Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2012. október 2., kedd

14. fejezet - Dangerous Love


That boy is so dangerous.

 - Végre felébredtél kicsim. Matt már vagy egy órája itt van. Nagyon kedves a barátod, annyira örülök neki, hogy végre találtál egy normális fiút.
 - Nem a barátom. – mondtam anyának, majd Matt felé fordultam. - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
 - Beszélnünk kell.
 - Semmi kedvem nincs most hozzád, nem akarok veled beszélni. Most bemegyek a fürdőszobába, és nagyon remélem, hogy mire kijövök, te már nem leszel itt.
 - Na de Mona, hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte anyám, de rögtön elengedtem a fülem mellett.
Bementem a fürdőszobába. Hangos csattanással bezártam magam mögött az ajtót. Megmostam az arcom jéghideg vízzel, majd a fogamat is megmostam. Kibontottam a hajam, és vagy háromszor végig fésültem. Ezek közben próbáltam nem Mattre gondolni, de nem sikerült kivernem a fejemből. Vagy fél órát töltöttem a fürdőszobában, igazából már 5 perc után kész voltam minden fürdőszobai teendőmmel, de féltem ki menni. Attól féltem, hogy Matt nem ment el, és még mindig itt van. Nem akartam a szemébe nézni, egyáltalán látni se akartam, a buta magyarázkodására, meg végképp nem voltam kíváncsi. Érthetően megmondtam neki, hogy nincs semmi kedvem hozzá. Valószínűleg már rég elment, nincs miért félnem. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót, elsétáltam az ebédlőig, és nagy örömömre, Matt már nem volt ott.
Boldogan sétáltam tovább a szobám felé, de amint kinyitottam a szobaajtómat, rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. Matt az ágyam szélén ült, és épp az egyik könyvemet olvasgatta. Odaléptem hozzá és kikaptam a kezéből a könyvemet.
 - Mondtam, hogy menj el! – szólaltam meg.
 - Tudom, de nem megyek el addig, amíg nem beszélünk. Miért haragszol rám?
 - „Nagyon szeretlek Saidy” ??
 - Tudtam, hogy ezért. Meghallottad, igaz?
 - Igaz.
 - Félreérted én.. – kezdte volna a magyarázkodást, de én nem hagytam.
 - Ezt mégis hogy lehet félre érteni? Kétszer is mondtad.
 - Tudom, de hadd magyarázzam meg.
 - Oké, hallgatlak. – mondtam, de csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy erre mégis milyen magyarázata lehet.
 - Köszönöm. Nem Saidyvel beszéltem, hanem apával. Emlékszel azokra az alakokra, akik tegnap megállítottak minket?
 - Igen. Nekik ehhez mi közük van? És minek mondanád ezt apukádnak?
 - Még nem fejeztem be. Szóval, van az a balhé, amit nem volt szabad elmondanom neked. Most elmondom. A lényeg annyi, hogy az egyik alaknak van egy öccse, akivel én egyszer nagyon csúnyán összeverekedtem. Ő nagyon megsérült. 2 nappal később véletlenül megint összefutottunk, de akkor már nem egyedül volt, hanem mind hárman ott voltak. Ő lefogott a két haverja meg jól elvert. Azt hittem, hogy ezzel vége lesz, de nem lett. Apukámat is megtámadták. Tegnap ott volt az egyik közülük a kórházban, nem sodorhattalak veszélybe. Láttam, hogy közeledtél felém, azért mondtam, hogy szeretlek Saidy, mert tudtam, hogy akkor elmész, és akkor majd ők se fognak rád szállni, mert azt hiszik, hogy még mindig Saidyvel vagyok.
 - Saidyt is bántották, azért szakított veled?
 - Nem. Csak megfenyegették, és amúgy is mondtam már, hogy én szakítottam vele, miattad.
 - És akkor most mi lesz Saidyvel? Bántani fogják?
 - Téged most komolyan csak ez érdekel?
 - Igen. Ha valami baja lesz, akkor az az én hibám lesz.
 - Miért lenne a te hibád? Én sodortam őt veszélybe, és apukámat is. Téged nem akarlak.
 - Miért nem mentél a rendőrségre?
 - Mert én is hibás vagyok. Az igaz, hogy ő kötött belém legelőször, de simán ott hagyhattam volna, mégsem ezt tettem, hanem jól megvertem..
 - De akkor is. Még az apukádat is megtámadták, és nagy sérüléseket okoztak neked. – mondtam idegesen. Ekkor Matt felállt, és a két keze közé vette az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
 - Ezért nem akartam el mondani ezt neked. Nem akarom, hogy aggódj miattam. Majd én ezt megoldom, te ne törőd vele. Minden rendben lesz.
 - Ne aggódjak? Nagy veszélynek van kitéve az életed, és azt kéred, hogy ne aggódjak?
 - Igen, ezt kérem. – mondta Matt, majd magához húzott, és megcsókolt.

10 megjegyzés:

  1. 'fejezd be a mondatot, és nyerj egy teljes komit'
    befejezendő mondta avagy mit írjak a ... helyére?:
    ÁÁÁ...
    Válaszodat ide várom!! :):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÁÁÁ fogalmam sincs.:D

      Törlés
    2. A válasz nem helyes, de elfogadom. A helyes válasz:
      'ÁÁÁ ez totálisan király'- ez lett volna a pontért.
      A nyeremény (lenne):
      'ÁÁÁ ez brutális, majd ki zsongok vagy bezsongok. Szavak nincsenek! Imádom imádom imádom és ÁÁ .... mit is csinálok?.. Ja!; megvan! Imádoom!
      :):) Domi

      Törlés
    3. Nyááháá. Nagyon bolond vagy te.:D(L)
      Köszönöm, aranyos vagy, de azért ne túlozzunk..:))

      Törlés
  2. :D Őrült kommentelő itt előttem. Szakadok! :D Hát ez nagyon jó! XD

    Szia! Igaz Nia írt nekem, hogy nézzek be és hagyjak nyomot az éterben és bár nem tudatosan, de ezt kezdtem el olvasni. Nem párhuzamosan olvastam a kettőt, de azt hiszem ebből nem lesz gond. Na tehát még mielőtt áttérnék Nia részeire ide írok.
    Ez teljesen nem olyan történet amiket olvasni szoktam, de nyitott vagyok az újdonságokra és míg az elejét elég érdekesnek találtam, addig a folytatás már tetszett. Mona rendes lány és félti akik fontosak neki. Szimpatikus a karaktere. 15-nél kicsit érettebbnek tűnik. Féltem is az életkortól kicsit, mert én már nem vagyok középiskolás és fogalmam se volt hogy élem ezt meg, de még szerencsére nem felejtettem el milyen tininek lenni. :D Így képes voltam azonosulni vele.
    Aztán Matt. Az-az igazi rossz fiús alkat, akikre a nők, legyen tini vagy járjon már a 20-as éveibe, egy bizonyos százaléka bukik. Klasszikus karakter, de mindig eladható egy történetben. És a hab a tortán az a bizonyos közhely, hogy a kemény külső érző szívet takar. :)
    A többi szereplő alapjáraton szimpatikus. Talán még Matt apukáját emelném ki. Minden tiszteletem az övé, amiért felnevelte a fiát. És nem dobta el magától ahogy az anyja tette...
    A történet maga elég kiszámíthatatlan. Ami egyébként nem baj. Nem egy happy endet ígérő sorozat, persze ettől még lehet az, de ez így izgalmassá teszi... A részek elég rövidek. Amikhez nem vagyok hozzászokva. Mire teljesen ráhangolódok addigra vége egy-egy fejezetnek. Én javaslom a hosszabb részeket, de persze ez csak egy tanács és semmibe is veheted. :) És ami az írásmódot illeti. Elég jó. Néha vannak mondatok amiknek kétszer kell nekifutnom, de összességében érthető és könnyen olvasható, ami fontos. A fogalmazás is rendben van. Olvass sokat, hogy bővüljön a szókincsed, amivel kiküszöbölheted az ismétléseket. Amiből megint nincs túl sok, de nem tűnik majd itt ott darabosnak a történet, hanem lesz egy szép kerek egész fejezeted...
    Azt hiszem mindent leírtam amit akartam. Majd még biztos jelentkezek. Nem ígérem magam minden részhez, de itt leszek és igyekezni fogok. Tudom, hogy a kommentek fontosak az írók számára. :)
    Puszi:
    Vii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm ezt a hosszú kommentet, nagyon örülök neki hogy elolvastad a történetemet. :)
      Tudom, hogy nem valami profi írás, de ez az első történet amit írok. :)
      Tisztában vagyok azzal is, hogy elég rövidek a részeim, de nem szeretném sokáig elhúzni az egy-egy részeket, mert félek, hogy esetleg unalmassá válik.
      Ígérem, megpróbálom megfogadni a tanácsaidat.! :)
      Rengeteg fejlődni valóm van még..:)Igyekszem.:)
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm. Erőt adtál a folytatáshoz. :)
      Puszi:
      Mona.

      Törlés
    2. Senki se születik profinak. :)
      A történet egyáltalán nem unalmas, ha az lett volna hidd el nem is olvastam volna végig. :D Nem azt mondom, hogy most egyből állj neki 3000 szavas fejezeteket írni. Időnként toldj hozzá kicsit többet úgyis adja majd magát a cselekmény, hogy hol is kell abbahagynod a részt...
      Fejlődni valója pedig mindenkinek van. Ahogy majd nő a fejezetek száma úgy leszel te is egyre jobb és én ebben biztos vagyok. ;)
      Puszi

      Törlés
    3. Megpróbálok megtenni minden tőlem telhetőt. :)
      Remélem, hogy neked lesz igazad, és egyre jobb leszek.:)
      Puszi.

      Törlés
  3. Elolvastam a részeket és szerintem jók voltak!
    El tudtam volna viselni ha egy kicsit hosszabbak lettek volna a részek :)
    Szerintem jól lettek megírva, de igen mindenkinek kell fejlődnie (nekem is természetesen), de szerintem egyre jobban bele lehet rázódni az írásba a fejezetek haladtával.
    Minden esetre várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad.:)
      Örülök, hogy tetszik a történet.:)
      Megpróbálom mostantól hosszabbra írni a részeket!(:

      Törlés