Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2012. október 27., szombat

15.fejezet - Dangerous Love


What is love? Baby, don’t hurt me!

Nem tartott sokáig a csók. Hamar elhúzódtam tőle. Nem azért, mert nem akartam. Nagyon is akartam. Sőt, az utóbbi napokban már rengetegszer elképzeltem ezt a jelenetet. Nem sokszor fordul elő, hogy valamely képzelgésem valóra válik, de most mégsem örültem ennek a megvalósulásnak olyannyira. Valahogy ez az egész olyan tökéletesnek tűnik, olyan meseszerűnek: a hétköznapi, semmilyen különlegességgel nem rendelkező, még csak nagyon szépségesnek sem mondható lány beleszeret a rossz fiúba, akinek tele van veszélyekkel az élete. A fiú annak ellenére, hogy a lány nem rendelkezik semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal, mégis felfigyel a lányra, és hamar ő is szerelmes lesz (vagy valami olyasmi).
Rengeteg mesének és filmnek ez az alap sztorija, és a vége mindig az, hogy majd boldogan élnek. De ez nem egy kibaszott mese vagy film. Ez a valóság. A való élet. És a való életben nem történnek ilyen dolgok. Legalábbis velem nem.
 - Mi a baj? – kérdezte Matt, amint elhúzódtam tőle.
 - Menj el, kérlek.
 - Miért? Valami rosszat csináltam? Vagy túl gyors voltam?
 - Nem, nem erről van szó. Én csak..
 - Nem hiszel nekem. – mondta Matt, még mielőtt befejezhettem volna a mondatot. – Igaz?
 - Elhiszem azt, amit mondtál. Csak valahogy ebben az egészben nem hiszek.
 - Miben?
 A szerelemben. Legalábbis ilyen formában abszolút nem hiszek benne. Alig egy hete ismerem, de mégis már kezdek teljesen belezúgni. Viszont én nem szeretnék szerelmes lenni, nem ilyen hamar. A szerelem kialakulásához hetek kellenek, sőt néha hónapok, akár évek is, nem napok. Nincs olyan, hogy első látásra szerelem. Egyszerűen nem létezik.
Mondtam ki magamban a választ, azonban hangosan szerencsére nem kellett kimondanom, mert egy ajtónyitás félbeszakította a beszélgetésünket. Nia volt az. Mindig örülök annak, ha ő jön hozzám, de most még a megszokottnál is jobban örültem. Elsősorban azért, mert kicsit bűntudatom volt, amiért nem vártam meg tegnap míg végzett az orvosnál, én nagyon keveset tudtunk beszélni. Másodsorban pedig azért mert érkezésének köszönhetően abbahagyhatjuk Mattel ezt az eléggé kínosnak ígérkező beszélgetést.
 - Ó, nem akartam zavarni, majd visszajövök később. – szólalt meg először Nia, amit meglátta, hogy nem egyedül tartózkodok a szobámban.
 - Nem kell, maradj csak, én már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, adott egy apró puszit az arcomra, majd nagy megkönnyebbülésemre elhagyta a szobát.
Nia leült mellém az ágyra, és elkezdünk beszélgetni. Elmesélte, hogy találkozott Danny apjával, sőt még a kórházból is ő hozta haza. Azt is megtudtam tőle, hogy nagy valószínűséggel LA-be fog menni Dannyvel és Danny családjával. Aminek nagyon örültem, mert szüksége van egy is kikapcsolódásra a baleset után, meg amúgy is, nagyon remélem, hogy Danny és Nia sokáig együtt lesznek. Miután befejezte a mondanivalóját, rögtön Mattről kezdett el kérdezősködni. Azt mondtam, hogy kibékültünk, ami részben igaz is, de valahogy mégsem érzem úgy, hogy rendbe jöttek a dolgaink.
10 óra körül lehetett, amikor Nia elment. Nagyon sok dologról beszélgettünk, most így utólag bánom, hogy nem mondtam el, hogy még sincsenek olyan nagyon rendbe a dolgok Mattel, azonban még én sem vagyok teljesen tisztában az érzéseimmel, szóval először is magamban kell tisztáznom a dolgokat, majd utána mindent elmondok neki. És Mattnek is kéne valamit mondanom. Az elmúlt fél órában háromszor is hívott, de egyszer sem vettem fel. Az eddig elküldött smseire sem válaszoltam. Ma már nem is fogok.
Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd magamhoz öleltem a pici cicámat bebújtam vele együtt az ágyba, próbáltam kizárni magamból minden felesleges gondolatot, és csak is az alvásra koncentráltam.
Reggel már megint későn keltem. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Felöltöztem, ettem egy szendvicset, és játszottam egy picit az öcsikémmel. Megígértem neki, hogy ma átviszem az egyik barátjához, ezért megvártam még elkészül és már indultunk is. Körülbelül félúton lehettünk, amikor is az eddigi pókemberes témáról hírtelen Zacky átváltott egy kellemetlenebb témára:
 - Mikor jön megint fel hozzánk Matt? – kérdezte Zacky.
 - Miért? Szeretnéd, hogy feljöjjön?
 - Igen, szeretném. Nagyon kedves volt velem tegnap. És szereti a Pókembert – szóval innen jött neki ez a hirtelen Pókember imádat.. – És szerintem téged is szeret.
 - Ezt mégis miből gondolod?
 - Csak tudom és kész.
 - És neked mindig mindenben igazad van.
 - Pontosan! – jelentette ki minden komolysággal Zacky. Azonban a komolyságot hamar ejtette, és pár perc múlva már megint valami mese volt a téma. Megérkeztünk a pajtijához, elköszöntem tőle, majd elindultam hazafelé.
Elgondolkoztam azon, amit mondott, hogy Matt szeret engem. Nem igazán akartam elhinni, mert mégis miért szeretne engem?! De valamilyen szintem mégis csak hittem neki, valami alapja biztosan van annak, hogy ő ezt hiszi. Annak ellenére, hogy még kicsi, nagyon jó emberismerő. Rajtam is mindig átlát.
Matt szakított miattam Saidyvel és még azt is elmondta, hogy milyen bajba keveredett. Azt azért még nem mondanám, hogy szeret, de megbízik bennem és fontos vagyok neki. És ő is fontos nekem.
Már majdnem a házunk előtt voltam, de mégis megfordultam és teljesen más irányba indultam el. Megálltam az előtt a bizonyos ajtó előtt, majd becsengettem. Matt nyitott ajtót, és látszólag nagyon örült nekem.
 - Szia Mona. Többször is hívtalak és vagy öt sms-t is küldtem. Miért nem válaszoltál? Miért haragszol rám? – zúdította rám a kérdéseket.
 - Szóval tényleg szereted Pókembert?
 - Mii? – kérdezte értetlenül.
Mire én egy apró csókkal válaszoltam. Matt teljesen közel húzott magához becsapta a hátam mögött az ajtót, majd hosszú és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.




Ui.: Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánok.! :))

2012. október 21., vasárnap

15. fejezet - Magical Summer

Ez most komoly?


Nagyon meglepődtünk mind a ketten, és egyből az ajtó felé néztünk. Éppen Danny édesapja ácsorgott ott, és ránk nézett. Nem szólt egy szót sem, de Danny egyből tudta, hogy jobban teszi, ha visszamegy a saját szobájába. Nekem sem szólt egy szót se, csak adott még egy puszit a homlokomra, és mosolyogva kiment. Sokat gondolkodtam a Los angelesi úton, de nem hinném, hogy anya és apa elengedne, és ha el is engedne, nem vagyok benne biztos, hogy Danny szülei örülnének annak, hogy én is utazok. Szóval egy hosszas gondolatmenet után inkább tovább olvastam a kedvenc könyvemet. Délután 5 körül az orvos bejött hozzám, még egyszer megvizsgált, aztán a kezembe nyomta a zárójelentésem, és hazaengedett. Amint az orvos kiment, én felhívtam anyát, hátha ő vagy apa értem tud jönni, de sajnos mind a ketten dolgoznak, így haza kell sétálnom. Egy kicsit el voltam keseredve, hogy senki nem tud értem jönni, de ilyen az élet. A cuccaimat belepakoltam a táskába, majd elindultam haza. Először be akartam menni Dannyhez, de sajnos még mindig bent volt nála az apukája, így inkább nem zavartam őket. Lementem a kórház elé, és vártam a már megrendelt taxira. Nagy meglepetésemre Danny édesapja szólított meg.
- Szia Nia! Már mehetsz is haza? – kérdezte tőlem.
- Ö… igen, már ki engedtek. Most várok a taxira. – válaszoltam kicsit félénken.
- Merre laksz?
- Yorktown.
- Gyere, hazaviszlek. – mosolygott. – Úgy is útba esik. És ne próbálj meg nemet mondani, sokkal hamarabb hazaérsz. A Huntington Beach-i taxi társaságok nem éppen a legmegbízhatóbbak, és rengeteget kell várni rájuk.
- Rendben. Köszönöm. – válaszoltam, majd elindultunk a parkoló felé. Danny apjának egy fekete luxusterepjárója van, a márkáját nem láttam, de az tuti, hogy egy vagyonba kerülhet. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Hamar rájöttem, hogy Danny apja nem éppen tartozik a csendes emberek közé, sőt, igazán bőbeszédű ember. Először elmesélte, hogy mennyire megijedt, amikor meghallotta a balesetet, majd felhozta a Los Angelesbe utazást.
- Danny mondta, hogy meghívott téged is LA-be, hogy tölts el velünk ott két hetet. – erre én csak bólogattam. - Ne legyenek kételyeid, nyugodtan eljöhetsz velünk, szívesen látunk.
- Rendben, majd megkérdezem a szüleimet. – mosolyogtam. Danny apja még elmondta, hogy mennyire szeretne a feleségével gyerekeket, de tudja, hogy Danny ennek nem örülne, és szerinte Danny egyáltalán nem kedveli a feleségét, ami igaz is, de én inkább ezt nem mondtam neki. Mikor megérkeztünk a házunk elé, én megköszöntem a fuvart, majd felmentem a lakásunkba. Sajnos senki nem volt otthon, így én bementem a szobámba, kipakoltam a cuccaimat a táskámból, majd kicsit összepakoltam a szobámat, mivel a húgom elég sok időt tölthetett el a szobámba ez alatt a két nap alatt, ameddig én nem voltam itthon. Miután végeztem a pakolással úgy döntöttem, hogy meglátogatom a legjobb barátnőmet. Mielőtt kimentem a házból, hagytam egy rövidke kis üzenetet anyáéknak, hogy tudják, hogy hol vagyok. Lementem a legjobb barátnőm lakásához, majd becsengettem. Mona anyukája nyitott nekem ajtót.
- Szia Nia! Jó látni téged. Örülök, hogy jobban vagy.– üdvözölt mosolyogva.
- Csókolom. Köszönöm. Mona itthon van?
- Igen, bent van a szobájában. Menj be hozzá nyugodtan.
- Köszönöm. – mondtam, majd elindultam Mona szobájához, majd benyitottam. Nagy meglepetésemre Mona nem egyedül, hanem Mattel együtt ücsörgött az ágyán.  – Ó, nem akartam zavarni, majd visszajövök később.
- Nem kell, maradj csak, én már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, majd felállt, adott egy apró puszit Monának, elköszönt tőlem is majd kiment. Én leültem Mona ágyára és elkezdtünk beszélgetni. Én egyből elmeséltem neki, hogy kibékültem Dannyvel, azt, hogy Danny apja hozott haza a kórházból, amin eléggé meglepődött, és azonnal elkezdett arról kérdezősködni.
- És hogy hogy ő hozott haza? – kérdezte.
- Ő volt bent Dannynél, én pedig lent vártam a taxira, mivel anyáék nem tudtak értem jönni.
- És miről beszélgettetek út közben?
- Hát tulajdon képen csak ő beszélt, én alig mondtam valamit. De ő is elhívott Los Angelesbe, hogy menjek velük.
- Mész LA-be Dannyvel? – kérdezte ledöbbenten.
- Még nem tudom. Ha anyáék meg engedik, akkor szeretnék elmenni. Bár nem sok esélyt látok rá, hogy elengedjenek.
- Remélem, hogy anyukádék el fognak engedni.
- Én is. De most meséld el, hogy mi van most közted és Matt között. – váltottam témát, majd ő kezdte el mesélni a helyzetet közte és Matt között. Elmondta, hogy először nem akart vele beszélni, de végül nekik is sikerült kibékülniük. Végül még rengeteg dologról beszélgettünk, és egész este 10-ig maradtam, majd végül hazamentem. Otthon anya, apa, és a húgom is kérdezgetett, hogy biztosan jól vagyok-e, és még rengeteg aggodalmaskodó kérdést tettek fel. Körülbelül 11 óra lehetett, amikor eljutottam odáig, hogy lezuhanyozzam, és lefeküdjek aludni.


2012. október 5., péntek

14. fejezet - Magical Summer


Can I find the happiness in this lifetime?


- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – kérdeztem tőle.
- Azt nem tudom, de hihetsz nekem, Danny nem esett ugyan abba a hibába, mint én. Sokkal megfontoltabb annál. Szerintem beszéld át vele a dolgot, minél hamarabb.
- Hát megfogadom a tanácsod Matt, köszönöm, ha nem bánod én már most felmegyek hozzá. – mielőtt folytattam volna a mondanivalóm, felálltam az asztaltól. – Oh, és ha te is megfogadod az én tanácsomat, akkor elmész Monához, és te is átbeszéled vele a dolgokat. – mosolyogtam rá.
- Rendben. Gyógyulj meg minél hamarabb. – mondta ő is mosolyogva, majd mind a ketten elindultunk a saját utunkon. Felmentem az emeletre, és egyenesen a Danny kórterméhez mentem, ahol most nem volt bent senki más Dannyn kívül. Éppen a telefonját nyomkodta, így bementem hozzá.
- Szia Danny! Zavarhatlak egy kicsit? – kérdeztem tőle.
- Hát persze, te bármikor zavarhatsz, bár jelenleg egyáltalán nem zavarsz. – mosolygott rám.
- Ok. Arra gondoltam, hogy jobb lenne, ha megbeszélnénk a köztünk lévő, vagy éppen nem lévő dolgokat. Éppen bele akart kezdeni a mondanivalójába, de egy fiatal nő jött be a kórterembe, aki, mint később kiderült, a mostohaanyja. Nem zavartam tovább, mivel láttam, hogy a hosszú fekete hajú nő nem éppen lát engem szívesen, így gyorsan, és illedelmesen távoztam, majd visszamentem a szobámba. Olvastam, zenét hallgattam, vártam, és Mattről meg Monáról gondolkodtam. Egy kicsit féltettem Monát ettől a sráctól, de most, hogy beszéltem vele egy keveset valamivel szimpatikusabb lett, de a véleményem még mindig megmaradt, hogy Monának egy kicsit jobban kéne vigyáznia az ilyen titokzatos alakokkal, bár azt mindig is tényként kezeltem, hogy legjobb barátnőm mindig is szerette a rosszfiúkat. Nem akartam tovább ezen gondolkodni, így tovább olvastam a szüleimtől kapott könyvet, majd elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatja. Kinyitottam a szemem, és Danny gyönyörű zöldeskék szemeit láttam magam előtt.
- Szia! Jól aludtál? – mosolygott rám.
- Szia! Igen. – Felültem az ágyon, majd el akartam kezdeni a már előre végig gondolt „beszédemet”, de ezt Danny nem hagyta.
- Szóval nem akarom sokáig húzni ezt a dolgot, és el szeretném neked mondani, hogy mi ez a dolog köztem és Sharon között. – Nem mondtam neki semmit, csak bólintottam egyet, jelezvén, hogy mondhatja. – Szóval Sharon végig azt csinálta velem, amit a mostohaanyám csinál az apámmal. És a hab a tortán az, hogy Sharon és Lisa unokatestvérek is. Leginkább az verte ki nálam a biztosítékot, hogy Sharon csak azért hazudta azt nekem, hogy terhes, hogy megtartson magának, de sajnos lebukott, és rendesen padlóra ejtettem, ezért megpróbált minél hamarabb visszaszerezni magának, de ez nem sikerült neki, és még tegnap is próbált győzködni, hátha a baleset után visszamegyek hozzá, de ez nem jött be neki, én pedig nem éppen kedves szavakkal elhajtottam. Nagyon remélem, hogy komolyan vette. Még mielőtt megengedem, hogy szóhoz juss, szeretnék tőled bocsánatot kérni, és szerintem a legjobb az lenne, ha előröl kezdenék mindent. Ha kell egy kis gondolkozási idő, csak szólj, és akkor majd visszajövök később.
- Megbocsájtok, és tényleg kezdjünk mindent a legelejéről. Ha ki kerülünk innen, majd elmehetnénk randizni, vagy valami. És remélem, hogy azt a picsát rendesen leráztad magadról.
- Biztos lehetsz benne. Amúgy szerinted a szüleid elengednének téged LA-be? Mert még szerintem a suli kezdés előtt elmehetnénk, tuti, hogy élveznéd. Én fogok menni az apámmal, és a mostohaanyámmal, szóval simán eljöhetnél te is.
- Hát, majd még megkérdezem, mert nem vagyok benne biztos.
- Majd ha elsőre nem engednek el, akkor valahogy rábeszéljük őket. – mosolygott rám.
- Oké.
- Majd feltétlenül el kell jönnöd hozzánk, és találkoznod kell hosszasabb ideig is a mostohaanyámmal, hogy megtudd, milyen egy szörnyű nő.
- Huh, hát ne szaladjunk ilyen előre. Nem hinném, hogy ha elmegyek hozzátok, a szüleid annyira kedvelni fognak engem.
- Az apám tuti, hogy bírni fog, a mostoha anyámmal meg egyszerűen ne törődj. – mondta, majd átölelt, és néhány másodperc múlva meg is csókolt. Csókunkat egy halk, szándékos köhögés zavarta meg, akire miután felnéztünk, eléggé dühösnek tűnt.

Cukik. *-*

2012. október 2., kedd

14. fejezet - Dangerous Love


That boy is so dangerous.

 - Végre felébredtél kicsim. Matt már vagy egy órája itt van. Nagyon kedves a barátod, annyira örülök neki, hogy végre találtál egy normális fiút.
 - Nem a barátom. – mondtam anyának, majd Matt felé fordultam. - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
 - Beszélnünk kell.
 - Semmi kedvem nincs most hozzád, nem akarok veled beszélni. Most bemegyek a fürdőszobába, és nagyon remélem, hogy mire kijövök, te már nem leszel itt.
 - Na de Mona, hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte anyám, de rögtön elengedtem a fülem mellett.
Bementem a fürdőszobába. Hangos csattanással bezártam magam mögött az ajtót. Megmostam az arcom jéghideg vízzel, majd a fogamat is megmostam. Kibontottam a hajam, és vagy háromszor végig fésültem. Ezek közben próbáltam nem Mattre gondolni, de nem sikerült kivernem a fejemből. Vagy fél órát töltöttem a fürdőszobában, igazából már 5 perc után kész voltam minden fürdőszobai teendőmmel, de féltem ki menni. Attól féltem, hogy Matt nem ment el, és még mindig itt van. Nem akartam a szemébe nézni, egyáltalán látni se akartam, a buta magyarázkodására, meg végképp nem voltam kíváncsi. Érthetően megmondtam neki, hogy nincs semmi kedvem hozzá. Valószínűleg már rég elment, nincs miért félnem. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót, elsétáltam az ebédlőig, és nagy örömömre, Matt már nem volt ott.
Boldogan sétáltam tovább a szobám felé, de amint kinyitottam a szobaajtómat, rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. Matt az ágyam szélén ült, és épp az egyik könyvemet olvasgatta. Odaléptem hozzá és kikaptam a kezéből a könyvemet.
 - Mondtam, hogy menj el! – szólaltam meg.
 - Tudom, de nem megyek el addig, amíg nem beszélünk. Miért haragszol rám?
 - „Nagyon szeretlek Saidy” ??
 - Tudtam, hogy ezért. Meghallottad, igaz?
 - Igaz.
 - Félreérted én.. – kezdte volna a magyarázkodást, de én nem hagytam.
 - Ezt mégis hogy lehet félre érteni? Kétszer is mondtad.
 - Tudom, de hadd magyarázzam meg.
 - Oké, hallgatlak. – mondtam, de csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy erre mégis milyen magyarázata lehet.
 - Köszönöm. Nem Saidyvel beszéltem, hanem apával. Emlékszel azokra az alakokra, akik tegnap megállítottak minket?
 - Igen. Nekik ehhez mi közük van? És minek mondanád ezt apukádnak?
 - Még nem fejeztem be. Szóval, van az a balhé, amit nem volt szabad elmondanom neked. Most elmondom. A lényeg annyi, hogy az egyik alaknak van egy öccse, akivel én egyszer nagyon csúnyán összeverekedtem. Ő nagyon megsérült. 2 nappal később véletlenül megint összefutottunk, de akkor már nem egyedül volt, hanem mind hárman ott voltak. Ő lefogott a két haverja meg jól elvert. Azt hittem, hogy ezzel vége lesz, de nem lett. Apukámat is megtámadták. Tegnap ott volt az egyik közülük a kórházban, nem sodorhattalak veszélybe. Láttam, hogy közeledtél felém, azért mondtam, hogy szeretlek Saidy, mert tudtam, hogy akkor elmész, és akkor majd ők se fognak rád szállni, mert azt hiszik, hogy még mindig Saidyvel vagyok.
 - Saidyt is bántották, azért szakított veled?
 - Nem. Csak megfenyegették, és amúgy is mondtam már, hogy én szakítottam vele, miattad.
 - És akkor most mi lesz Saidyvel? Bántani fogják?
 - Téged most komolyan csak ez érdekel?
 - Igen. Ha valami baja lesz, akkor az az én hibám lesz.
 - Miért lenne a te hibád? Én sodortam őt veszélybe, és apukámat is. Téged nem akarlak.
 - Miért nem mentél a rendőrségre?
 - Mert én is hibás vagyok. Az igaz, hogy ő kötött belém legelőször, de simán ott hagyhattam volna, mégsem ezt tettem, hanem jól megvertem..
 - De akkor is. Még az apukádat is megtámadták, és nagy sérüléseket okoztak neked. – mondtam idegesen. Ekkor Matt felállt, és a két keze közé vette az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
 - Ezért nem akartam el mondani ezt neked. Nem akarom, hogy aggódj miattam. Majd én ezt megoldom, te ne törőd vele. Minden rendben lesz.
 - Ne aggódjak? Nagy veszélynek van kitéve az életed, és azt kéred, hogy ne aggódjak?
 - Igen, ezt kérem. – mondta Matt, majd magához húzott, és megcsókolt.