Veszélyes
Idegen.
Éppen hazafelé
tartottam és azon gondolkoztam, hogy a hátralévő unalmas nyaram mai napját
mivel is fogom tölteni. Talán megnézem a 40. romantikus vígjátékot vagy a 100.
sorozat részt, vagy olvasok valamit. Gondolataimból egy fiú látványa zökkentett
ki. Nem azért figyeltem fel rá mert egyik fülében neon zöld fültágító volt,
amit egyébként én is szeretnék, nem is azért mert tökéletesen beállított sötét
haja volt, nem is azért mert szépen feszült rajta az Avenged Sevenfold-os
pólója, hanem azért mert a kezén egy nagy vágás volt amiből ömlött a vér és a
száján lévő sebe is erősen vérzett. Ahogy közelebb mentem még több sebet és
zúzódás láttam rajta, gyönyörű kék szeme körül lila monoklit. Sebeit elnézve
azon gondolkoztam vajon hogyan szerezhette ezeket. Észrevette, hogy figyelem, ezért
rám nézett a nagy kék szemeivel. Tudtam, hogy tovább kéne mennem és abbahagyni
a bámulását, de nem sikerült. Ott ragadtam, nem bírtam levenni a szememet róla.
- Mit bámulsz? –
kérdezte eléggé bunkó hangon.
- Semmit, bocsi. –
mondtam és gyorsan elindultam.
Hirtelen egy hűvös
kéz elkapta a kezem. Megijedtem. Az ő keze volt.
- Ne haragudj,
bunkó voltam. – mondta – nem ülnél le ide? – intett maga mellé a padra.
Leültem. Veszélyesnek tűnik ez a fiú, de nem érdekel, mekkora veszélyben
vagyok, ameddig vele lehetek. Még mindig fogta a kezem. Észrevette, hogy a
kezünket nézem. – Bocsánat. – mondta és elengedte.
- Korházba kéne
menned. – mondtam miközben a másik kezére mutattam.
- Áhh. Nem kéne.
Volt már ennél rosszabb is. Akkor se mentem kórházba. Begyógyul magától is.
Ennél rosszabb?
Bele gondolni is szörnyű, hogy milyen sebhelyek lehetnek még rajta. És hogy
egyikkel se ment kórházba.. Hihetetlen.
- Mit csináltál?
Hogy szerezted ezeket? – kérdeztem.
- Még a nevedet sem
tudom. Nem fogok neked ilyen bizalmas dolgokat elárulni. –mondta nevetve.
- Monának hívnak. –
mondtam- Szóval?
- Verekedtem. –
gondolhattam volna, hogy nem egy sima eséstől szerez ilyen sebeket az ember.. –
Kés volt nála szóval esélyem se volt.
- És minek kellett
verekedned? – kérdeztem.
- Ez hosszú
történet.
- Ráértek.
- Majd máskor. -
mondta mosolyogva – egyébként én Matt vagyok.
Ennél tökéletesebb nevet ehhez az archoz el sem
tudnék képzelni.
- Legalább le kéne fertőtleníteni a sebeidet. –
mondtam.
- Igazad van. Itt lakok a közelben. Van kedved
velem jönni? Egy sebfertőtlenítés igazán izgalmas tud lenni. - mondta nevetve.
- Menjünk. – mondtam.
Szóval a helyzet az, hogy egy veszélyes
verekedős idegennel megyek a háza felé. Aki ráadásul rendkívül helyes is. Egy
veszélyes, helyes, verekedős idegen. Abból is a legjobb fajta. Még mindig nem
zavar, hogy mennyire kockázatos vele lennem. Nem félek. Nem is fogok, soha
ameddig Ő mellettem van. Még csak 10 perce, ha ismerem, de már most vele
szeretnék lenni minden percben. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Pedig még
semmit se tudok róla. Vagyis de annyit hogy veszélyes és hogy Mattnak hívják.
Ja és hogy szereti az Avenged Sevenfold-ot, ezt a pólójából kiindulva gondolom.
És én is nagyon szeretem ezt a bandát, szóval az, hogy ő is szereti, csak jó
dolog lehet.
Az eddigi nyaram eléggé unalmasan és
izgalommentesen telt, végre valami izgalmas történik, még jó hogy nem fogom
kihagyni, csak azért mert kockázatos.
- Szereted az Avenged Sevenfold-ot? – kérdeztem
mosolyogva.
- Igen. Kedvenc együttesem. Te? – kérdezte ő is
mosolyogva.
- Imádom. Nekem is kedvencem. – mondtam. Majd
hosszas beszélgetésbe kezdtünk miközben a háza felé közeledtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése