Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2013. január 29., kedd

18. fejezet - Magical Summer


Beszélnünk kell, most.

Danny tényleg nagyon megértő volt. Hazaindultunk ahol én azonnal megmondtam Lisának, hogy menjen a szobájába, ha azt akarja, hogy ne mondjam el anyunak, ami az előbb történt. Ezt természetesen ő sem akarta, szóval bezárkózott a szobájába. 
Danny és én az én szobámba mentünk ahol leültünk egymás mellé az ágyra.
- Nagyon sajnálom, ami történt, tudod nem mindig jó ha az embernek van egy testvére- mosolyogtam.
- Hát, valójában Lisa nagyon aranyos kislány, úgy gondolnám, hogy jól ki lehet vele jönni. 
- Csak állandóan az idegeimre megy, főleg most itt a nyári szünet alatt mivel az egyetlen barátnője is egy nagyképű csaj.
- Molly Ross?- kérdezte. Meglepődtem, hogy tudja a nevét Lisa legjobb barátnőjének. 
- Igen, ismered őket? Mrs. Ross nagyon bámult rád, amikor becsengettünk hozzájuk. 
- Ez egy hosszú történet- nézett félre, ami engem egy kicsit zavart. 
- Hé, ha egyszer a barátnőd vagyok tudni, szeretném- mondtam, majd közelebb ültem hozzá és megfogtam a kezét. Furcsa volt kimondani, hogy a barátnője vagyok.
- Molly testvére, Amber Ross. Az egyik osztálytársam mutatta be nekem. Találkoztunk párszor és csúnya vége lett a „kapcsolatunknak”. Ő is elég beképzelt.
- Mi történt?- tettem fel a kérdést. Egyáltalán nem örültem egy újabb ex-barátnő felbukkanásának, de ezt inkább titokban tartottam.
- A két fülemmel halottam, amikor arról áradozott a barátnőinek, hogy végre megkaparinthat engem és, hogy már alig várja a drága ajándékokat. 
- Szóval, csak a pénzed miatt volt veled?- kérdeztem. Én is félre tekintettem egy pillanatra, eszembe jutott, hogy mit alított rólam Natalie. Gondolom ő is tanúja volt ezeknek a szakításoknak. Átfutott az agyamon, hogy mi van akkor, ha Natalie azért nem örül Danny szakításainak, mert akkor Danny apukája több időt tölt a fiával, mint általában. Persze, ezek csak állítások.
- Igen. Valami gond van Nia?- kérdezte. Gondolom észrevette, hogy egy kicsit elkalandoztak a gondolataim. 
- Nincs semmi. 
- Biztos? Olyan sápadt lettél hirtelen. 
- Natalie pont ezeket vágta a fejemhez. Azt alította, hogy én is csak a pénzed miatt vagyok veled. 
- Szerintem nem szükséges foglalkoznod vele. 
- Csak tudod én úgy gondolkodtam, hogy eddig jóba voltam az apukáddal. De ami eddig rosszat halottam Natalieról abból arra következtetek, hogy az apádnak úgy állítja majd be, hogy minden az én hibám és lehet, hogy az apád így nem fog már annyira kedvelni engem. 
- Én segíteni szeretnék, de sajnos több mint valószínű az esélye annak, hogy Natalie másképp mesél majd az apámnak. De majd én elmondok neki, amit én tudok, már ha hinni fog nekem. 
- Remélem neked hisz majd. - mondtam. Nem akartam rossz színben látszani a szemében. Hogy befejezzük ezt a témát, Danny lassan megcsókolt. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget, de sajnos valaki kopogott az ajtómon. Rosszabbkor nem is jöhetett volna az illető. Lassan kibújtam Danny szorító ölelése alól és ajtót nyitottam. Anya állt előttem, szuper.
- Antonia beszélnünk kell- mondta kissé mogorva hangon. 
- Üdvözlöm Mrs. Boyer. - szólalt meg mögöttem Danny. 
- Szia Danny, egy pillanatra elrabolom Antóniát- mondta majd erősen megfogta a csuklómat. 
- De anya! - mondtam, mire ő Dannyre zárta az ajtót. 
- Még épp, hogy hazaérek a munkából és azt látom, hogy Lisa magában üldögél a szobájában. Attól, hogy itt van Danny ne hanyagold a testvéredet, főleg ne küld őt szobafogságba. 
- Én nem szobafogságba küldtem, hanem azt adtam neki, amit a mai viselkedése után érdemelt- mondtam. Lisa ott állt anya mögött, ide látszott rajta, hogy más szemszögből mesélte el a sztorit anyának. Esküszöm, ha így halad bemutatom neki Nataliet, biztosan jól kijönnek majd. 
- Miért, mit csinált ma?- kérdezte anya, nem mintha nem számítottam volna arra, hogy anya ezt is meg fogja kérdezni.
- Lement a partra teljesen egyedül, amikor én megmondtam neki, hogy egyedül nem mehet sehová. Ráadásul nem szólt senkinek, rám pedig a szívbajt hozta, hogy amikor hazaértem nem volt sehol. – mondtam el a teljes igazságot anyának.
- Igaz ez Lisa? – vonta kérdőre anya a húgomat.
- Igen, igaz. Nia nem akart lejönni velem, mert valahová el akart menni, én meg lementem egyedül. – Lisa már sírt, így anya megsajnálta és semmilyen büntetést nem kapott. Megint.
- Sajnálom- mondtam, majd visszaültem mellé, amikor megszólalt a telefonja. Az apja volt az. Felvette és elég hangos volt ahhoz, hogy én is jól halljam a beszélgetést. 
- Szia – köszönt
- Hol vagy Danny? Azonnal beszélnünk kell- hallatszott Danny apjának a hangja a telefonban. 
- Niáéknál, most nem tudok hazamenni. Mi az?- mondta Danny a telefonba. 
- Beszélnünk kell Niáról. Most.


Remélem tetszett a fejezet. :) Folytatás hamarosan! 
Puszi: Nia

1 megjegyzés:

  1. hűűű... ez nagyon jó volt! már nagyon várom a beszélgetésüket!! csak így tovább, ilyen ügyesen :)

    VálaszTörlés