13.fejezet - Dangerous Love

Smoke and mirrors.

Azonnal elhagytam a folyosót és amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam ki a kórházból. Amint kiléptem a kórház ajtaján, lelassítottam a lépéseimet, de nem álltam meg. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, csak mentem. Jó pár utcát magam mögött hagytam, aztán hirtelen megálltam. Körbenéztem, és nem tudtam, hogy hol vagyok. Valami sötét sikátorféleségben lehettem. A szememből még mindig folytak a könnyek, a szomorúság és a csalódottság mellett haragot és utálatot éreztem. Utáltam Matt Brownt, legalábbis utálni akartam, ami sikerült is, de kicsit még mégis szerettem, annak ellenére, hogy az egész csak hazugság volt. Ez a pár nap, amit vele töltöttem, ez volt életem legszebb pár napja, de minden hazugság volt. Semmit sem jelentettem neki.

Régebben nagyon sokat dohányoztam. Elég hamar kezdtem. 13 és fél évesen már napi 3 szálat elszívtam. Rossz társaságba kerültem, általuk nagyon sok rossz dologba bele keveredtem. Mára már leszoktam a cigiről, de néha ha nagyon ideges vagyok, akkor rágyújtok. Előkotortam a táskámból a cigis dobozt, amit mindig bele teszek, hogy ha esetleg olyanom lenne, akkor rágyújthassak. Most olyanom volt, ezért rágyújtottam. Újra elindultam, kimentem a sikátorból, már tudtam, hogy hol vagyok. Úgy döntöttem, hogy lesétálok a parthoz, el is indultam. Nagyokat szívtam a cigimbe, és hirtelen eszembe jutott, hogy úgy volt, hogy anya értem jön. Elő vettem a telefonomat, és már csörgettem is az anyukámat. 3 csöngés után felvette a telefont.

 - Szia, kicsim! Mindjárt indulok.

 - Szia, Anyu. Nem kell értem jönnöd, inkább haza gyalogolok.

 - Jaj, drágám ne beszélj butaságokat. Ilyen későn már nem kéne egyedül mászkálnod.

 - Jó, akkor megyek busszal. – hazudtam, mert ilyen állapotban nincs szándékomban a busszal közlekedés.

 - De én nagyon szívesen érted megyek.

 - Nem kell. Fél óra és otthon vagyok. Szia.

 - Szia. – mondta anya, én pedig rögtön kinyomtam a telefont.

Eszem ágában sem volt még haza menni. Időközben a cigim szép lassan elégett, én pedig mentem tovább a part felé. Hamar oda értem. Leültem a homokba, és elővettem a telefonomat, mert eszembe jutott, hogy Niától el se köszöntem. Nem akartam zavarni, úgy hogy csak egy sms-t küldtem neki:

„Szia. Bocsi, de el kellett mennem, nem bírtam tovább ott maradni. Majd mindent elmesélek. Remélem, hogy veletek minden oké, gyógyulgassatok. Puszi: Mona.”

Már nem sírtam, de még mindig nagyon szomorú voltam, és megalázottnak éreztem magam. Váratlanul megcsörrent a telefonom, gondoltam biztos Nia az, de nem ő volt. Matt volt az, rögtön, gondolkodás nélkül kinyomtam. Semmi kedvem nem volt beszélni vele. 1 perc múlva megint megcsörrent a telefonom, és szintén ő volt. Kinyomtam, és utána ki is kapcsoltam a telefont.

Egy ideig csak figyeltem a hullámokat, aztán elkezdtem köveket dobálni a vízbe. De hamar meguntam, nem tudtam el terelni a gondolataimat. Csak rá tudtam gondolni. Még mindig nem akartam haza menni, viszont itt se maradhattam. Elgondolkoztam azon, hogy itt töltöm az éjszakát a parton, de valószínűleg nem lenne jó vége, úgy hogy inkább úgy döntöttem, hogy haza megyek. Felálltam, rágyújtottam még egy cigire, és elindultam hazafelé.

Körülbelül 15 percre van innen az otthonom, semmi kedvem nem volt most az emberekhez, úgy hogy olyan gyorsan gyalogoltam amilyen gyorsan csak tudtam. Lehajtott fejjel mentem előre, jó formán csak a földet figyeltem. Ennek köszönhetően kétszer is átmentem a piroson a zebránál, majdnem elütött egy kocsi, és még egy szerencsétlen macskát is csaknem felrúgtam. Ezek ellenére épségben haza értem. Rögtön besiettem a szobámba, ledobtam magamról az összes ruhám, felvetem az alvós pólóm, befeküdtem az ágyamba, és nagy nehezen fél óra múlva sikerült elaludnom.

Sokáig aludtam. 10 óra körül lehetett, amikor kimásztam az ágyból. Nagyon éhes voltam, ezért elhatároztam, hogy kimegyek a konyhába, és összedobok valamit magamnak, de félúton olyan látvány fogadott, hogy azt hittem, még mindig álmodok.

De nem. Sajnos nem. Matt tényleg ott ült az ebédlőasztalnál, és boldogan röhögcsélt az anyukám és az öcsém társaságában..   wtf?