9.fejezet - Dangerous Love

Szükségem van rád.

Matt leült a homokba, és az ölébe húzott. Egy ideig csak néztünk egymásra, de nem szóltunk egy szót sem. Matt szólalt meg először:

 - Mikorra kell hazaérned?

 - Hát, Niának 4-re haza kell érnie, én meg megyek vele.

 - Mi sokáig itt leszünk, maradj velünk, majd haza kísérlek.

 - Megígértem a tesómnak, hogy hamar otthon leszek. – mondtam, bár tényleg nagyon szívesen maradnék Mattel, de már megígértem Zackynek.

 - Csak pár órával maradsz tovább. Naa, lécci. – mondta és nagy boci szemekkel nézett rám.

 - Oké. De csak pár óra és haza kísérsz.

 - Megbeszéltük. – mondta Matt hatalmas vigyorral az arcán, amitől én is elmosolyodtam.

Nia és Danny közeledtek felénk, felálltam Matt öléből, és nem sokkal később Matt is felállt. Mindketten úgy néztek ki, mint akik a sírás határánál vannak, szóval úgy látszik nem sikerült megbeszélniük a dolgokat.

 - Szerintem én megyek haza, mert majd jönnek hozzánk vendégek, de te maradj csak nyugodtan. – mondta Nia, a mondat utolsó felét valószínűleg nekem szánta.

 - Biztos, hogy nem maradsz még? – kérdeztem tőle.

 - Biztos. Még rendbe kell tennem a szobámat, és lehet, hogy anyának is segítenem kell a konyhában süteményt sütni.

 - Hát, te tudod. – mondtam eléggé szomorúan.

Nia felvette a ruháját, nyomott egy puszit az arcomra, mondott egy ’sziasztok’-ot és el is ment.

 - Na, mi volt? – kérdezte Matt Dannytől.

 - Azt mondta, hogy eddig egyedül Monának adott második esélyt. De egyáltalán miért kellett neked második esélyt adni? – kérdezte tőlem.

 - Ez bonyolult, de én most utána megyek szerintem, hátha még ott van a buszmegállóban.

 - Megígérted, hogy maradsz.

 - Tudom és sajnálom, de szüksége van rám.

 - Nekem is szükségem van rád. – mondta Matt, amin nagyon meglepődtem és nem is nagyon értettem, hogy miért mondta ezt. Csak viccből, vagy tényleg komolyan gondolja? Percekig nem szóltunk semmit, csak megint mélyen egymás szemébe néztünk. Végül Danny törte meg a csendet:

 - Amúgy sincs már semmi kedvem itt maradni. Elmegyünk a buszmegállóba, ha Nia még ott van, akkor haza mész vele, ha meg nincs ott, akkor hazaviszlek titeket. Így jó?

 - Nekem jó. Pedig olyan jól kezdődött ez a nap. – hisztizett egy picit Matt – Neked jó Mona?

 - Igen.  – mondtam, gyorsan felöltöztünk, összepakoltuk a cuccainkat, Matt megfogta a kezem és indultunk a buszmegálló felé.

Odaértünk, de egyedül egy néni ült a buszmegállóban, Nia már nem volt ott. Szuper.

 - Akkor szerintem, mehetünk is a kocsimhoz. – mondta Danny és elindult a parkoló felé, mi pedig szó nélkül követtük őt. Danny megállt egy fehér BMW előtt és kinyitotta az ajtót.

 - Szálljatok be. – mondta, és mi követtük az utasítását. Danny beült a vezető ütésre, mi pedig beültünk hátulra. Danny megkérdezte hol lakok, és már indultunk is Yorktown felé.

 - Miért kellett neked második esélyt adni? – kérdezte már megint Danny.

 - Mondtam már, hogy ez bonyolult.

 - Szerintem megbírjuk érteni.

 - Hagyd már Danny, ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. – mondta Matt.

 - Köszönöm Matt, de amúgy meg nem a legrosszabbra kell gondolni. Volt pár nehéz időszakom, ennyi. Nem értem, hogy miért kellett felhoznia.

 - Szerinted van még esélyem? – kérdezte Danny, ezzel elterelve az előző témát.

 - Van, csak ne találkozgass többet Sharonnal.

 - Nem találkozgatok vele. Egyébként, szerinted szereti Nia a rózsát?

 - Imádja. Miért?

 - Majd megtudod. – mondta Danny nagy mosollyal az arcán. Végre mosolyog, amióta Nia elment, teljesen magába van zuhanva, tényleg nagyon tetszik neki a legjobb barátnőm.

Időközben megérkeztünk Yorktownba, Danny megállt a házunk előtt.

 - Köszönöm, hogy haza hoztál. – mondtam Dannynek – Beszélj majd Niával.

 - Nincs mit. Szerintem még nem akar velem beszélni.

 - Szerintem meg nyugodtan felhívhatod, nem fog kinyomni.

 - Gondolod?

 - Biztos vagyok benne.

 - Akkor majd felhívom. – mondta Danny és elengedett egy mosolyt, amit én is viszonoztam.

 - Még egyszer, köszi hogy hazahoztál. Szia.

 - Szia, majd még találkozunk szerintem. – mondta, én pedig kiszálltam a kocsiból, Matt is jött velem és elkísért a bejáratig.

 - Nem úgy volt, hogy menned kell apukáddal dolgozni?

 - De igen, majd hétre megyek be hozzá, addig meg öntök egy kis lelket Dannybe.

 - Értem. Hát, jó volt megint találkozni.

 - Szerintem is, de most már ideje lenne elmenni egy igazi randira. Szóval, holnap ráérsz?

 - Igen, ráérek. Mikor jössz értem? – kérdeztem hatalmas mosollyal az arcomon.

 - Ötre itt leszek. – mondta, még az én mosolyomnál is hatalmasabb mosollyal.

 - Oké. Hová megyünk?

 - Még nem tudom. Majd kitaláljuk.

 - Rendben. Már nagyon várom.

 - Én is. – mondta Matt, magához húzott, nyomott egy hosszú puszit a számra, majd elengedett, és megvárta, míg belépek a bejárati ajtón, ő pedig elindult Danny kocsija felé.