Let
me go, please..
Szerencsére anyáék
semmit nem vettek észre abból, hogy lejöttem. Dannyvel kézen fogva elindultunk
a belváros felé, mindenféle komoly terv nélkül, csak úgy sétálni és
beszélgetni. A szüleiről nem beszéltünk. Én nem akartam felhozni a témát, ő
pedig se az apját, se Natalit, a mostohaanyját nem említette egy szóval sem. Leginkább
arról beszélgettünk, hogy mindjárt itt a suli, mit tervezünk a nyár hátralévő
részében stb. Végül nem mentünk el a belvárosig, hanem leültünk egy közeli
játszótéren a hintákba.
- Amúgy a nagyszüleim
LA-ben laknak, a jövő héten nem lesznek otthon, és megengedték, hogy elmenjek
oda néhány barátommal, így arra gondoltam, hogy elmehetnénk oda két-három napra
Monával és Mattel. – mondta Danny.
- Még soha nem voltam
Los Angelesben. - mosolyogtam, és nagyon feldobódtam az ötlete hallatán.
- Tudom, - húzta kacér
mosolyra a száját – ezért gondoltam arra, hogy elmehetnénk. Na, benne vagy?
- Én igen. Az a
kérdés, hogy anyáék elengednek-e. – amint ezt kimondtam a késő esti csendet
megtörte a telefonom hangos csengése. – Emlegetett szamár. – motyogtam, inkább
magamnak, mint Dannynek, aki elkezdett rajta nevetni. Nem tehettem semmit,
muszáj volt felvennem.
- Antonia, hol vagy?
Tudod te, hogy mennyi az idő? – mondta anya eléggé idegesen a telefonba.
- Bocsi, nem akartalak
felébreszteni, azért nem szóltam. De nem mentünk messzire, itt vagyunk a
játszótéren, és csak Danny van itt.
- Azonnal gyere haza. –
mondta eléggé parancsoló hangsúllyal.
- Oké. – nem akartam
vele vitatkozni, főleg most, hogy el szeretnék menni LA-be. – Mennem kell. –
Álltam fel a hintából, vagyis inkább csak fel akartam állni a hintából, ugyanis
az apró szemű homokon megcsúsztam és elestem. Danny és én is elkezdtünk röhögni,
majd felsegített a földről, magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra.
- Végtelenül ügyetlen
vagy. – mondta, amin én csak még jobban elnevettem magam, majd kézen fogva
elindultunk hozzánk. Danny nem jött fel, így egyedül nyitottam be a 10. emeleti
lakásba. Anya az étkező asztalnál ült, és idegesen dobolt ujjaival az asztalon.
- Végre hogy itt vagy.
Merre jártál? – kezdett faggatni.
- Csak Dannyvel
sétáltam egy kicsit. Semmi komoly.
- Remélem is. Irány az
ágy, ezt most megúsztad, de ne forduljon elő többet. Ha az éjszaka közepén
kedved támad sétálgatni legalább szólj, rendben?
- Igen. – mondtam,
majd bementem a szobámba, és lefeküdtem aludni.
Reggel eléggé
kialvatlanul ébredtem, mivel az éjszaka folyamán többször is felébredtem. Amikor
kimentem a konyhába még anyát otthon találtam, így úgy gondoltam, hogy most
kérdezem tőle, hogy elenged-e LA-be. Tudtam, hogyha ő elenged, akkor
valószínűleg apa is.
- Jó reggelt! –
köszöntem neki fáradtan.
- Jó reggelt!
- Anya, elengednél
LA-be két-három napra Dannyvel és Monáékkal? A nagyszülei megengedték neki, hogy
elmenjen hozzájuk néhány barátjával.
- Mikor? – kérdezte olyan
hangsúllyal, hogy már abból éreztem, hogy valószínűleg elenged.
- Jövő héten.
- Este megbeszéljük. –
mondta, majd elköszönt, és elment dolgozni. Én lassan felöltöztem, és küldtem
egy üzenetet Dannynek, hogy majd este megbeszélem a szüleimmel a Los Angeles-i kiruccanást.
Úgy gondoltam, hogy felhívom Monát, és megkérdezem tőle, hogy ő eljön-e.
- Szia! Mizu?– vette fel
a telefont.
- Szia! Tegnap este
beszéltem Dannyvel, és arra gondolt, hogy elugorhatnánk két-három napra LA-be,
mert a nagyszülei ott élnek, és nem lesznek otthon néhány napig, így megengedték
Dannynek, hogy meghívja oda néhány barátját. És ő arra gondol, hogy mehetnénk
így négyen. Te, Matt, Danny, és én.
- Úristen. Komoly?? Felhívom,
megkérdezem anyát, és majd visszahívlak. De szerintem elenged. – mondta, majd
leraktuk, és én vártam. Kevesebb, mint tíz perccel később ő hívott engem.
- Anya elengedett. –
mondta azonnal, köszönés nélkül.
- De jó. Engem még nem
engedtek el, de szerintem el fognak.
- Bízzunk benne. –
mondta, majd még beszélgettünk néhány apróbb dologról, és leraktuk.
Teljesen feldobódtam
attól a gondolattól, hogy lehet, hogy elengednek, és megyek Los Angelesbe, bár
tudtam, hogyha túlzottan beleélem magam, akkor tuti, hogy nem úgy lesz. Így inkább
azért, hogy eltereljem a figyelmem szinte egész délelőtt PLL-t néztem, majd
délután Ki nevet a végén?-t
játszottam a tesómmal, aki eközben kijelentette, hogy ha engem elengednek
LA-be, akkor ő is jön, így ez után azon vitatkoztam vele, hogy semmiképpen nem
jöhet, így bevágta a durcát, így nem szólt hozzám a nap hátralévő részében.
Anya négy után
érkezett haza, majd apa is megjött nem sokkal utána. Nem tudtam, hogyan hozzam
fel a témát, így amikor az étkező asztalnál ücsörögve beszélgettek odamentem
hozzájuk, és megkérdeztem tőlük.
- Elmehetek? –
kérdeztem egyszerűen, mivel szinte biztos voltam benne, hogy anya már beszélt
erről apával.
- Kik mennek pontosan?
– kérdezte anya.
- Mona, Matt, Danny és
én.
- Mit fogtok csinálni?
– kérdezősködött tovább.
- Gondolom várost nézünk.
Még nem beszéltük meg pontosan.
- Hol fogtok aludni? –
még mindig volt kérdése, bár amikor apára pillantottam aprót bólintott, és
ebből tudtam, hogy mehetek.
- Danny nagyszüleinek
a házában.
- Otthon lesznek?
- Nem.
- Hogy mentek oda?
- Danny szombaton
megkapja a kocsiját, így azzal. Még egy óra sincs az út odáig.
- Rendben, elmehetsz.
Sziasztok!
Remélem, tetszett a fejezet. :)
Várom a véleményeket!
Puszi: Nia