11. fejezet - Dangerous Love

Bonyodalmak.

 - Ilyen hamar lecserélted Saidyt? – kérdezte a magasabbig nagy valószínűséggel Matt-től, hiszen nekem nincsen Saidy nevű ismerősöm.

 - Nem tudom miről beszélsz. – mondta Matt kissé zavarban.

 - Pontosan tudod, hogy miből beszélek. Tegnap este még Saidy kezét fogtad, sőt nem is csak a kezét, de inkább hadd ne részletezzem, hogy mit is csináltatok.. – e mondat hallatán rögtön elengedtem Matt kezét. Teljesen összezavarodtam. Másodpercek alatt elszállt az a bizonyos rózsaszín köd a fejemből.

 - Úgy látszik kislány, hogy Matt barátunk szépen átbaszta a fejed. – mondta ki az alacsonyabbik ember pontosan ugyan azt, amire én is gondoltam. Illedelmesen hátat fordítottam nekik, és már indultam is a házam irányába. Majdnem elsírtam magam, küszködtem a könnyekkel, de nem fogok egy ilyen barom miatt sírni.

 - Mona, várj! – kiabált utánam Matt, de még csak hátra sem néztem, gyorsítottam a tempómon, de még így is utolért. – Hadd magyarázzam meg.

Megálltam és Matt felé fordultam.

 - Oké, hallgatlak. – mondtam, mert kíváncsi voltam, hogy mégis milyen magyarázata van erre.

 - Saidy a volt barátnőm. Tegnap szakítottam vele. Miattad.

 - Ó, milyen aranyos vagy, igazán nem kellett volna.. Nyugodtan visszamehetsz hozzá. – mondtam, és már nem tudtam vissza tartani a könnyeimet.

 - Mona, téged választottalak, ott hagytam őt miattad.

 - Nem kérte senki, hogy tedd ezt. Miért nem mondtad el, hogy van barátnőd?

 - Már nem a barátnőm.

 - Azt mondod tegnap szakítottál vele, akkor miért csináltatok olyan dolgokat, amiket inkább nem mondott el a kedves barátod.

 - Először is: ők nem a barátaim, csak hogy tisztázzuk. Másodszor: igen, csináltam vele tegnap dolgokat, de az nem számít.

 - Dolgokat?! Rosszul vagyok tőled, és igen is számít.

 - Kérlek, ne haragudj rám.  Menjünk el a Hero’s Pubba. Ne tegyük tönkre ezt az estét.

 - Már sikerült tönkre tenned.

 - Kérlek. – mondta Matt, majd végig húzta a kezét a karomon, de lelöktem magamról.

 - Menjünk, de ne érj hozzám!

 - Rendben.

Elindultunk eredeti célpontunk felé, nagyon reméltem, hogy most már tényleg nem fog megállítani minket semmi. Útközben Matt még vagy háromszor bocsánatot kért, és elmondta még párszor azt is, hogy Saidy tényleg nem jelent már neki semmit. Nem igazán hiszek neki és nagyon haragszom rá, de mégis csak ott hagyta miattam azt a szerencsétlen lányt. Azért ez mégis csak jelent valamit. Megérkeztünk a Hero’s Pubba és leültünk egy sarok fotelre. Nagyon szeretem ezt a helyet, de most még ez a tény sem javított egy cseppet sem a hangulatomon. Matt rendelt magának egy sört, nekem pedig egy boros kólát, azért is szeretem ezt a helyet, mert szó nélkül kiadják a kiskorúaknak a szeszes italt. Egy perc múlva meg hozták az italainkat. Rögtön el is kezdtem szürcsölgeti a boros kólámat.

 - Miben hazudtál még? Az se volt igaz, hogy tegnap dolgozni mentél apukáddal. Van még valami, amit tudnom kéne?

 - Tényleg nem dolgozni mentem, de másban nem hazudtam, esküszöm.

 - Oké. Elhiszem, de ne várd el, hogy ezek után teljesen megbízzak benned.

 - Nem várom el, de remélem, hogy megbocsájtasz, mert tényleg fontos vagy nekem. – mondta Matt, de én inkább nem mondtam rá semmit. Nem mondtam el, hogy ő is nagyon fontos nekem. Mivel észrevette, hogy nem szándékozom erre a mondatára reagálni, inkább terelte a témát.

 - Olyan keveset tudok rólad. Mesélj magadról.

 - Mit szeretnél tudni? – kérdeztem.

 - Hmm. Elmondod, hogy miért kellett második esélyt kapnod?

 - Elmondod, hogy milyen balhéba keveredtél?

 - Na jó. Most te nyertél, de legközelebb én fogok. – mondta Matt kicsi vigyorral az arcán, amitől én is elmosolyodtam. Nem tartott sokáig a mosolyom, mert a telefonom megcsörrent. Nia anyukája volt. Felvettem.

 - Igen, Miss Boyer?

 - Niának autó balesete volt, valami Danny nevű fiú volt a sofőr. Mindketten megsérültek.

Ui.: Nia ma nem tudja kirakni a részét, ezért az ő részeit majd csak holnap olvashatjátok..:)