15. fejezet - Magical Summer

Ez most komoly?

Nagyon meglepődtünk mind a ketten, és egyből az ajtó felé néztünk. Éppen Danny édesapja ácsorgott ott, és ránk nézett. Nem szólt egy szót sem, de Danny egyből tudta, hogy jobban teszi, ha visszamegy a saját szobájába. Nekem sem szólt egy szót se, csak adott még egy puszit a homlokomra, és mosolyogva kiment. Sokat gondolkodtam a Los angelesi úton, de nem hinném, hogy anya és apa elengedne, és ha el is engedne, nem vagyok benne biztos, hogy Danny szülei örülnének annak, hogy én is utazok. Szóval egy hosszas gondolatmenet után inkább tovább olvastam a kedvenc könyvemet. Délután 5 körül az orvos bejött hozzám, még egyszer megvizsgált, aztán a kezembe nyomta a zárójelentésem, és hazaengedett. Amint az orvos kiment, én felhívtam anyát, hátha ő vagy apa értem tud jönni, de sajnos mind a ketten dolgoznak, így haza kell sétálnom. Egy kicsit el voltam keseredve, hogy senki nem tud értem jönni, de ilyen az élet. A cuccaimat belepakoltam a táskába, majd elindultam haza. Először be akartam menni Dannyhez, de sajnos még mindig bent volt nála az apukája, így inkább nem zavartam őket. Lementem a kórház elé, és vártam a már megrendelt taxira. Nagy meglepetésemre Danny édesapja szólított meg.

- Szia Nia! Már mehetsz is haza? – kérdezte tőlem.

- Ö… igen, már ki engedtek. Most várok a taxira. – válaszoltam kicsit félénken.

- Merre laksz?

- Yorktown.

- Gyere, hazaviszlek. – mosolygott. – Úgy is útba esik. És ne próbálj meg nemet mondani, sokkal hamarabb hazaérsz. A Huntington Beach-i taxi társaságok nem éppen a legmegbízhatóbbak, és rengeteget kell várni rájuk.

- Rendben. Köszönöm. – válaszoltam, majd elindultunk a parkoló felé. Danny apjának egy fekete luxusterepjárója van, a márkáját nem láttam, de az tuti, hogy egy vagyonba kerülhet. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Hamar rájöttem, hogy Danny apja nem éppen tartozik a csendes emberek közé, sőt, igazán bőbeszédű ember. Először elmesélte, hogy mennyire megijedt, amikor meghallotta a balesetet, majd felhozta a Los Angelesbe utazást.

- Danny mondta, hogy meghívott téged is LA-be, hogy tölts el velünk ott két hetet. – erre én csak bólogattam. - Ne legyenek kételyeid, nyugodtan eljöhetsz velünk, szívesen látunk.

- Rendben, majd megkérdezem a szüleimet. – mosolyogtam. Danny apja még elmondta, hogy mennyire szeretne a feleségével gyerekeket, de tudja, hogy Danny ennek nem örülne, és szerinte Danny egyáltalán nem kedveli a feleségét, ami igaz is, de én inkább ezt nem mondtam neki. Mikor megérkeztünk a házunk elé, én megköszöntem a fuvart, majd felmentem a lakásunkba. Sajnos senki nem volt otthon, így én bementem a szobámba, kipakoltam a cuccaimat a táskámból, majd kicsit összepakoltam a szobámat, mivel a húgom elég sok időt tölthetett el a szobámba ez alatt a két nap alatt, ameddig én nem voltam itthon. Miután végeztem a pakolással úgy döntöttem, hogy meglátogatom a legjobb barátnőmet. Mielőtt kimentem a házból, hagytam egy rövidke kis üzenetet anyáéknak, hogy tudják, hogy hol vagyok. Lementem a legjobb barátnőm lakásához, majd becsengettem. Mona anyukája nyitott nekem ajtót.

- Szia Nia! Jó látni téged. Örülök, hogy jobban vagy.– üdvözölt mosolyogva.

- Csókolom. Köszönöm. Mona itthon van?

- Igen, bent van a szobájában. Menj be hozzá nyugodtan.

- Köszönöm. – mondtam, majd elindultam Mona szobájához, majd benyitottam. Nagy meglepetésemre Mona nem egyedül, hanem Mattel együtt ücsörgött az ágyán.  – Ó, nem akartam zavarni, majd visszajövök később.

- Nem kell, maradj csak, én már amúgy is menni készültem. – mondta Matt, majd felállt, adott egy apró puszit Monának, elköszönt tőlem is majd kiment. Én leültem Mona ágyára és elkezdtünk beszélgetni. Én egyből elmeséltem neki, hogy kibékültem Dannyvel, azt, hogy Danny apja hozott haza a kórházból, amin eléggé meglepődött, és azonnal elkezdett arról kérdezősködni.

- És hogy hogy ő hozott haza? – kérdezte.

- Ő volt bent Dannynél, én pedig lent vártam a taxira, mivel anyáék nem tudtak értem jönni.

- És miről beszélgettetek út közben?

- Hát tulajdon képen csak ő beszélt, én alig mondtam valamit. De ő is elhívott Los Angelesbe, hogy menjek velük.

- Mész LA-be Dannyvel? – kérdezte ledöbbenten.

- Még nem tudom. Ha anyáék meg engedik, akkor szeretnék elmenni. Bár nem sok esélyt látok rá, hogy elengedjenek.

- Remélem, hogy anyukádék el fognak engedni.

- Én is. De most meséld el, hogy mi van most közted és Matt között. – váltottam témát, majd ő kezdte el mesélni a helyzetet közte és Matt között. Elmondta, hogy először nem akart vele beszélni, de végül nekik is sikerült kibékülniük. Végül még rengeteg dologról beszélgettünk, és egész este 10-ig maradtam, majd végül hazamentem. Otthon anya, apa, és a húgom is kérdezgetett, hogy biztosan jól vagyok-e, és még rengeteg aggodalmaskodó kérdést tettek fel. Körülbelül 11 óra lehetett, amikor eljutottam odáig, hogy lezuhanyozzam, és lefeküdjek aludni.