te elment. Én nagyon kedvellek téged Nia,
és szeretném, ha adnál nekem egy második esélyt. – Ekkor már a kezemet fogta,
és a kék boci szemeivel nézett rám, és egyszerűen alig tudtam neki ellenállni.
- Danny, - kezdtem bele én is a mondandómba, és közben
kihúztam a kezem az ő kezei közül. – megpróbálok hinni neked Sharonnal
kapcsolatban, bár ez nem tudom, hogy sikerül-e, mivel az ilyen ügyekben nem én
vagyok a legjobb. A második esélyekben sem vagyok a legjobb, mert nálam az
emberek általában csak egy esélyt kapnak, és az általában alatt azt értem, hogy
az egyetlen ember, aki eddig megkapta tőlem a második esélyt az Mona volt.
Szóval szerintem ezt a „megkaphatom a második esélyemet” témát jegeljük egy
ideig. Nem ismersz még annyira, hogy ilyen dolgokat tudj rólam. És szerintem
jó, ha azt is tudod, hogy nem könnyen bocsájtok meg embereknek, és elég makacs
is vagyok. Ezért most jobb lesz, ha te visszamész Matthez és Monához, én pedig
csak addig megyek oda hozzájuk, ameddig megmondom Monának, hogy hazamegyek. Adj
nekem egy kis időt. – Elég szomorú arcot vágott, de muszáj volt ezt mondanom.
Nem mondott semmit, de látszott, hogy egy kicsit könnybe lábadt a szeme, ugyan
úgy, ahogyan nekem is. De mind a ketten tartottuk magunkat, és csendben
odasétáltunk Monáékhoz. Mona felállt Matt öléből, majd nem sokkal utána Matt is
felállt. Szerintem látták rajtunk, hogy nem sikerült kibékülnünk, ezért nem
kérdeztek, és nem is mondtak semmit. A néhány másodpercig tartó csendet én
törtem meg.
- Szerintem én megyek haza, mert majd jönnek hozzánk
vendégek, de te maradj csak nyugodtan. – mondtam, a mondat végét főleg Monának.
- Biztos, hogy nem maradsz még? – kérdezte a legjobb
barátnőm.
- Biztos. Még rendbe kell tennem a szobámat, és lehet, hogy
anyának is segítenem kell a konyhában süteményt sütni.
- Hát, te tudod. – mondta kicsit szomorúan, még mindig Mona.
Felvettem a ruhámat, elköszöntem tőlük, majd elindultam a buszmegálló felé,
ahol szerencsém volt, mivel a busz három percen belül oda ért. Felszálltam rá,
és hazamentem. Anya egy kicsit csodálkozott, hogy már ilyen hamar hazaértem, de
nem követelt magyarázatot. Bementem a szobámba, átöltöztem, elpakoltam a
dolgaimat az íróasztalról, és minden törékeny dolgot fentebb tettem, mivel a
három éves unokahúgom bármit képes összetörni, amit elér. Éppen a
sminkcuccaimat pakolásztam bele a kis dobozkába, amiben elméletileg tartani
szoktam, amikor anya beállított egy csokor rózsával a kezében.
- Antonia, ez neked jött. Most hozta egy futár, külön, és
kifejezetten neked címezve. – eléggé meglepődtem, amit anya is látott rajtam. –
Van benne egy levél is. Majd engedj egy
vázába vizet, és tedd bele. – mondta anya, a csokrot a kezembe adta, majd
kiment, és bezárta az ajtót. Sejtettem, hogy kitől jött a csokor, és
akaratlanul is mosolyra húzódott a szám a csokor láttán. Kivettem a rózsaszín
borítékot a virágok közül, és alaposan megnéztem. Egyedül annyi állt rajta,
hogy ’Nia’ nem éppen a legszebb
kézírással. Kibontottam a lezárt borítékot, és kivettem belőle a kettéhajtott A/5-ös papírlapot, és
elkezdtem olvasni a levelet. Már az első mondat után kicsordultak a könnyeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése