10. fejezet - Dangerous Love

Chuck

Beléptem az ajtón, elsétáltam a liftig és közben majdnem elsikítottam magam örömömben. Matt megcsókolt! Na jó, csak egy szájra puszi volt, de nekem az már felér egy apró csókkal. Szóval komolyak a szándékai, hiszen randira is hívott. Rég volt már igazi randim, remélem, hogy ez nagyon jó lesz, bár még nem tudom, hogy hova fogunk menni, vagy mit fogunk csinálni, de a lényeg az, hogy Mattel leszek. Miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, már a bejárati ajtónkat zártam be magam mögött. Anya a konyhában főzött, és amint meglátott, rögtön kérdezősködni kezdett:

 - Szia, kicsim! Milyen volt a parton? Hogy-hogy ilyen hamar haza jöttél?

 - Szia, anyu! – mondtam és adtam egy puszit az arcára – Nagyon jó volt, azért értem ilyen hamar haza, mert Niának haza kellett jönnie. – azt inkább nem mondtam el, hogy nem Niával buszoztam ide, hanem Danny hozott haza.

 - Értem. Na és holnapra van valami programod?

 - Igen. Randim lesz.

 - Randid? Kivel? – kérdezte anyukám, és rögtön abba hagyta a főzést, és teljesen felém fordult.

 - Egy Matt nevű fiúval, nem rég ismertem meg, ma is találkoztunk a parton és randira hívott.

 - Hány éves? Hol lakik?

 - Anyuuu! – mondtam, ezzel leállítva a további kérdezősködését. – Majd ha komoly lesz a dolog, mindent elmondok róla.

 - Rendben. – mondta kis gondolkozás után, majd folytatta a főzést.

Bementem Zacky szobájába, de üres volt.

 - Zacky nincs itthon? – kérdeztem anyától.

 - Nincs. Átment az egyik barátjához.

Szupi. Pedig csak miatta siettem ennyire haza, na meg persze azért, hogy beszélhessek Niával. Most vendégek vannak náluk, nem akarok zavarni, úgy hogy nem megyek fel hozzá, de felnézek skypera, hátha fent van.

Bementem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, és rögtön bejelentkeztem skypera, de Nia nem volt elérhető, ezért gyorsan elmentem zuhanyozni, mikor visszaértem felvettem egy itthoni ruhát, leültem az ágyamra, ölembe vettem a laptopom, és Nia pont akkor jelentkezett be, úgy hogy azonnal hívtam.

- Szia! Miért nem engedted, hogy veled menjek haza? – kérdeztem, és elkezdtünk beszélgetni.

Elmondta, hogy Danny küldött neki egy rózsacsokrot, és egy levelet. Szóval ezért kérdezte tőlem a kocsiban, hogy Nia szereti-e a rózsákat. Milyen romantikus. Holnap nekik is randijuk lesz, vagyis csak találkoznak. Egy lány és egy fiú, akik tetszenek egymásnak találkoznak, azt hiszem ezt nevezik randinak, akkor mégis csak randijuk lesz. Beszéltünk még pár mondatot, de utána Niának el kellett mennie.

Mivel zuhanyozni már voltam és Zacky sincs itthon és már Nia sem ér rá, ötletem se volt, hogy mit csináljak. Ezért hát szokásomhoz híven el kezdtem punnyadni. Kapcsolgattam a tévét, de semmi érdekeset nem találtam, neteztem egy picit, de az sem kötött le, úgy hogy elkezdtem játszani a macskámmal. Igen, van egy macskám, Chuck-nak hívják, és nagyon szeretem. Évekig könyörögtünk anyunak, hogy had legyen egy kiscicánk, míg végül tavaly karácsonyra megkaptuk. Életem legeslegszebb karácsonyi ajándéka volt.

Időközben hazaérkezett az öcsém és a nevelő apám. Így hát összeült a család, és közösen megvacsoráztunk. Zacky elmesélte, hogy milyen volt a barátjánál, én elmondtam, hogy milyen volt a parton, anyukám meg persze elmondta, hogy holnap randevúm lesz, úgy hogy a vacsora további részében csak is erről volt szó, ezért gyorsan befejeztem, megköszöntem, és mentem is be a szobámba. Pár perccel később az öcsém bejött hozzám, néztünk még egy kis mesét és játszottunk Chuckkal. Vagy két órával később Zacky elálmosodott, úgy hogy átment a szobájába aludni, én is követtem a példáját átöltöztem a pizsamámba, befeküdtem az ágyamba és percek múltán már aludtam is.

Reggel elég későn keltem, mégis még álmos voltam egy kicsit. Bementem a fürdőszobába és rendbetettem magam. Anyuék már nem voltak otthon, úgy hogy én csináltam reggelit Zackynek is. Meleg szendvicset készítettem, amit el is fogyasztottuk. Visszamentem a szobámba, kinyitottam a szekrényajtót és vagy fél órán keresztül azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel a randira, végül a kedvenc Guns n’ Roses-os pólóm és egy fekete rövidnadrág mellett döntöttem, amit fel is kaptam magamra.

Anyu négykor hazaért, kiszabta, hogy 10-re itthon kell lennem, amit be is fogok tartani, mert nem szeretnék rosszba lenni vele.

Matt 4 óra 57 perckor küldött nekem egy sms-t, hogy itt van a házunk előtt. Elköszöntem az otthoniaktól, és már mentem is le hozzá.

 - Szia. – üdvözölt édes hangján.

 - Szia. – mondtam én is, és megöleltem.

 - Hova menjünk?

 - Nem tudom, neked van ötleted?

 - Elmehetnénk a Hero’s Pub-ba.

 - Ó, imádom azt a helyet.

 - Na akkor indulhatunk is. Nem baj, hogy sétálva megyünk? Még nincs kocsim.

 - Nem baj. Szeretek sétálni. – mondtam.

Matt megfogta a kezem, és elindultunk a Hero’s Pub féle. Matt mindig megfogja a kezem, pedig még nem is vagyunk együtt, nem mint ha zavarna, csak picit fura ez nekem.

 - Hogy van a karod? – kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy még tegnap előtt egy hatalmas nagy vérző vágás volt a karján.

 - Már nem fáj. – mindössze ennyit mondott.

 - Azt mondtad, hogy majd elmondod, hogy milyen bajba keveredtél.

 - Igen, majd elmondom, ha vége van.

 - Még nincs?

 - Nincs. – mondta Matt ezzel szerintem le is zárva ezt a témát.

Hirtelen két sötét alak jelent meg előttünk, ezzel megállítva minket.

 - Ilyen hamar lecserélted Saidyt? – kérdezte a magasabbig nagy valószínűséggel Matt-től, hiszen nekem nincsen Saidy nevű ismerősöm.

Ui: Ez a 100. bejegyzés a blogon. :33 yeeeö!

Szavazzatok.:))