Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2012. szeptember 9., vasárnap

12. fejezet - Dangerous Love


Kapd be Élet!

Nia anyukája elmondta, hogy Nia melyik kórházba került, én azonnal kimentem a Pubból és a legközelebbi buszmegállóhoz rohantam. Matt ugyanolyan sebességgel rohant utánam.
 - Mi a baj Mona?
 - Nia és Danny karamboloztak, mindketten megsérültek. Bejössz velem a kórházba?
 - Persze, ez egyértelmű. – mondta Matt.
Öt perccel később megérkezett a busz, leültünk egymás mellé, de egy szót sem szóltunk, én csak bámultam ki az ablakon, nagyon aggódtam Niáék miatt.
 - Sajnálom, hogy nem sikerült jól ez a randi. – szólalt meg Matt, ezzel megszakítva a csendet.
 - Ne felejtsd el, hogy te tetted tönkre, ettől csak még rosszabb lett.
 - Tudom. És tényleg borzasztóan sajná.
 - Ne is folytasd! – mondtam, mielőtt még befejezte volna a mondani valóját. – Nem akarom ezt többet hallani.
 - Hát jó. De tényleg nagyon fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni. – mondta Matt elég nagy komolysággal, de mégsem hittem el a szavait.
Megérkeztünk a kórházhoz, leszálltunk a buszról, és mentünk is be a kórházba. Oda mentünk a recepcióra, ahol útba igazítottak minket. Útközben a kórterem felé, ahol Nia fekszik, összefutottunk Danny apukájával, aki elmondta, hogy Dannynek nem volt bekötve a biztonsági öve, ezért nincs valami jól, és hogy műteni kell. Matt bement Dannyhez, én pedig mentem tovább Niához.
Megálltam a kórterem üvegablaka mellett, és láttam, hogy Nia az ágyon fekszik és egy nagy tapasz van a fején. Rögtön be akartam menni hozzá, de a szülei bent voltak vele, ezért várnom kellett. Pár perc múlva Nia szülei kijöttek a szobából, én pedig bementem Niához:
 - Szia! Minden oké? Jól vagy? – kérdeztem rögtön, és elkezdtünk beszélgetni.
 - Persze, már nagyon jól vagyok, szerintem semmi bajom, de az orvosok még nem mondtak semmit. Te hallottál valamit Dannyről, mert nekem még senki nem mondott semmit, és szerintem anyáék nem fogják megkérdezni az orvost, vagy a nővért. – tipikus Nia. Az nem számít, hogy megsérült, rögtön csak az érdekli, hogy Danny hogy van.
 - Matt beszélt az apjával, és ő azt mondta nekem, hogy nincs valami jól, mivel nem volt bekötve a biztonsági öve. Azt nem tudom, hogy pontosan mi a baja, de az tuti, hogy műtik.
 - Mást nem mondtak? – kérdezte Nia, és láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.
 - Nem. De ne aggódj, nem volt olyan komoly a baleset, hogy nagyon súlyos baja legyen. – mondtam, hogy egy kicsit megnyugtassam.
 - Amúgy milyen volt a randid Mattel?
 - Hát, kiderült, hogy csak tegnap szakította a most már volt barátnőjével. – mondtam, de folytatni már nem tudtam, mert egy orvos jött be Niához, nekem pedig ki kellett mennem. Igazából jobb is hogy nem tudtam folytatni, mert nem akartam erről beszélni. Teljesen el akarom felejteni ez a napot. Ennél már nem lehet rosszabb!
Niának össze kell varrni a homlokán a sebet, szóval át kellett mennie egy kezelőbe. Leültem a folyosón egy székre és ott vártam, hogy Nia visszajöjjön. Hirtelen megcsörrent a telefonom, anyu volt az. Rögtön felvettem. Elmondtam neki, hogy mi történt Niával és hogy most ezért a kórházban vagyok. Megbeszéltük, hogy félóra múlva itt lesz, és haza visz. Mivel Niához most nem tudtam bemenni, ezért elhatároztam, hogy megkeresem Mattet. Elindultam Danny kórterme felé, és már meg is láttam Mattet. Neki volt dőlve a falnak, és valakivel telefonált, ezért nem akartam zavarni, de közelebb mentem hozzá és pár lépéssel mellette megálltam. Nem vett észre. Éppen azt mondta a telefonba, hogy Danny megsérült és most kórházban van. Aztán egy olyan mondat hagyta el a száját, amitől teljesen rosszul lettem és elkezdtek hullani a könnyeim.
 - Nagyon szeretlek Saidy. – ismételte meg Matt még egyszer azt a bizonyos mondatot, ennek hatására nem hulltak, hanem már patakokban folytak a könnyeim.
Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet a napom, hát tévedtem.
Kapd be élet.. Kapd be Matt Brown!!

2 megjegyzés:

  1. (Igen, én vagyok, és ezt nem bírom muszáj írnom)
    ÁÁ ez olyan jó, meg a cím is isteni. De azért ez gáz Mattől. Egy bunkó. Kíváncsi vagyok nagyon de nagyon hogy ezt hogyan fogja megmagyarazná, de ha én Mona lennék lekevernék neki egy óriási pofont.
    Amúgy ÁÁÁ ez nagyon király. Szóval nem fogom kibírni, a hetet, minden nap a suliba a hétvégét fogom várni mert tudom, hoyg akkor jösztök ti!!ÁÁ ez király. Bunkó de nagyooon Matt, :_( csalódtam benne. Kíváncsi vagyok erre a Shaidy, Lesz róla kép???
    By: domi
    UI.: ÁÁÁ meg halok a folytatásért!!! (::) ÁÁ De jóóóóóóó!!! :):)
    Jeee Hááá :):):):):):):):):):):):):):):):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyáhááááá. Nagyon köszönöm megint Domi.:))
      Még mindig nagyon örülök, hogy tetszik.:33
      Hát igen, Matt elég bunkó..:|
      Egy hét és jön a folytatás, remélem, hogy az is tetszeni fog.:))
      Puszi: Mona.:*

      Törlés