11. fejezet - Magical Summer

(Bocsi, hogy csak ma)

Baleset.

Az után, ahogyan az az autó belénk jött a járókelők azonnal hívták a mentőket. Nagyon meg voltam ijedve, és nem tudtam, hogy mi történt pontosan. Jöttek a mentők, akik elláttak engem, és a másik autó sofőrjét, de azt, hogy Dannyvel mi van azt nem láttam, és egyik mentős sem mondott semmit. Engem bevittek a kórházba, ahol rengeteg vizsgálatot csináltak. Volt egy horzsolás a homlokomon a légzsáktól, de összességében jól voltam, és nem is éreztem magam nagyon rosszul, inkább csak nagyon aggódtam Danny miatt, mert tényleg senki nem akart, vagy nem tudott róla semmit, ami engem nagyon felzaklatott. Miután már elvégezték az összes szükséges vizsgálatot bevittek egy kórterembe, ahová anya és apa 5 percen belül megérkezett. Anyán látszott, hogy nagyon aggódik, és szerintem sírt is, apa pedig valamivel nyugodtabb volt, bár rajta is látszott az aggodalom.

- Kislányom, minden rendben, jobban érzed magad? – kérdezgetett anya, még mindig nagyon aggódva.

- Igen, semmi komoly bajom- legalábbis az orvosok még semmit nem mondtak, de ezt inkább nem mondtam anyának -, és nagyon jól is érzem magam, csak nem mondta nektek valaki, hogy mi van Dannyvel?

- Nem mondtak nekünk sem semmit. De szerintem ő sem sérült meg nagyon súlyosan, szóval nyugodj meg, és pihenj. Felhívtam Monát, és azt mondta, hogy bejön hozzád, szerintem nemsokára itt lesz.

- Ok. Köszönöm anya. De azért megpróbálnátok utána járni annak, hogy mégis hogy van Danny, vagy annak, hogy melyik kórteremben, meg ilyenek. Már Mona úgy is ott van kint. – mutattam ki a kórterem ajtajának ablaküvegén.

- Rendben elmegyünk, megkérdezzük a nővéreket, meg felhívjuk a húgodat, mert nagyon aggódik érted utána visszajövünk.

- Hozzunk neked valamit? – kérdezte apa, aki még csak most szólalt meg először.

- Esetleg ha hoznátok néhány szükséges holmit, az jó lenne. Ki tudja meddig akarnak bent tartani. Bár szerintem legalább ma éjszakára tuti, hogy bent fognak tartani.

- Ok. Akkor gyorsan hazamegyünk, és elhozzuk neked azokat a dolgokat, amire szükséged lehet. – mondta anya, majd adott egy puszit a homlokomra.

- Rendben, de nem kell sietni. És ne felejtsétek el megkérdezni Dannyt. – mondtam, amire a szüleim csak bólogattak, majd kimentek a kórteremből, majd bejött Mona.

- Szia! Minden ok? Jól vagy? – kérdezte, és rajta is látszott, hogy aggódott értem.

- Persze, már nagyon jól vagyok, szerintem semmi bajom, de az orvosok még nem mondtak semmit. Te hallottál valamit Dannyről, mert nekem még senki nem mondott semmit, és szerintem anyáék nem fogják megkérdezni az orvost, vagy a nővért.

- Matt beszélt az apjával, és ő azt mondta nekem, hogy nincs valami jól, mivel nem volt bekötve a biztonsági öve. Azt nem tudom, hogy pontosan mi a baja, de az tuti, hogy műtik.