9. fejezet - Magical Summer

Második esély 1.

Tudom, hogy egy kicsit régimódi, de mivel a telefont úgysem vennéd fel, ezért ezt a megoldást választottam, és remélem, hogy nem vágod azonnal földhöz a levelet és a virágot, hanem türelmesen végigolvasod. Szeretném, ha adnál nekem egy második esélyt, mivel nekem tényleg semmi közöm Sharonhoz. Volt, de már legalább egy hónapja nincs. Nem tudom, hogy mit kéne ahhoz tennem, hogy megbocsájts, de azért remélem, hogy kapok egy második esélyt tőled. Nem akarok túl sok szöveget írni neked, és azokat sem akarom még egyszer leírni, amiket már a parton elmondtam, de azért azt tudnod kell, hogy nagyon kedvellek, és szeretnélek jobban megismerni. Ha meggondoltad magad az esélyeimmel kapcsolatban légy szíves hívj fel.

Danny

Leültem az ágyamra, és sírtam. Nem tudtam, hogy miért, de nagyon meghatott ez a levél. Még soha, senkitől nem kaptam virágot, leszámítva az általános iskolai ballagásomat és a születésnapokat. Nem tudtam biztosra, hogy tényleg igazat mondd-e Sharonnal kapcsolatban. Ez az egyik rossz tulajdonságom, hogy nehezen bízom meg az emberekben, és nehezen hiszek nekik. Szerettem volna bízni Dannyben, de nem tudtam. Letöröltem a könnyeimet, kimentem a konyhába, és egy vázába vizet engedtem, majd beletettem a rózsacsokrot, amit az íróasztalomra tettem le. Úgy gondoltam, hogy ameddig nem jönnek meg a vendégek, addig Monával Skype-on beszélgeteg. Leültem az ágymra, bekapcsoltam a laptopomat, ahol egy Monával közös kép volt a hátterem, majd bejelentkeztem Skype-ra, hogy megnézzem, fent van-e. Szerencsére ő is be volt jelentkezve, és észre is vette, hogy felléptem. Mielőtt még bármit is írhattam volna neki, ő már hívott is.

- Szia! Miért nem engedted, hogy veled menjek haza? Még utánad akartunk menni, és utánad is mentünk, de mire odaértünk a buszmegállóba, már elmentél a busszal. – monda azonnal, amikor elfogadtam a hívást.

- Szia! Azért, mert úgy gondoltam, hogy maradsz még egy kicsit Mattel. Nagyon hamar jött a busz szerencsére, azért nem voltam már ott. Képzeld, kaptam egy csokor rózsát, és egy levelet Dannytől. – mondtam, és a laptopomat az íróasztal felé fordítottam, hogy a kamerában Mona is megnézhesse.

- De romantikus! Mit írt a levélben? – a kérdésére válaszolva én felolvastam neki az egész levelet. – És? Megbocsájtasz neki?

- Nem tudom. Szerinted igazat mond?

- Teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy igen. – mondta mosolyogva. – Most azonnal írj neki egy sms-t, hogy valamikor találkozhatnátok. Vagy valami ilyesmit. De úgy hogy lássam, hogy tényleg elküldöd. – mondta lelkesen, bár nem tudtam, hogy neki miért olyan fontos, az, hogy én megbocsájtsak Dannynek. Elővettem a telefonomat a táskámból, majd írtam egy nagyon rövid kis sms-t Dannynek.

- Mit írsz neki? – kérdezte kíváncsian.

- „Szia Danny! Szeretném, ha valamikor majd találkoznánk. Légy szíves majd írj, hogy neked mikor lenne jó. Nia.” Szerinted ez így jó?

- Tökéletes. Küldd el neki. – monda, majd én elküldtem az üzenetet.

-  Amúgy mi újság Mattel?

- Holnap hivatalosan is randizunk. – mondta büszkén, és mosolyogva a legjobb barátnőm, aminek én nagyon örültem.

- Ez nagyon jó! És hová mentek?

- Még nem tudom. Majd holnap kitaláljuk. – mosolygott, miközben nekem jött egy smsem.

- Szerintem Danny válaszolt. – mondta Mona.

-  Szerintem is. Megnézem. – mondtam mosolyogva. Kicsit féltem megnézni az üzenetet, de a telefonomért nyúltam és megnyitottam.

- Hangosan olvassad!

- Oké!  „Szia! Nagyon örülök, hogy írtál, felőlem akár már holnap délelőtt találkozhatunk. Majd írj, hogy mikorra menjek érted. Danny.”

- De jóóó! Ki fogtok békülni, és akkor majd elmehetünk valahová közösen, valami négyes randi féleségkén.

- Azért ennyire ne éld bele magad.

- Dehogynem. Beleélem magam, mert biztos vagyok benne, hogy ki fogtok békülni. De válaszolj neki. – mondta, és hallatszott a hangján, hogy nagyon izgatott, és szinte biztos voltam benne, hogy magában már azt a bizonyos négyes randit tervezgeti. Megírtam Dannynek, hogy holnap délután 4 körül jöjjön értem. Monától elköszöntem, és amint kikapcsoltam a laptopomat, már meg is érkeztek az unoka testvéreink.

Hiszek a második esélyekben, csak nem gondolom, hogy mindenki megérdemli.