13. fejezet - Magical Summer

Reakciók

Amint megcsókolt én azonnal eltoltam magamtól és visszamentem a szobámba, mielőtt Danny bármit is mondhatott volna. Leültem az ágyamra, és azonnal megbántam, hogy kijöttem Danny szobájából. Végig gondoltam az elmúlt néhány napot, és arra jutottam, hogy ez teljesen hihetetlennek, vagy ha nem is hihetetlennek, akkor felfoghatatlannak nevezhető. Sokat vacilláltam azon, hogy visszamenjek-e Danny szobájába, és elmondjam-e neki, hogy nekem is nagyon szimpatikus, és én is szerelmes vagyok belé. De ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyem túl gyáva voltam, és vagyok, ezért inkább megpróbáltam aludni.

Hajnali 5-kor volt valami vizitféleség, ahol az orvos olyan gyorsan megvizsgált, hogy mire észbe kaptam, hogy történik körülöttem valami az orvos és a két nővér már ki is mentek. Próbáltam vissza aludni, de nem sikerült, így felültem az ágyamon, és még mindig azon gondolkoztam, hogy menjek-e át Dannyhez. Körülbelül reggel fél 7 lehetett, amikor végre sikerült összeszednem a bátorságom, és elindultam Danny kórterme felé. Mikor odaértem a 4-es kórterem ablaka elé, benéztem a reluxán keresztül, és láttam, hogy egy szőke, hosszú hajú lány éppen Danny-t ölelgeti. Először nem gondoltam semmi rosszra, de amikor Danny meglátott, és kibújt a lány öleléséből mind a ketten felém néztek, és amint megláttam a szőke lány arcát tudatosult bennem, hogy Danny megint átvert, mivel ismét Sharont ölelgette. Nem mentem be, hanem egyenesen tovább mentem, és a folyosó végén bementem a mosdóba, hogy az egész úgy tűnjön, mintha eredetileg is oda indultam volna. Kis idő után visszaindultam a szobámba, és miközben mentem vissza ismét benéztem Danny kórtermébe, és szomorúan tudatosult bennem, hogy Sharon még mindig bent volt nála. A szobámba visszaérve felhívtam anyát, mivel mondta, hogy majd hívjam fel, ha felkeltem, mert egészen estig nem tud hozzám bejönni, mert dolgozik. Nem beszéltem vele olyan sokáig, mivel rengeteg munkája van. Apát is felhívtam, akivel szintúgy nem sokat beszéltem, mivel neki is dolgoznia kell. Nem akartam a Dannys dologra gondolni, ezér úgy gondoltam, hogy „felfedező körútra” indulok a kórházon belül, hiszen még úgysem sokat voltam itt, és mivel a reggeli nem volt valami nagyon a fogamra való (egyszerűen nincs gusztusom a kórházi kajához), ezért nem ártana keresnem egy büfét. Megkérdeztem a nővért, hogy mehetek-e, aki már elsőre sokkal kedves volt, mint a tegnap esti, és elengedett egy kicsit sétálni. Lementem a földszintre, ahol 5 perc keresgélés után megtaláltam a büfét, és vettem magamnak egy szendvicset, leültem egy asztalhoz, és elkezdtem enni. Egy kicsit megijedtem, amikor valaki hátulról megfogta a vállam, és szinte azonnal leült mellém, de szerencsére, csak Matt volt az, akin látszott, hogy nincs éppen valami fényes hangulatban.

- Szia Nia! Hogy vagy?

- Szia! Köszönöm, nagyon jól, és ha szerencsém van este már haza is engednek. Te mi járatban erre felé?

- Jöttem megnézni Danny-t, és abban is reménykedtem, hogy Mona itt lesz, mert ma mát kétszer is hívtam, és mind a kétszer kinyomta.

- Szóval akkor nem békültetek ki? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem igazán. Tegnap valószínűleg meghallotta, ahogyan azt mondom, hogy „Szeretlek Saidy” a telefonomba, és felkaphatta a vizet. – teljesen letaglózott, amikor Matt ezt az egészet elmesélte, így elkezdtem faggatni.

- Miért mondtad azt, hogy „Szeretlek Saidy”?

- Ez egy hosszú történet, és nem igazán szeretnék veled erről beszélni. Inkább mondd el, hogy kibékültetek-e Danny-vel. – terelte el a témát Matt.

- Nem. Még mindig Sharonnal van.

- Nincs semmi közte és Sharon között. Sharon kicsit, sőt nagyon rámenős, és ő szeretné, ha lenne köztük valami, de nincsen. Én erről biztosíthatlak téged, szóval békülj ki vele, mert totálisan beléd van zúgva. Sharont egyszerűen utálja, és ő is tisztában van vele, hogy a csajszi egy ribanc.

- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – kérdeztem tőle, de valamiért éreztem, hogy a szín tiszta igazat mondja, csak éppen nem akartam elhinni.