What is love? Baby, don’t
hurt me!
Nem
tartott sokáig a csók. Hamar elhúzódtam tőle. Nem azért, mert nem akartam.
Nagyon is akartam. Sőt, az utóbbi napokban már rengetegszer elképzeltem ezt a
jelenetet. Nem sokszor fordul elő, hogy valamely képzelgésem valóra válik, de
most mégsem örültem ennek a megvalósulásnak olyannyira. Valahogy ez az egész
olyan tökéletesnek tűnik, olyan meseszerűnek: a hétköznapi, semmilyen
különlegességgel nem rendelkező, még csak nagyon szépségesnek sem mondható lány
beleszeret a rossz fiúba, akinek tele van veszélyekkel az élete. A fiú annak
ellenére, hogy a lány nem rendelkezik semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal,
mégis felfigyel a lányra, és hamar ő is szerelmes lesz (vagy valami olyasmi).
Rengeteg
mesének és filmnek ez az alap sztorija, és a vége mindig az, hogy majd boldogan
élnek. De ez nem egy kibaszott mese vagy film. Ez a valóság. A való élet. És a
való életben nem történnek ilyen dolgok. Legalábbis velem nem.
- Mi a baj? – kérdezte Matt, amint elhúzódtam
tőle.
- Menj el, kérlek.
- Miért? Valami rosszat csináltam? Vagy túl
gyors voltam?
- Nem, nem erről van szó. Én csak..
- Nem hiszel nekem. – mondta Matt, még mielőtt
befejezhettem volna a mondatot. – Igaz?
- Elhiszem azt, amit mondtál. Csak valahogy
ebben az egészben nem hiszek.
- Miben?
A szerelemben. Legalábbis ilyen formában
abszolút nem hiszek benne. Alig egy hete ismerem, de mégis már kezdek teljesen
belezúgni. Viszont én nem szeretnék szerelmes lenni, nem ilyen hamar. A
szerelem kialakulásához hetek kellenek, sőt néha hónapok, akár évek is, nem
napok. Nincs olyan, hogy első látásra szerelem. Egyszerűen nem létezik.
Mondtam
ki magamban a választ, azonban hangosan szerencsére nem kellett kimondanom,
mert egy ajtónyitás félbeszakította a beszélgetésünket. Nia volt az. Mindig
örülök annak, ha ő jön hozzám, de most még a megszokottnál is jobban örültem.
Elsősorban azért, mert kicsit bűntudatom volt, amiért nem vártam meg tegnap míg
végzett az orvosnál, én nagyon keveset tudtunk beszélni. Másodsorban pedig
azért mert érkezésének köszönhetően abbahagyhatjuk Mattel ezt az eléggé
kínosnak ígérkező beszélgetést.
- Ó, nem akartam
zavarni, majd visszajövök később. – szólalt meg először Nia, amit meglátta,
hogy nem egyedül tartózkodok a szobámban.
- Nem kell, maradj csak, én
már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, adott egy apró puszit az arcomra,
majd nagy megkönnyebbülésemre elhagyta a szobát.
Nia leült mellém az ágyra, és elkezdünk beszélgetni. Elmesélte,
hogy találkozott Danny apjával, sőt még a kórházból is ő hozta haza. Azt is
megtudtam tőle, hogy nagy valószínűséggel LA-be fog menni Dannyvel és Danny
családjával. Aminek nagyon örültem, mert szüksége van egy is kikapcsolódásra a baleset
után, meg amúgy is, nagyon remélem, hogy Danny és Nia sokáig együtt lesznek.
Miután befejezte a mondanivalóját, rögtön Mattről kezdett el kérdezősködni. Azt
mondtam, hogy kibékültünk, ami részben igaz is, de valahogy mégsem érzem úgy,
hogy rendbe jöttek a dolgaink.
10 óra körül lehetett, amikor Nia elment. Nagyon sok dologról
beszélgettünk, most így utólag bánom, hogy nem mondtam el, hogy még sincsenek
olyan nagyon rendbe a dolgok Mattel, azonban még én sem vagyok teljesen tisztában
az érzéseimmel, szóval először is magamban kell tisztáznom a dolgokat, majd
utána mindent elmondok neki. És Mattnek is kéne valamit mondanom. Az elmúlt fél
órában háromszor is hívott, de egyszer sem vettem fel. Az eddig elküldött
smseire sem válaszoltam. Ma már nem is fogok.
Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd magamhoz öleltem a pici cicámat bebújtam
vele együtt az ágyba, próbáltam kizárni magamból minden felesleges gondolatot,
és csak is az alvásra koncentráltam.
Reggel már megint későn keltem. Elvégeztem a reggeli teendőimet.
Felöltöztem, ettem egy szendvicset, és játszottam egy picit az öcsikémmel.
Megígértem neki, hogy ma átviszem az egyik barátjához, ezért megvártam még
elkészül és már indultunk is. Körülbelül félúton lehettünk, amikor is az eddigi
pókemberes témáról hírtelen Zacky átváltott egy kellemetlenebb témára:
- Mikor jön megint fel
hozzánk Matt? – kérdezte Zacky.
- Miért? Szeretnéd, hogy
feljöjjön?
- Igen, szeretném. Nagyon
kedves volt velem tegnap. És szereti a Pókembert – szóval innen jött neki ez a
hirtelen Pókember imádat.. – És szerintem téged is szeret.
- Ezt mégis miből gondolod?
- Csak tudom és kész.
- És neked mindig mindenben
igazad van.
- Pontosan! – jelentette ki
minden komolysággal Zacky. Azonban a komolyságot hamar ejtette, és pár perc
múlva már megint valami mese volt a téma. Megérkeztünk a pajtijához,
elköszöntem tőle, majd elindultam hazafelé.
Elgondolkoztam azon, amit mondott, hogy Matt szeret engem. Nem
igazán akartam elhinni, mert mégis miért szeretne engem?! De valamilyen szintem
mégis csak hittem neki, valami alapja biztosan van annak, hogy ő ezt hiszi.
Annak ellenére, hogy még kicsi, nagyon jó emberismerő. Rajtam is mindig átlát.
Matt szakított miattam Saidyvel és még azt is elmondta, hogy
milyen bajba keveredett. Azt azért még nem mondanám, hogy szeret, de megbízik
bennem és fontos vagyok neki. És ő is fontos nekem.
Már majdnem a házunk előtt voltam, de mégis megfordultam és
teljesen más irányba indultam el. Megálltam az előtt a bizonyos ajtó előtt,
majd becsengettem. Matt nyitott ajtót, és látszólag nagyon örült nekem.
- Szia Mona. Többször is
hívtalak és vagy öt sms-t is küldtem. Miért nem válaszoltál? Miért haragszol
rám? – zúdította rám a kérdéseket.
- Szóval tényleg szereted
Pókembert?
- Mii? – kérdezte
értetlenül.
Mire én egy apró csókkal válaszoltam. Matt teljesen közel húzott
magához becsapta a hátam mögött az ajtót, majd hosszú és szenvedélyes
csókolózásba kezdtünk.
Ui.: Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánok.! :))