Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2012. december 30., vasárnap

16. fejezet - Magical Summer



She’s crazy
(Ez a nő őrült)
Reggel, amikor felkeltem már csak a húgom volt otthon, mivel a szüleim már elmentek dolgozni. Néztük egy kicsit a tévét, majd leültünk, és megreggeliztünk.
- Lemegyünk ma a strandra? – kérdezte Lisa.
- Nekem nincs kedvem. – mondtam, mert ma be akartam menni Dannyhez a kórházba.
- És lemehetek egyedül? – kezdett el egy kicsit hisztizni.
- Nem.
- De tudok magamra vigyázni- mondta még mindig hisztis hangon.
- Akkor sem, én nem tudok veled lemenni, mert amúgy is dolgom van, de ha hajlandó vagy várni délután 3-ig mondjuk, akkor leviszlek egy fél órára.
- Fél óra? És várjak 3-ig? Kösz, inkább nem. Felhívom, a barátnőmet hátha őt leviszi a testvére, s majd felhívom, anyát hátha velük leenged- mondta sértődött hangon, majd felállt az asztaltól.
- Nem fejezed be a reggelid?- kiáltottam utána, mert a szobája felé vette az irányt.
- Nem- mondta makacsan, majd magára zárta az ajtót.
Ezután én még befejeztem a reggelim, majd felöltöztem. Bekopogtam Lisa ajtaján, de nem nyitotta ki, így magam mentem be. Zenét hallgatott és rajzolt valamit, de bezárta, amikor bementem.
- Mi az?- kérdezte morcosan.
- Nem kellene ennyire megsértődnöd, amiért nem megyünk le most. Nekem viszont el kell mennem itthonról, ne menj sehova.
- Szia.
- Szia. – mondtam. Láttam rajta, hogy nem igazán érdekli. Felvettem a táskám és elindultam a korház felé.
Amikor beléptem eszembe jutott, hogy Monát fel kellene hívnom.
Felmentem Danny szobájába, de amikor benéztem az üvegablakon nem volt ott. Azért én bementem.
Be volt ágyazva és a cuccai sme voltak már annyira szét.
- Nia?- szólalt meg egy hang mögöttem. Megfordultam és láttam, hogy Danny apukája áll ott.
- Csókolom- köszöntem- Danny?
- Ma kiengedik, úgyhogy elvitték még egy utolsó vizsgálatra. Azt mondták még sokat kell pihennie, de azt mondta, hogy ő már nem bír ki itt még egy napot.
- Az nagyon jó, én csak meg akartam látogatni.
- Ha gondolod, ülj le és én úgyis hazaviszem most Danny-t, gyere át hozzánk. Jót tenne neki, ha beszélgethetne valakivel, amikor bejöttem ideges volt, mert Matt telefonja ki volt kapcsolva. Bár nem tudom miért akadt ki ennyire.- hát persze, Danny egyből ideges lesz, mivel Matt piszkos barátai még mindig nem hagyják nyugodni a fiút.
- Hát, akkor elfogadom a meghívást- mosolyodtam, majd leültem kint a váróteremben.
Messze ültem a korterem bejáratától, így Danny nem vett észre, amikor egy nővér kíséretében visszament a szobába. 10 perc elteltével Danny jött ki a szobából és megpillantott engem.
- Szia. - mosolygott rám. Közelebb jött és én felálltam, ő pedig apró puszit adott a számra.
- Hallom, hogy Matt nem vette fel a telefont- meséltem.
-
Nem nagy cucc, csak hirtelen beugrott, hogy azok a sötét alakok simán rátámadhatnak, vagy valami, és ez egy kicsit aggaszt. - Szerintem nem lesz semmi gond, lehet csak lemerült a telója.- mondtam mosolyogva és bíztatóan, majd Danny apukája is kijött a szobából.
- Nos Nia, akkor elfogadod a meghívást?- kérdezte még egyszer Danny apukája. Én Dannyre néztem, de nem sok mindent tudtam leolvasni az arcáról.
- Hát, ha Dannyt sem zavarja- mondtam.
- Persze, hogy nem. - mondta viccesen majd elindultunk a parkoló felé.
Én és Danny hátra ültünk és az út nagy részét csöndben töltöttük. Még szerencse, hogy az apukája indított zenét, mert zavaró lett volna a csend.
Végül, amikor megérkeztünk a garázsban szálltunk ki. Danny beengedett elsőként a házba, majd mondta, hogy menjek fel nyugodtan, ő lepakolja a cuccait, a középső ajtó az ő szobája.
Lassan mentem fel a lépcsőn majd benyitottam az ajtón. A szoba tágas volt, széles ággyal, szekrénysorral és egy nagyobbacska íróasztallal, ahol egy laptop volt, illetve felé szerelve egy tévé és egy PlayStation 3.
Viszonylag rend volt az átlagos fiú szobákhoz képest, az íróasztal volt egy kicsit szétszórt. Volt még két ajtó, egy eltolható kétszárnyas ajtó, gondolom a gardrób és még egy az meg gondolom a fürdőszoba.
Egy üvegajtó is volt, ami egy nagy teraszra nyílott. Volt ott egy nagyobb üvegasztal néhány székkel és egy napernyő. A kilátás nagyon szép volt. A sarokban lévő fotelhoz sétáltam majd leültem. Danny viszonylag hamar meg is érkezett.
- Szia, bocsi csak szörnyriadó volt- mondta mosolyogva majd lelökte a táskáját az ágy mellé.
- Az mit jelent, hogy „szörnyriadó”?
- Hazajött apám barátnője és… Á, hagyjuk. - mondta majd elmosolyodott. - Nos, van kedved valamihez? Megnézni egy filmet mondjuk?- kérdezte.
- Az jó, válasz te- mondtam majd felálltam. Ő leült a laptopja elé és bekapcsolta.
- De ha neked az nem jó akár beszélgethetünk is simán, vagy játszhatunk valami a Play Station-ön, már ha azt szereted. Vagy sétálhatunk itt a közeli erdőben- ajánlott fel sok jó dolgot, de neki is pihennie kell.
- Hát, ne feledd, hogy épp most engedtek haza, szerintem most pihenned kell, úgyhogy válasz filmet- mondtam mosolyogva.
- Rendben. Akkor én választok, előremehetsz, a konyhába mindjárt megyek én is és akkor hozunk fel inni valamit meg valami rágcsát. - mondta.
- Oké- motyogtam, majd a konyhába indultam. Tudtam, hogy hol van, mivel ide jöttünk amikor Danny először megadta a számát.
Lassan benyitottam az ajtón. A pultnál egy szőke nő ült. Tipikus cicababa, ő lenne Danny apjának a barátnője?
- Csókolom- mondtam, amikor beléptem.
- Te ki vagy?- kérdezte felnézve a pultról.
- Danny barátnője- azt hiszem.
- Te vagy Nia?- a hangja meglepődött volt és gúnyos. - Nehogy azt hidd, hogy nem tudom miért vagy Danny-vel.
- Nem tudom, miről beszél- mondtam majd közelebb léptem.
- Csak a pénz hajt drágám, látszik, és előttem ne áltasd magad- mondta és forgatta a szemeit. Ez a nő bekattant, esküszöm.
- És ezt miből gondolja? – kérdeztem gúnyosan.
- Mint ahogy mondtam, látszik rajtad. És általában csak azért járnak Dannyvel.
- Már elnézést, de mindenki magából indul ki, ribanc! - vágtam rá azonnal, már majdnem ordítva, szinte gondolkodás nélkül.

2012. december 29., szombat

Blogértékelés - Randiztam egy sztárral - Domi

Sziasztok!

Meghoztam az első blogértékelést. :) 

Író: Domi
Cím: Randiztam egy sztárral
Téma: One Direction
Eddigi, elolvasott fejezetek: 5
Véleményem: Még nem sok fejezet van a történetből, de egy nagyon izgalmas történetnek indul. Itt-ott vannak benne fogalmazás hibák, amiket elnézhettél, de szerencsére nem olyan nagy hibák, amik nagyon zavaróak lennének olvasás közben. :) Nagyon tetszik, ahogyan írsz, nagyon tehetséges vagy benne. Nem zavarosak a történet szálai, könnyen megérthető. Remélem, hogy ez a továbbiakban sem fog változni.
A blog kinézete nagyon jó, és látszik  a történeteiden(nem csak ezen, hanem a másik hármon is), hogy nagy igényt fektetsz a szereplőkre, arra, hogy mindegyikről legyen egy kép.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a 1D-t, hogy olvassa el, szerintem nagyon jó kis történet. :)
Sok sikert kívánok Dominak, a történet folytatásához! :)

A képre kattintva elérheted a blogot. :)

2012. december 25., kedd

.

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek! :))
Mona & Nia.





2012. december 17., hétfő

.

A 2012-es X-factor nyertese Oláh Gergő!! 

Már a műsor kezdete óta neki drukkoltam. Nagyon boldog voltam, amikor a legvégén az ő nevét mondták ki.:) Nagyon tehetséges embernek tartom, ének és tánc tudása is lenyűgöző. :33 Büszke vagyok rá, és remélem, hogy nemsokára saját szerzeményeket is hallhatunk majd tőle. :)) 







Ui.: Tudom, hogy nagyon régen hoztunk új részeket a történetekből, de teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy minél hamarabb készen legyenek a következő résszek.(:
Köszönjük ezt a rengeteg jelentkezést a blogértékelésre, igyekszünk minden blogot minél hamarabb elolvasni, és írni a kommenteket és ajánlásokat. :3
Mona.^^

2012. december 16., vasárnap

Blogértékelések

Sziasztok!


Új rovatot indítunk Monával, mégpedig blogértékelést. Nyugodtan jelentkezhettek a történetes blogotokkal, mi elolvassuk, és értékeljük azt. :)
Nem kell mást tenned, csak jelentkezni hozzászólásban, vagy chatban. :)
A történet bármilyen témájú lehet, akár befejezett, vagy jelenleg is íródó történet. :)
Folyamatosan olvasni fogjuk a történeteket, és kommentelni fogjuk a véleményünket.
Egy történetet csak az egyikőnk fog olvasni, nem mind a ketten, és majd mi döntjük el egymás közt, hogy melyikőnk olvasson egy történetet. Ha a blogon több történet van, akkor azt is írd le, hogy melyiket véleményezzük és ajánljuk.
Miután elolvastunk egy bizonyos fejezetszámot a történetből, írni fogunk egy rövid kis értékelést és ajánlást ide, a mi blogunkra. :)
Jelentkezzetek bátran!

Nia&Mona.

2012. december 8., szombat

.

Sziasztok!

Elnézést, hogy nagyon-nagyon ritkán jelentkezünk, de ezentúl ezen megpróbálok, megpróbálunk változtatni. Most azért írok, mert nem tudom, hogy láttátok-e már Rihanna Diamonds című videó klipjét, de ha nem, akkor nézzétek meg. Nekem most nagy kedvencem lett, és állandóan ezt hallgatom. :)


2012. november 2., péntek

.

Sziasztok!

Nyitottam egy új blogot, ahol egy One Directionnel kapcsolatos fanfictiont olvashattok, és akinek van kedve, az nézzen be, már felkerült az első két fejezet. :)
http://princessandonedirection.blogspot.hu/

A Magical Summer következő fejezetét valószínűleg vasárnap este fogom hozni, ha addig sikerül megírnom. Ha nem, akkor szerda-csütörtök környékére várható, bár nem ígérek semmit. :)

Szóval a lényeg a lényeg, hogy aki kíváncsi az új blogomra, az nézzen be, és olvasgasson, aki pedig a Magical Summerre is vár, attól egy kis türelmet kérek. :)
http://princessandonedirection.blogspot.hu/

Puszi,
Nia.

Mitch Lucker.

Nyugodjon békében! :|

2012. október 27., szombat

15.fejezet - Dangerous Love


What is love? Baby, don’t hurt me!

Nem tartott sokáig a csók. Hamar elhúzódtam tőle. Nem azért, mert nem akartam. Nagyon is akartam. Sőt, az utóbbi napokban már rengetegszer elképzeltem ezt a jelenetet. Nem sokszor fordul elő, hogy valamely képzelgésem valóra válik, de most mégsem örültem ennek a megvalósulásnak olyannyira. Valahogy ez az egész olyan tökéletesnek tűnik, olyan meseszerűnek: a hétköznapi, semmilyen különlegességgel nem rendelkező, még csak nagyon szépségesnek sem mondható lány beleszeret a rossz fiúba, akinek tele van veszélyekkel az élete. A fiú annak ellenére, hogy a lány nem rendelkezik semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal, mégis felfigyel a lányra, és hamar ő is szerelmes lesz (vagy valami olyasmi).
Rengeteg mesének és filmnek ez az alap sztorija, és a vége mindig az, hogy majd boldogan élnek. De ez nem egy kibaszott mese vagy film. Ez a valóság. A való élet. És a való életben nem történnek ilyen dolgok. Legalábbis velem nem.
 - Mi a baj? – kérdezte Matt, amint elhúzódtam tőle.
 - Menj el, kérlek.
 - Miért? Valami rosszat csináltam? Vagy túl gyors voltam?
 - Nem, nem erről van szó. Én csak..
 - Nem hiszel nekem. – mondta Matt, még mielőtt befejezhettem volna a mondatot. – Igaz?
 - Elhiszem azt, amit mondtál. Csak valahogy ebben az egészben nem hiszek.
 - Miben?
 A szerelemben. Legalábbis ilyen formában abszolút nem hiszek benne. Alig egy hete ismerem, de mégis már kezdek teljesen belezúgni. Viszont én nem szeretnék szerelmes lenni, nem ilyen hamar. A szerelem kialakulásához hetek kellenek, sőt néha hónapok, akár évek is, nem napok. Nincs olyan, hogy első látásra szerelem. Egyszerűen nem létezik.
Mondtam ki magamban a választ, azonban hangosan szerencsére nem kellett kimondanom, mert egy ajtónyitás félbeszakította a beszélgetésünket. Nia volt az. Mindig örülök annak, ha ő jön hozzám, de most még a megszokottnál is jobban örültem. Elsősorban azért, mert kicsit bűntudatom volt, amiért nem vártam meg tegnap míg végzett az orvosnál, én nagyon keveset tudtunk beszélni. Másodsorban pedig azért mert érkezésének köszönhetően abbahagyhatjuk Mattel ezt az eléggé kínosnak ígérkező beszélgetést.
 - Ó, nem akartam zavarni, majd visszajövök később. – szólalt meg először Nia, amit meglátta, hogy nem egyedül tartózkodok a szobámban.
 - Nem kell, maradj csak, én már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, adott egy apró puszit az arcomra, majd nagy megkönnyebbülésemre elhagyta a szobát.
Nia leült mellém az ágyra, és elkezdünk beszélgetni. Elmesélte, hogy találkozott Danny apjával, sőt még a kórházból is ő hozta haza. Azt is megtudtam tőle, hogy nagy valószínűséggel LA-be fog menni Dannyvel és Danny családjával. Aminek nagyon örültem, mert szüksége van egy is kikapcsolódásra a baleset után, meg amúgy is, nagyon remélem, hogy Danny és Nia sokáig együtt lesznek. Miután befejezte a mondanivalóját, rögtön Mattről kezdett el kérdezősködni. Azt mondtam, hogy kibékültünk, ami részben igaz is, de valahogy mégsem érzem úgy, hogy rendbe jöttek a dolgaink.
10 óra körül lehetett, amikor Nia elment. Nagyon sok dologról beszélgettünk, most így utólag bánom, hogy nem mondtam el, hogy még sincsenek olyan nagyon rendbe a dolgok Mattel, azonban még én sem vagyok teljesen tisztában az érzéseimmel, szóval először is magamban kell tisztáznom a dolgokat, majd utána mindent elmondok neki. És Mattnek is kéne valamit mondanom. Az elmúlt fél órában háromszor is hívott, de egyszer sem vettem fel. Az eddig elküldött smseire sem válaszoltam. Ma már nem is fogok.
Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd magamhoz öleltem a pici cicámat bebújtam vele együtt az ágyba, próbáltam kizárni magamból minden felesleges gondolatot, és csak is az alvásra koncentráltam.
Reggel már megint későn keltem. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Felöltöztem, ettem egy szendvicset, és játszottam egy picit az öcsikémmel. Megígértem neki, hogy ma átviszem az egyik barátjához, ezért megvártam még elkészül és már indultunk is. Körülbelül félúton lehettünk, amikor is az eddigi pókemberes témáról hírtelen Zacky átváltott egy kellemetlenebb témára:
 - Mikor jön megint fel hozzánk Matt? – kérdezte Zacky.
 - Miért? Szeretnéd, hogy feljöjjön?
 - Igen, szeretném. Nagyon kedves volt velem tegnap. És szereti a Pókembert – szóval innen jött neki ez a hirtelen Pókember imádat.. – És szerintem téged is szeret.
 - Ezt mégis miből gondolod?
 - Csak tudom és kész.
 - És neked mindig mindenben igazad van.
 - Pontosan! – jelentette ki minden komolysággal Zacky. Azonban a komolyságot hamar ejtette, és pár perc múlva már megint valami mese volt a téma. Megérkeztünk a pajtijához, elköszöntem tőle, majd elindultam hazafelé.
Elgondolkoztam azon, amit mondott, hogy Matt szeret engem. Nem igazán akartam elhinni, mert mégis miért szeretne engem?! De valamilyen szintem mégis csak hittem neki, valami alapja biztosan van annak, hogy ő ezt hiszi. Annak ellenére, hogy még kicsi, nagyon jó emberismerő. Rajtam is mindig átlát.
Matt szakított miattam Saidyvel és még azt is elmondta, hogy milyen bajba keveredett. Azt azért még nem mondanám, hogy szeret, de megbízik bennem és fontos vagyok neki. És ő is fontos nekem.
Már majdnem a házunk előtt voltam, de mégis megfordultam és teljesen más irányba indultam el. Megálltam az előtt a bizonyos ajtó előtt, majd becsengettem. Matt nyitott ajtót, és látszólag nagyon örült nekem.
 - Szia Mona. Többször is hívtalak és vagy öt sms-t is küldtem. Miért nem válaszoltál? Miért haragszol rám? – zúdította rám a kérdéseket.
 - Szóval tényleg szereted Pókembert?
 - Mii? – kérdezte értetlenül.
Mire én egy apró csókkal válaszoltam. Matt teljesen közel húzott magához becsapta a hátam mögött az ajtót, majd hosszú és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.




Ui.: Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánok.! :))

2012. október 21., vasárnap

15. fejezet - Magical Summer

Ez most komoly?


Nagyon meglepődtünk mind a ketten, és egyből az ajtó felé néztünk. Éppen Danny édesapja ácsorgott ott, és ránk nézett. Nem szólt egy szót sem, de Danny egyből tudta, hogy jobban teszi, ha visszamegy a saját szobájába. Nekem sem szólt egy szót se, csak adott még egy puszit a homlokomra, és mosolyogva kiment. Sokat gondolkodtam a Los angelesi úton, de nem hinném, hogy anya és apa elengedne, és ha el is engedne, nem vagyok benne biztos, hogy Danny szülei örülnének annak, hogy én is utazok. Szóval egy hosszas gondolatmenet után inkább tovább olvastam a kedvenc könyvemet. Délután 5 körül az orvos bejött hozzám, még egyszer megvizsgált, aztán a kezembe nyomta a zárójelentésem, és hazaengedett. Amint az orvos kiment, én felhívtam anyát, hátha ő vagy apa értem tud jönni, de sajnos mind a ketten dolgoznak, így haza kell sétálnom. Egy kicsit el voltam keseredve, hogy senki nem tud értem jönni, de ilyen az élet. A cuccaimat belepakoltam a táskába, majd elindultam haza. Először be akartam menni Dannyhez, de sajnos még mindig bent volt nála az apukája, így inkább nem zavartam őket. Lementem a kórház elé, és vártam a már megrendelt taxira. Nagy meglepetésemre Danny édesapja szólított meg.
- Szia Nia! Már mehetsz is haza? – kérdezte tőlem.
- Ö… igen, már ki engedtek. Most várok a taxira. – válaszoltam kicsit félénken.
- Merre laksz?
- Yorktown.
- Gyere, hazaviszlek. – mosolygott. – Úgy is útba esik. És ne próbálj meg nemet mondani, sokkal hamarabb hazaérsz. A Huntington Beach-i taxi társaságok nem éppen a legmegbízhatóbbak, és rengeteget kell várni rájuk.
- Rendben. Köszönöm. – válaszoltam, majd elindultunk a parkoló felé. Danny apjának egy fekete luxusterepjárója van, a márkáját nem láttam, de az tuti, hogy egy vagyonba kerülhet. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Hamar rájöttem, hogy Danny apja nem éppen tartozik a csendes emberek közé, sőt, igazán bőbeszédű ember. Először elmesélte, hogy mennyire megijedt, amikor meghallotta a balesetet, majd felhozta a Los Angelesbe utazást.
- Danny mondta, hogy meghívott téged is LA-be, hogy tölts el velünk ott két hetet. – erre én csak bólogattam. - Ne legyenek kételyeid, nyugodtan eljöhetsz velünk, szívesen látunk.
- Rendben, majd megkérdezem a szüleimet. – mosolyogtam. Danny apja még elmondta, hogy mennyire szeretne a feleségével gyerekeket, de tudja, hogy Danny ennek nem örülne, és szerinte Danny egyáltalán nem kedveli a feleségét, ami igaz is, de én inkább ezt nem mondtam neki. Mikor megérkeztünk a házunk elé, én megköszöntem a fuvart, majd felmentem a lakásunkba. Sajnos senki nem volt otthon, így én bementem a szobámba, kipakoltam a cuccaimat a táskámból, majd kicsit összepakoltam a szobámat, mivel a húgom elég sok időt tölthetett el a szobámba ez alatt a két nap alatt, ameddig én nem voltam itthon. Miután végeztem a pakolással úgy döntöttem, hogy meglátogatom a legjobb barátnőmet. Mielőtt kimentem a házból, hagytam egy rövidke kis üzenetet anyáéknak, hogy tudják, hogy hol vagyok. Lementem a legjobb barátnőm lakásához, majd becsengettem. Mona anyukája nyitott nekem ajtót.
- Szia Nia! Jó látni téged. Örülök, hogy jobban vagy.– üdvözölt mosolyogva.
- Csókolom. Köszönöm. Mona itthon van?
- Igen, bent van a szobájában. Menj be hozzá nyugodtan.
- Köszönöm. – mondtam, majd elindultam Mona szobájához, majd benyitottam. Nagy meglepetésemre Mona nem egyedül, hanem Mattel együtt ücsörgött az ágyán.  – Ó, nem akartam zavarni, majd visszajövök később.
- Nem kell, maradj csak, én már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, majd felállt, adott egy apró puszit Monának, elköszönt tőlem is majd kiment. Én leültem Mona ágyára és elkezdtünk beszélgetni. Én egyből elmeséltem neki, hogy kibékültem Dannyvel, azt, hogy Danny apja hozott haza a kórházból, amin eléggé meglepődött, és azonnal elkezdett arról kérdezősködni.
- És hogy hogy ő hozott haza? – kérdezte.
- Ő volt bent Dannynél, én pedig lent vártam a taxira, mivel anyáék nem tudtak értem jönni.
- És miről beszélgettetek út közben?
- Hát tulajdon képen csak ő beszélt, én alig mondtam valamit. De ő is elhívott Los Angelesbe, hogy menjek velük.
- Mész LA-be Dannyvel? – kérdezte ledöbbenten.
- Még nem tudom. Ha anyáék meg engedik, akkor szeretnék elmenni. Bár nem sok esélyt látok rá, hogy elengedjenek.
- Remélem, hogy anyukádék el fognak engedni.
- Én is. De most meséld el, hogy mi van most közted és Matt között. – váltottam témát, majd ő kezdte el mesélni a helyzetet közte és Matt között. Elmondta, hogy először nem akart vele beszélni, de végül nekik is sikerült kibékülniük. Végül még rengeteg dologról beszélgettünk, és egész este 10-ig maradtam, majd végül hazamentem. Otthon anya, apa, és a húgom is kérdezgetett, hogy biztosan jól vagyok-e, és még rengeteg aggodalmaskodó kérdést tettek fel. Körülbelül 11 óra lehetett, amikor eljutottam odáig, hogy lezuhanyozzam, és lefeküdjek aludni.


2012. október 5., péntek

14. fejezet - Magical Summer


Can I find the happiness in this lifetime?


- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – kérdeztem tőle.
- Azt nem tudom, de hihetsz nekem, Danny nem esett ugyan abba a hibába, mint én. Sokkal megfontoltabb annál. Szerintem beszéld át vele a dolgot, minél hamarabb.
- Hát megfogadom a tanácsod Matt, köszönöm, ha nem bánod én már most felmegyek hozzá. – mielőtt folytattam volna a mondanivalóm, felálltam az asztaltól. – Oh, és ha te is megfogadod az én tanácsomat, akkor elmész Monához, és te is átbeszéled vele a dolgokat. – mosolyogtam rá.
- Rendben. Gyógyulj meg minél hamarabb. – mondta ő is mosolyogva, majd mind a ketten elindultunk a saját utunkon. Felmentem az emeletre, és egyenesen a Danny kórterméhez mentem, ahol most nem volt bent senki más Dannyn kívül. Éppen a telefonját nyomkodta, így bementem hozzá.
- Szia Danny! Zavarhatlak egy kicsit? – kérdeztem tőle.
- Hát persze, te bármikor zavarhatsz, bár jelenleg egyáltalán nem zavarsz. – mosolygott rám.
- Ok. Arra gondoltam, hogy jobb lenne, ha megbeszélnénk a köztünk lévő, vagy éppen nem lévő dolgokat. Éppen bele akart kezdeni a mondanivalójába, de egy fiatal nő jött be a kórterembe, aki, mint később kiderült, a mostohaanyja. Nem zavartam tovább, mivel láttam, hogy a hosszú fekete hajú nő nem éppen lát engem szívesen, így gyorsan, és illedelmesen távoztam, majd visszamentem a szobámba. Olvastam, zenét hallgattam, vártam, és Mattről meg Monáról gondolkodtam. Egy kicsit féltettem Monát ettől a sráctól, de most, hogy beszéltem vele egy keveset valamivel szimpatikusabb lett, de a véleményem még mindig megmaradt, hogy Monának egy kicsit jobban kéne vigyáznia az ilyen titokzatos alakokkal, bár azt mindig is tényként kezeltem, hogy legjobb barátnőm mindig is szerette a rosszfiúkat. Nem akartam tovább ezen gondolkodni, így tovább olvastam a szüleimtől kapott könyvet, majd elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatja. Kinyitottam a szemem, és Danny gyönyörű zöldeskék szemeit láttam magam előtt.
- Szia! Jól aludtál? – mosolygott rám.
- Szia! Igen. – Felültem az ágyon, majd el akartam kezdeni a már előre végig gondolt „beszédemet”, de ezt Danny nem hagyta.
- Szóval nem akarom sokáig húzni ezt a dolgot, és el szeretném neked mondani, hogy mi ez a dolog köztem és Sharon között. – Nem mondtam neki semmit, csak bólintottam egyet, jelezvén, hogy mondhatja. – Szóval Sharon végig azt csinálta velem, amit a mostohaanyám csinál az apámmal. És a hab a tortán az, hogy Sharon és Lisa unokatestvérek is. Leginkább az verte ki nálam a biztosítékot, hogy Sharon csak azért hazudta azt nekem, hogy terhes, hogy megtartson magának, de sajnos lebukott, és rendesen padlóra ejtettem, ezért megpróbált minél hamarabb visszaszerezni magának, de ez nem sikerült neki, és még tegnap is próbált győzködni, hátha a baleset után visszamegyek hozzá, de ez nem jött be neki, én pedig nem éppen kedves szavakkal elhajtottam. Nagyon remélem, hogy komolyan vette. Még mielőtt megengedem, hogy szóhoz juss, szeretnék tőled bocsánatot kérni, és szerintem a legjobb az lenne, ha előröl kezdenék mindent. Ha kell egy kis gondolkozási idő, csak szólj, és akkor majd visszajövök később.
- Megbocsájtok, és tényleg kezdjünk mindent a legelejéről. Ha ki kerülünk innen, majd elmehetnénk randizni, vagy valami. És remélem, hogy azt a picsát rendesen leráztad magadról.
- Biztos lehetsz benne. Amúgy szerinted a szüleid elengednének téged LA-be? Mert még szerintem a suli kezdés előtt elmehetnénk, tuti, hogy élveznéd. Én fogok menni az apámmal, és a mostohaanyámmal, szóval simán eljöhetnél te is.
- Hát, majd még megkérdezem, mert nem vagyok benne biztos.
- Majd ha elsőre nem engednek el, akkor valahogy rábeszéljük őket. – mosolygott rám.
- Oké.
- Majd feltétlenül el kell jönnöd hozzánk, és találkoznod kell hosszasabb ideig is a mostohaanyámmal, hogy megtudd, milyen egy szörnyű nő.
- Huh, hát ne szaladjunk ilyen előre. Nem hinném, hogy ha elmegyek hozzátok, a szüleid annyira kedvelni fognak engem.
- Az apám tuti, hogy bírni fog, a mostoha anyámmal meg egyszerűen ne törődj. – mondta, majd átölelt, és néhány másodperc múlva meg is csókolt. Csókunkat egy halk, szándékos köhögés zavarta meg, akire miután felnéztünk, eléggé dühösnek tűnt.

Cukik. *-*

2012. október 2., kedd

14. fejezet - Dangerous Love


That boy is so dangerous.

 - Végre felébredtél kicsim. Matt már vagy egy órája itt van. Nagyon kedves a barátod, annyira örülök neki, hogy végre találtál egy normális fiút.
 - Nem a barátom. – mondtam anyának, majd Matt felé fordultam. - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
 - Beszélnünk kell.
 - Semmi kedvem nincs most hozzád, nem akarok veled beszélni. Most bemegyek a fürdőszobába, és nagyon remélem, hogy mire kijövök, te már nem leszel itt.
 - Na de Mona, hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte anyám, de rögtön elengedtem a fülem mellett.
Bementem a fürdőszobába. Hangos csattanással bezártam magam mögött az ajtót. Megmostam az arcom jéghideg vízzel, majd a fogamat is megmostam. Kibontottam a hajam, és vagy háromszor végig fésültem. Ezek közben próbáltam nem Mattre gondolni, de nem sikerült kivernem a fejemből. Vagy fél órát töltöttem a fürdőszobában, igazából már 5 perc után kész voltam minden fürdőszobai teendőmmel, de féltem ki menni. Attól féltem, hogy Matt nem ment el, és még mindig itt van. Nem akartam a szemébe nézni, egyáltalán látni se akartam, a buta magyarázkodására, meg végképp nem voltam kíváncsi. Érthetően megmondtam neki, hogy nincs semmi kedvem hozzá. Valószínűleg már rég elment, nincs miért félnem. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót, elsétáltam az ebédlőig, és nagy örömömre, Matt már nem volt ott.
Boldogan sétáltam tovább a szobám felé, de amint kinyitottam a szobaajtómat, rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. Matt az ágyam szélén ült, és épp az egyik könyvemet olvasgatta. Odaléptem hozzá és kikaptam a kezéből a könyvemet.
 - Mondtam, hogy menj el! – szólaltam meg.
 - Tudom, de nem megyek el addig, amíg nem beszélünk. Miért haragszol rám?
 - „Nagyon szeretlek Saidy” ??
 - Tudtam, hogy ezért. Meghallottad, igaz?
 - Igaz.
 - Félreérted én.. – kezdte volna a magyarázkodást, de én nem hagytam.
 - Ezt mégis hogy lehet félre érteni? Kétszer is mondtad.
 - Tudom, de hadd magyarázzam meg.
 - Oké, hallgatlak. – mondtam, de csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy erre mégis milyen magyarázata lehet.
 - Köszönöm. Nem Saidyvel beszéltem, hanem apával. Emlékszel azokra az alakokra, akik tegnap megállítottak minket?
 - Igen. Nekik ehhez mi közük van? És minek mondanád ezt apukádnak?
 - Még nem fejeztem be. Szóval, van az a balhé, amit nem volt szabad elmondanom neked. Most elmondom. A lényeg annyi, hogy az egyik alaknak van egy öccse, akivel én egyszer nagyon csúnyán összeverekedtem. Ő nagyon megsérült. 2 nappal később véletlenül megint összefutottunk, de akkor már nem egyedül volt, hanem mind hárman ott voltak. Ő lefogott a két haverja meg jól elvert. Azt hittem, hogy ezzel vége lesz, de nem lett. Apukámat is megtámadták. Tegnap ott volt az egyik közülük a kórházban, nem sodorhattalak veszélybe. Láttam, hogy közeledtél felém, azért mondtam, hogy szeretlek Saidy, mert tudtam, hogy akkor elmész, és akkor majd ők se fognak rád szállni, mert azt hiszik, hogy még mindig Saidyvel vagyok.
 - Saidyt is bántották, azért szakított veled?
 - Nem. Csak megfenyegették, és amúgy is mondtam már, hogy én szakítottam vele, miattad.
 - És akkor most mi lesz Saidyvel? Bántani fogják?
 - Téged most komolyan csak ez érdekel?
 - Igen. Ha valami baja lesz, akkor az az én hibám lesz.
 - Miért lenne a te hibád? Én sodortam őt veszélybe, és apukámat is. Téged nem akarlak.
 - Miért nem mentél a rendőrségre?
 - Mert én is hibás vagyok. Az igaz, hogy ő kötött belém legelőször, de simán ott hagyhattam volna, mégsem ezt tettem, hanem jól megvertem..
 - De akkor is. Még az apukádat is megtámadták, és nagy sérüléseket okoztak neked. – mondtam idegesen. Ekkor Matt felállt, és a két keze közé vette az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
 - Ezért nem akartam el mondani ezt neked. Nem akarom, hogy aggódj miattam. Majd én ezt megoldom, te ne törőd vele. Minden rendben lesz.
 - Ne aggódjak? Nagy veszélynek van kitéve az életed, és azt kéred, hogy ne aggódjak?
 - Igen, ezt kérem. – mondta Matt, majd magához húzott, és megcsókolt.

2012. szeptember 25., kedd

.

Sziasztok.!:3
Tudom, hogy már régóta nem hoztam frisst, de tényleg nagyon sokat kell tanulnunk, és visszajelzéseket sem kapunk, tehát nem sok értelmét látom a posztolgatásnak.. :| No de mind1. Azért remélem legalább egy-két ember tényleg követi a blogot, és olvassa a kiírásainkat.:)
Hoztam nektek egy zenét, ami a mostani kedvenceim közi tartozik, remélem hogy tetszeni fog. :))
Puszii: Mona.^^ 

Mary PopKids ft. Punnany Massif - Mosoly

Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek. :))(L)

2012. szeptember 22., szombat

Írói közlemény

Sziasztok!

Mivel nagyon kevés időnk van az oldalt szerkeszteni, ezért Monával közösen úgy döntöttünk, hogy a rovatokat egy kis időre szüneteltetjük. A két történet ettől függetlenül folytatódni fog, de nem úgy, hogy egy-egy bizonyos napon lesz belőlük fejezet, mert úgy előfordulhat, hogy csak gyorsan összecsapjuk az egészet, hanem úgy lesz, hogy amikor készen vagyunk egy-egy fejezettel, akkor azt kitesszük.
Ha lesznek visszajelzések a történetekkel kapcsolatban előfordulhat, hogy néhány rovatot visszahozunk, vagy amikor időnk engedi megcsinálunk belőlük egy-egy részt. De ehhez az kell,  hogy tudjuk, hogy hány embert érdekelnének, szóval kérjük az olvasóinkat, hogy írjanak megjegyzéseket, hogy tudjuk, kiket érdekel az, amiket csinálunk. 

Nia&Mona

2012. szeptember 18., kedd

Zenék (Part 16)

Sziasztok!

Meghoztam én is a mai zenéket. Ahogy Mona is írta, nagyon örülnénk néhány visszajelzésnek, mert már én is kezdem feleslegesnek érezni a posztolgatást.És ne felejtsetek el szavazni se. :-)

Alicia Keys ft. Nicki Minaj-Girl on fire

Körülbelül három napja hallottam először ezt a zenét, és azóta nagyon megszerettem. ^^

Taylor Swift - We are never ever getting back together

Mikor először meghallgattam ezt a zenét, azt gondoltam, hogy milyen bugyuta egy zene, de minél többször meghallgattam, annál jobban megszerettem, és már nagyon szeretem.:):)




Zenék (Part 15)

Sziasztok.! :3
Meghoztam a mai zenéimet.! :))
Néha már úgy érzem, hogy feleslegesen posztolgatunk, mert semmilyen visszajelzést nem kapunk. Nagyon örülnénk néhány véleménynek.!:)
Ui.:Szavazzatok.! (:
Mona.


The Pretty Reckless - My medicine
Imádom Taylor Momsemet.*-* A Gossip Girl-ből ismertem meg, már ott is kedvencem volt. Énekesként is ugyan olyan jó, mint színészként, talán még jobb is. :)) Ez az egyik kedvenc zeném az együttesétől. ^^


30Y - Bogozd ki
Napok óta ez a zene jár a fejembe.:D 3 évvel ezelőtt, amikor először hallottam, nagyon utáltam. Most már imádoom. :DD Nagyon jó zene.^^


Asaf Avidan - One Day (Wankelmut Remix)
Nagyon tetszik nekem ez a zene.^^ 
Először azt hittem, hogy egy nő énekli, de nem.  Egy férfi.:D 

2012. szeptember 17., hétfő

Képek (Part 16)

Sziasztok!

Meghoztam én is a képeket mára. :) 
Ismét kitettünk egy szavazást, szóval légyszíves szavazzatok. :)
Nia.
U.Í.: Tudom, hogy még lógok nektek egy Filmek, sorozatok rovattal, de nagyon sokat kell tanulnom, és nem igazán van időm a bloggal foglalkozni. Sajnos. :( De igyekszem minél többet foglalkozni vele, és minél hamarabb pótolni a hiányzó rovatot.


De cukíí. ^.^

Love. :)



Nyami. :D




London. *-*

Képek (Part 15)

Sziasztok.! :3
Itt a Képek rovatunk következő része.:)
Fent van az oldalon egy szavazás, lécci szavazzatook.! :))
Mona. :3

*-*








Los Fucking Angeles.

LA.;)






*...*

2012. szeptember 16., vasárnap

13.fejezet - Dangerous Love


Smoke and mirrors.

Azonnal elhagytam a folyosót és amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam ki a kórházból. Amint kiléptem a kórház ajtaján, lelassítottam a lépéseimet, de nem álltam meg. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, csak mentem. Jó pár utcát magam mögött hagytam, aztán hirtelen megálltam. Körbenéztem, és nem tudtam, hogy hol vagyok. Valami sötét sikátorféleségben lehettem. A szememből még mindig folytak a könnyek, a szomorúság és a csalódottság mellett haragot és utálatot éreztem. Utáltam Matt Brownt, legalábbis utálni akartam, ami sikerült is, de kicsit még mégis szerettem, annak ellenére, hogy az egész csak hazugság volt. Ez a pár nap, amit vele töltöttem, ez volt életem legszebb pár napja, de minden hazugság volt. Semmit sem jelentettem neki.
Régebben nagyon sokat dohányoztam. Elég hamar kezdtem. 13 és fél évesen már napi 3 szálat elszívtam. Rossz társaságba kerültem, általuk nagyon sok rossz dologba bele keveredtem. Mára már leszoktam a cigiről, de néha ha nagyon ideges vagyok, akkor rágyújtok. Előkotortam a táskámból a cigis dobozt, amit mindig bele teszek, hogy ha esetleg olyanom lenne, akkor rágyújthassak. Most olyanom volt, ezért rágyújtottam. Újra elindultam, kimentem a sikátorból, már tudtam, hogy hol vagyok. Úgy döntöttem, hogy lesétálok a parthoz, el is indultam. Nagyokat szívtam a cigimbe, és hirtelen eszembe jutott, hogy úgy volt, hogy anya értem jön. Elő vettem a telefonomat, és már csörgettem is az anyukámat. 3 csöngés után felvette a telefont.
 - Szia, kicsim! Mindjárt indulok.
 - Szia, Anyu. Nem kell értem jönnöd, inkább haza gyalogolok.
 - Jaj, drágám ne beszélj butaságokat. Ilyen későn már nem kéne egyedül mászkálnod.
 - Jó, akkor megyek busszal. – hazudtam, mert ilyen állapotban nincs szándékomban a busszal közlekedés.
 - De én nagyon szívesen érted megyek.
 - Nem kell. Fél óra és otthon vagyok. Szia.
 - Szia. – mondta anya, én pedig rögtön kinyomtam a telefont.
Eszem ágában sem volt még haza menni. Időközben a cigim szép lassan elégett, én pedig mentem tovább a part felé. Hamar oda értem. Leültem a homokba, és elővettem a telefonomat, mert eszembe jutott, hogy Niától el se köszöntem. Nem akartam zavarni, úgy hogy csak egy sms-t küldtem neki:
„Szia. Bocsi, de el kellett mennem, nem bírtam tovább ott maradni. Majd mindent elmesélek. Remélem, hogy veletek minden oké, gyógyulgassatok. Puszi: Mona.”
Már nem sírtam, de még mindig nagyon szomorú voltam, és megalázottnak éreztem magam. Váratlanul megcsörrent a telefonom, gondoltam biztos Nia az, de nem ő volt. Matt volt az, rögtön, gondolkodás nélkül kinyomtam. Semmi kedvem nem volt beszélni vele. 1 perc múlva megint megcsörrent a telefonom, és szintén ő volt. Kinyomtam, és utána ki is kapcsoltam a telefont.
Egy ideig csak figyeltem a hullámokat, aztán elkezdtem köveket dobálni a vízbe. De hamar meguntam, nem tudtam el terelni a gondolataimat. Csak rá tudtam gondolni. Még mindig nem akartam haza menni, viszont itt se maradhattam. Elgondolkoztam azon, hogy itt töltöm az éjszakát a parton, de valószínűleg nem lenne jó vége, úgy hogy inkább úgy döntöttem, hogy haza megyek. Felálltam, rágyújtottam még egy cigire, és elindultam hazafelé.
Körülbelül 15 percre van innen az otthonom, semmi kedvem nem volt most az emberekhez, úgy hogy olyan gyorsan gyalogoltam amilyen gyorsan csak tudtam. Lehajtott fejjel mentem előre, jó formán csak a földet figyeltem. Ennek köszönhetően kétszer is átmentem a piroson a zebránál, majdnem elütött egy kocsi, és még egy szerencsétlen macskát is csaknem felrúgtam. Ezek ellenére épségben haza értem. Rögtön besiettem a szobámba, ledobtam magamról az összes ruhám, felvetem az alvós pólóm, befeküdtem az ágyamba, és nagy nehezen fél óra múlva sikerült elaludnom.
Sokáig aludtam. 10 óra körül lehetett, amikor kimásztam az ágyból. Nagyon éhes voltam, ezért elhatároztam, hogy kimegyek a konyhába, és összedobok valamit magamnak, de félúton olyan látvány fogadott, hogy azt hittem, még mindig álmodok.
De nem. Sajnos nem. Matt tényleg ott ült az ebédlőasztalnál, és boldogan röhögcsélt az anyukám és az öcsém társaságában..   wtf?