Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2013. július 20., szombat

22. fejezet - Magical summer

…?
Először nem értettem Matt kijelentését. Aztán belegondolva, hogy hány lány hagyta már ott Danny-t kicsit lelkiismeret furdalásom lett. Matt megitta a kávét, amit rendelt, közben megérkezett Mona. Kicsit látszott rajta, hogy nem sokat aludt. 
- Jó reggelt- köszöntem először én neki. 
- Sziasztok - mondta, de nem ült le. 
- Minden rendben?- kérdezte Matt, amikor már ő is jól látta, hogy Mona nincs valami jó passzban. 
- Az erős túlzás, hogy rendben- mondta. 
- Miért? Mi történt, egy kicsit le vagyok maradva. – mondtam kicsit aggódva, mialatt azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. 
- Alan megcsalta anyát, de tegnap este már elköltözött. Viszont anyu próbálja jó arcát mutatni, pedig nagyon kivan.- mesélte. 
- Ez nagyon durva. El sem tudom hinni, hogy Alan ilyet tett. Jobbulást kívánok anyukádnak, remélem hamar túllép Alanen. Most megyek és kirángatom Lisa-t a vízből. Majd este átugrok és mindent megbeszélünk. - mondtam, majd elköszöntünk, és láttam, hogy Matt és Mona sétálni indultak. Lisa épp akkor baktatott ki a vízből. 
- Danny?- kérdezte, miközben ledobta magát a napozóágyba. 
- Végzi a munkáját. Nem azért dolgozik, hogy közben velem beszélgessen. - mondtam én is leülve. 
- Szóval összevesztetek. - jelentette ki, mintha mindent tudna, miközben felvette az én napszemüvegem. 
- Honnan veszed? 
- Tudod leléptem, és kevesebb, mint 10 méterre voltam tőletek a vízben. Elég feltűnő, hogy te és a drágalátos Danny kevesebb, mint 5 percet beszélgettetek. 
- Szuper, hogy ilyen jó a látásod. 
- Cukik vagytok- mondta gúnyoson, majd felállt és visszament a vízbe. 
Ezután erőt vettem magamon, és odasétáltam a vízi mentő állványához, ahol Danny valami lánnyal beszélgetett. Nem látott engem szóval megálltam a közelükben, de épp hallottam őket. 
- Átadod neki az üzenetemet?- kérdezte a lány Danny-től és hízelgően megsimította Danny kezét. 
- Nem vagyok postás, nem ígérek semmit. 
- Tudom, hogy képes vagy rá- mosolyodott el a lány, majd sarkon fordult és elment. Nem értetem sokat, de azért mikor Danny megfordult gondoltam közelebb megyek. 
- Szia – köszöntem. 
- Hello. Hogy-hogy ilyen közel vagy, azt hittem távolságot tartunk. 
- Örülök, hogy ezt ilyen jó poénnak tartod. – mondtam kicsit gúnyosan.
- Nem tartom poénnak, de nem értettem pontosan, hogy mit is akarsz ezzel a „távolságtartással”.- formált idézőjeleket az ujjaival.
- Nem akarom, hogy az apukád és Natalie miattam veszekedjenek.
- Nem miattad veszekszenek. Szerintem apa kezd rájönni arra, hogy szinte minden döntését Natalie befolyásolja. Ehhez neked, vagy éppen a mi kapcsolatunknak semmi köze. Nézd Nia, nem szeretném, ha ezzel foglalkoznál. Vegyük úgy, hogy ez a mai nap meg sem történt, de ígérj meg nekem valamit. – Elkerekedett szemekkel, csodálkozva néztem rá, és vártam, hogy vajon mit akar velem megígértetni. – Ne gondold meg magad egyik napról a másikra, csak azért, mert abban a pillanatban jobbnak látod a másik utat választani. Oké?
- Oké. – mondtam, majd Danny megcsókolt. Nem igazán ilyesmire számítottam, de talán, sőt, szinte biztos, hogy neki van igaza. Még beszélgettem egy keveset Dannyvel, majd már tényleg összeszedtem Lisát, aki időközben találkozott néhány barátjával, így elég nehézkesen, de sikerült rávennem, hogy menjünk haza.
Végül nem este, hanem már délután találkoztam Monával, és elmentünk vásárolgatni, miközben rengeteget beszélgettünk.
- Minden rendben van Dannyvel? – kérdezte az egyik bizsu boltban, miközben rengeteg karkötő között keresgéltünk. Gondolom Matt mindent elmondott neki azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit vitatkoztunk.
- Igen, végül megbeszéltük a dolgokat, és most már minden rendben.
- Örülök neki. Már egy kicsit kezdtem aggódni.
- Nyugi, tényleg nem volt semmi komoly. De inkább mesélj te. Mi is történt igazán Alannel? – kérdeztem, mivel nagyon kíváncsi voltam, főleg arra, hogy Mona hogyan viseli, hiszen nagyon jó volt a kapcsolata édesanyja élettársával. Kicsit meglepett a dolog, mert Alanből nem néztem volna ki, hogy ilyet csinál, de úgy néz ki, ezt rosszul hittem. Szerencsére szerintem Mona és az anyukája is elég jól viseli a dolgokat. Vásárlás után hazamentünk, bár nem sok dolgot vettünk. Mona csak egy felsőt, én pedig egyetlen karkötőt találtam 3 óra hossza alatt, bár igaz, hogy inkább beszélgettünk, mint nézelődtünk.
Késő este a szobámba olvasgattam, amikor kaptam egy smst Dannytől. Ez állt benne: Ha most érted megyek, ki tudsz jönni egy kicsit? D.

Nem volt kérdéses a válaszom. Tudtam, hogy anyáék már alszanak, szóval azonnal igent mondtam, mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy mi nem várhat reggelig.

Sziasztok!
Itt a folytatás, remélem tetszett.:)
Nia.

2013. június 30., vasárnap

.

BOLDOG SZÜLINAPOT MONA!!
(bocsi, az egy napos késés miatt)

Mona tegnap ünnepelte 16. szülinapját, és ezúton is szeretnék neki boldog szülinapot kívánni. :)




2013. június 27., csütörtök

19.fejezet - Dangerous Love

Stay Strong!

Beléptem a bejárati ajtón Anyu pedig az ebédlő asztalnál ült és az ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Érkezésemre felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.
 - Megcsalt igaz? - kérdezte, én pedig teljesen döbbenten néztem rá. Változatos érzelmek futottak végig az arcán. Ijedség, döbbenet és szomorúság. Nem mertem megszólalni, ezért csak bizonytalanul bólintottam egyet, majd leültem mellé az asztalhoz és megszorítottam a kezét. Elmondta, hogy régóta érzi, hogy valami nincs rendben Alannel és hogy a kapcsolatuk már nem a régi. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy mindez csak azért van, mert rengeteget dolgoznak és ez által kevés időt töltenek együtt, ezért minden szabadidejét Alanre fordította. Közös programokat tervezett vele, Alan azonban mindent lemondott és ésszerűtlen kifogásokkal húzta ki magát a programok alól. Legtöbbször azt mondta, hogy túlóráznia kell, amiért Anyu megsajnálta, ezért egyszer bement a munkahelyére, hogy meglepje egy kis ebéddel, azonban Alan nem volt ott. A munkatársai elmondták Anyunak, hogy Alan hónapok óta késik a munkából és általában hamarabb távozik, túlórázni pedig egyszer sem maradt bent. Ekkor jött rá Anyu, hogy itt bizony egy másik nőről van szó és ez a kapcsolat már menthetetlen. Nem támadta le Alant, várta, hogy magától elmondja, ez azonban nem történt meg. És így hogy most már teljesen biztos a dolog (mármint a megcsalás), hiszen én láttam azzal a másik nővel, Anya készen áll arra, hogy véget vessen a több éves kapcsolatának Alannel. Az elkövetkező 2 órában összepakoltuk Alan összes ruháját és minden egyéb dolgát, ami a házban volt és kiraktuk őket a folyosóra. Fél óra múlva hazaért Alan Zackyvel, akit most hozott el az egyik osztálytársától.
 - Miért vannak kint a cuccaim a folyosón? - kérdezte Alan értetlenül
Megszorítottam Anyu kezét ezzel jelezve, hogy legyen erős ő pedig egy halvány mosolyt küldött felém. Zackyt gyorsan az ölembe kaptam és bementem vele a szobámba, majd magunkra zártam az ajtót. Azért jöttünk el onnan, mert tudtam, ha ott maradok, olyan dolgokat vágok Alan fejéhez, amiket talán később megbánok. Nem azért mert nem érdemli meg őket, egyszerűen, csak azért mert ebbe én most nem szólhatok bele, ezt nekik kell elintézniük. Pár percig csak csendben üldögéltünk Zackyvel az ágyamon, de aztán behallatszott hozzánk Anyáék kiabálása és Zacky szomorúan felém fordult.
 - Miért veszekednek?
 - Alan nagyon rossz dolgot csinált.
 - Ki fognak békülni?
-  Nem valószínű. - mondtam elkeseredetten.
 - Megint csak hárman leszünk?- kérdezte visszagondolva azokra a szomorú időkre, amikor Apa hagyott el minket
 - Igen, de Anyunak nagyon nagy szüksége lesz ránk.
 - Okés. - mondta elcsukló hangon és láttam, ahogy könnyek szöknek a szemébe. Szorosan magamhoz öleltem és bekapcsoltam a tévét, hogy elnyomjam az egyre hangosabbá váló kiabálást. Zackyt rögtön lekötötte a Disney Channel és sikerül lenyugodnia, én azonban sehogy sem tudtam elterelni a gondolataimat. Nem tudtam másra gondolni, csak is arra, hogy Anyát megint megcsalták, megint összeomlik, és megint visszatérnek azok a szörnyű hétköznapok. Én pedig minden egyes nap szembesülni fogok azzal, hogy tehetetlen vagyok, sehogy sem tudok segíteni, bármennyire is szeretnék. Ilyen állapotban pedig újra elkövetem azokat a szörnyű dolgokat, amiket az előző alkalommal tettem, újból szégyent hozok a családomra, eltaszítom magamtól a barátaimat és egy igazi ronccsá válok.
Na nem! Ez nem történhet meg újra! Ezen alkalommal erősebb leszek, nem engedek semmilyen késztetésnek, nem taszítok el senkit, de legfőképpen nem szomorítom el még jobban Anyát. Végig mellette leszek és támogatni fogom, minden erőmmel azon leszek, hogy újra önmaga legyen.
Néha beszűrődött meg egy-egy kiabálás, de aztán körülbelül egy óra múlva már semmit sem hallottunk a veszekedésből, majd kinyílt a szobám ajtaja és Anyu lépett be rajta.
 - Elment, és többet nem fog vissza jönni.
 - Soha? - kérdezte Zacky szomorúan
 - Soha - felelte Anyu nagyon elkeseredetten. És ennyivel le is zárta a témát. Nem beszélt többet, mi pedig nem kérdeztünk semmit. Felmászott hozzánk az ágyra, szorosan átölelt minket, majd tekintetét a tv felé fordította.
 - Mit nézünk? - kérdezte és magára erőltetett egy halvány mosolyt.
 - Óóó nézzük meg a Grut! - kiáltotta Zacky.
Felkeltem az ágyból és megkerestem majd beraktam az említett DVD-t, majd visszabújtam az ágyba. Még mindig rettenetesen szomorúan és a sírás határán voltunk mindhárman, de a mese és az, hogy így együtt vagyunk mégis egy cseppet jobb kedvre derített minket. És az a tény, hogy nem csak én nem szeretném a történelem megismétlődését, hanem Anyu is máshogy szeretné ezt a nehéz időszakot most átvészelni, teljességgel megnyugtatott.
A mese közepe fele járhattunk, amikor sms-t kaptam, Matt volt az:
"Szia Kicsim. Minden rendben?" rögtön válaszoltam:
"Szia. Igen. Nehezen, de átvészeljük."
":) Séta?"
"Most nem mehetek. Szüksége van rám."
"Rendben, megértem. Holnap?"
"Holnap jó! :)"
"Majd hívlak!(L)"

Nehéz idők várnak most ránk, főleg anyára, de én végig mellette leszek és minden erőmmel támogatni fogom. És erős leszek, erősebb, mint valaha, hiszen tudom, hogy van, aki engem is támogatni fog. És most nem csak legjobb barátnőmre, Niára gondolok, hanem Mattre is a barátomra, akit teljes szívemből szeretek.

Puszi:Mona.^^

2013. június 26., szerda

21. Fejezet - Magical Summer

Reckless decision.

Reggel 6 óta csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni. Nagyjából fél 8 volt, amikor úgy voltam vele, hogy kikecmergek az ágyamból. Magamra kaptam a köntösömet és kimentem a konyhába ahol finom illatok vártak.
- Jó reggelt, anya- köszöntem anyának, aki a tűzhely előtt állt. Apa és Lisa az asztalnál ültek, Lisa pedig hozta formáját és valami új csajos játékról dumált apának.
- Szia, kicsim, hogy aludtál?- kérdezte anya, miközben egy pohár vizet öntöttem magamnak.
- Rosszul- hadartam, majd leültem én is az asztalhoz. Ezután anya hozta is a finom szalonnás tojást, én direkt csak egy keveset kértem így is majd felfordult a gyomrom, még nem pihentem ki teljesen a tegnapit.
- Lemegyünk ma a partra?- kérdezte azonnal Lisa.
- Kivételesen igen, Danny 8 után lent lesz.
- De jó, akkor nyugodtan megfulladhatok- viccelődött, de ezt apu nem vette valami jó néven.
- Kicsim!- szólalt fel azonnal, mire Lisa csak valami halk bocsit susmogott.
Reggeli után Lisa 5 perc alatt felkapta a fürdőruháját, én pedig még csak akkor mentem be a fürdőbe. Én is felvettem a matrózcsíkos fürdőruhámat, amit különösen szerettem, majd anya elveivel szembeszállva kihúztam a szememet egy fekete szemceruzával és tussal, azért csak a barátommal fogok találkozni, nem akarok úgy kinézni, mint egy felmosó rongy. A hajamat szimplán leeresztettem és a vörös rúzsomat tettem fel.
- Jó a bikinid- mondta Lisa miközben bezártam az ajtót és a lift felé vettük az irányt.
- Kösz.
- Látom, hogy kifestetted magadat, anyu nem szokta megengedni. Azért csináltad, mert Danny is ott lesz?- kérdezte, miközben beszálltunk a liftbe, amiben szerencsémre nem voltak.
- Igen, azért. Más kérdés? Amúgy szeretném, ha nem égetnél halálra Danny előtt, vagyis viselkedj normálisan.
- Oké- nézet maga elé, majd a partra indultunk. Én kértem a bárban egy koktélt, szóval leülhettünk egy napernyőhöz. A víz kicsit háborgott és gyengén fújt a szél. Magammal hoztam a könyvet, amit most olvasok, Dickens- Szép remények.
- Bemehet a vízbe?- kérdezte alig 2 perccel az után Lisa, hogy lepakoltunk.
- Nem hullámzik nagyon?- kérdeztem.
- Ne csináld már, ilyenkor a legjobb.
- Csak vigyázz magadra- tettem fel a napszemüvegem, majd hátradőltem a napágyban és kinyitottam a könyvem.
- Magáé ez a koktél- szólalt meg egy lágy hang a hátam mögött. Letettem a könyvem, majd feltoltam a napszemüvegem és megfordultam. Danny állt mögöttem a pink koktélommal. Letettem a kisasztalra, megcsókolt majd leült a másik napágyra.
- Szia, hogy aludtál?- kérdezte.
- Nem túl jól, te?- kérdeztem, én is felültem. Szemben ültünk egymással és a következő pillanatban Danny megfogta a kezem.
- Nem valami jól, összevesztem apámmal Natalie miatt, apám meg összeveszett Natalie-val miattam. Nincs kedvem még csak hazamenni sem, lehet, kiveszek egy szobát egy hotelben, vagy mit tudom én.
- Nem helyes, hogy miattam vagy fasírtban az apáddal. Én nem érek annyit, hogy emiatt megharagudjatok egymásra- néztem magam elé.
- Nekem érsz annyit, Nia- mondta és megpróbálta elkapni a tekintetem.
- Az lenne a legjobb, ha tartanánk egy kis szünetet, hogy nálatok is lecsendesedjenek a kedélyek- szaladt ki a számon meggondolatlanul.
- Ha külön töltenénk, egy kis időt az nem oldana meg semmit.
- De ha békesség lenne nálatok az sok mindent megoldana.
- De nem te vagy az oka, hogy bajok vannak, Nia. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem- mondta Danny, úgy éreztem, hogy komolyan gondolja, de nem hagyhatom, hogy a családja miattam hulljon szét. Hiába mondja, hogy a baj nem én vagyok, tudom, hogy ez nem igaz.
- Csak tartsunk egy kis szünetet Danny. Hogy az apád tudja, te attól, hogy barátnőd van ugyan az a fiú, vagy aki az előtt voltál. És akkor nem kellesz rajtam idegeskednie, elég lesz azzal törődnie, hogy újra apa lesz.
- Te teljesen megőrültél. Épp elmondom neked, hogy én szerelmes vagyok beléd, te meg arról próbálsz meggyőzni, hogy töltsünk külön egy kis időt és újra játsszam el apuci kicsi fiát?- emelte fel egy kicsit a hangját, és már a kezemet is eleresztette.
- Nem pont erre gondoltam, de lehet, hogy jót tenne.
- Szép vagy, mondhatom- pattant fel Danny, majd elsétált. Visszaült a helyére és az óceán hullámzó vizét és a fürdőzőket kémlelte. Ő nem értette, hogy mit akarok, de én igen. Csak tudtam, hogy az apjának se ideje se kedve nincs a fiával foglalkozni most, meg azzal, hogy egy ilyen terrorista barátnője van. Nagyon sajnáltam, hogy összevesztünk Danny-vel, legszívesebben visszamentem volna hozzá bocsánatot kérni, de hagytam, mert tudtam, hogy le kell nyugodnia. Nem akartam a napágyaknál meginni a koktélom, szóval a kis tengerparti bár kávézójába ültem le, ahonnan a sekély vízben játszó Lisát pont láttam.
- Szia, leülhetek?- bukkant fel mellettem egy fürdőgatyás srác, akit csak onnan ismertem fel, hogy karja tetovált volt. Matt állt előttem.
- Persze, gyere csak- mutattam a velem szembe lévő üres székre.
- Danny-hez jöttél le a partra?- kérdezte.
- Úgy volt, de egy kicsit összekaptunk- mondtam szomorúan.
- Azt hittem, hogy ti vagytok az elválaszthatatlanok. Mi a baj?
- Te tudtad, hogy Dannynek testvére lesz?- kérdeztem Matt-től, aki tényleg nagyon meglepődött.
- Testvére? Ez most komoly? Még nem is mondta.
- Na, látod, te nem is tudtad, de én meg sajnos igen. Szóval áll most náluk a bál, én meg megkértem Danny-t, hogy tartsunk egy kis szünetet, mert az apja miattam haragszik rá, de ezt ő nem akarta.
- Tudod, én jól ismerem Danny-t, elég sok álnok és rosszakaró barátnője volt. Neki, ha szünetet akarsz az sokkal többet jelent, mint egyszerű távolságtartás- biccentett Matt, majd rendelt magának egy kávét. 

Tumblr | via Tumblr

Sziasztok!
Most, hogy végre elkezdődött a nyár remélhetőleg sűrűbben lesz várható a friss rész. Addig is minden kedves olvasónknak kellemes nyarat. Nia. 

2013. június 25., kedd

FONTOS!!

Sziasztok!

A Google Reader meg fog szűnni, erről bővebben ITT találtok információkat.
A Google Reader helyett van a Bloglovin, ahol tudjátok követni a blogot, értesülni az új bejegyzésekről.
Ezt a blogot ITT tudjátok követni. :)

Puszi: Nia

2013. június 19., szerda

Zenék (Part 25)

Sziasztok!
Kiteszek néhány zenét azok közül, amiket mostanság hallgatok. :)


Nicole Scherzinger - Boomerang



Lana Del Rey - Summertime Sadness



Avicii vs. Nicky Romero - I could be the one



Calvin Harris - I Need Your Love
(valószínűleg már mindenki tízezerszer hallotta ezt, de én akkor is imádom<3)



Justin Timberlake - Mirrors



Anise K - Walking On Air (Ft Snoop Dogg & Bella Blue)


Remélem tetszettek a zenék. ;)
Puszi: Nia

2013. június 15., szombat

18. fejezet - Dangerous Love

Worries

Azonnal kiszaladtam az épületből és leültem egy a cukrászdától jó messzire lévő padra, Matt pedig rögtön utánam jött és leült mellém. Éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon. Apukám is megcsalta az anyumat, s most Alan (anyukám élettársa) is ezt teszi. Nagyon jó kapcsolatunk van és Zackyvel is nagyon jól kijön, anyuval pedig boldogok. Nem értem, hogy miért teszi ezt velünk.
 - Héé Kicsim mi történt? – kérdezte Matt és megfogta a kezem
 - Láttad azt a kis párocskát ott mellettünk? – válaszoltam szipogások közepette
 - Bent a cukrászdában? – igenlően bólogattam – Igen, láttam őket. Miért kérded?
 - Az a férfi anyukám élettársa Alan. Megcsalja anyut.
 - Ó, nagyon sajnálom. Mit fogsz most csinálni?
 - Muszáj elmondanom anyunak. Nagyon szomorú lesz. Már nem először történik ez meg vele.
 - Szeretnéd, ha ott lennék melletted mikor elmondod?
 - Nem, azt hiszem jobb ha csak ketten vagyunk ott. De azért köszönöm.
 - Rendben, akkor hazakísérlek.
Felálltunk a padról és elindultunk a kocsi felé. Már nem sírtam annyira, egyre inkább haragot érzetem Alan iránt. Útközben a távolban megláttunk Niát, amint leszáll egy buszról, integettünk neki, de ő nem vett észre minket. Mögötte szorosan 3 eléggé balhésnak tűnő fiú sétált. Az egyik hirtelen megragadta Nia kezét, majd felkapta a vállára. Nagyon megijedtem és elkezdtem arra felé szaladni, de Matt megállított és azt mondta:
 - Majd én elintézem őket, te csak menj fel hozzám , várj meg ott minket és hívd fel Dannyt  – kezembe nyomta a házkulcsot és a telefonját, majd gyorsan Niáék után rohant.
Elindultam Matt háza felé. Nagyon féltem, hiszen a 2 számomra legfontosabb ember került bajba én pedig semmit sem tehettem ez ellen. Hamar a házhoz értem, felmentem majd leültem az ebédlő asztalhoz és sírni kezdtem. Percekig nem tudtam abbahagyni, de aztán rájöttem, hogy ettől semmi sem lesz jobb és ezzel nem segítek. Elővettem tehát Matt telefonját, megkerestem Danny számát és már tárcsáztam is.
 - Szia haver. Mi újság van?
 - Szia Danny. Mona vagyok. Történt egy kis probléma.
 - Milyen probléma? – kérdezte Danny aggodalommal
 - Niát megtámadták, Matt utánuk szaladt és elintézi őket, de biztosan nagyon rosszul lesz Nia, úgyhogy szüksége lesz rád.
 - Máris ott vagyok.  – mondta Danny és már le is tette a telefont
Néhány perc múlva hallottam, hogy valaki jön felfele a lépcsőn ezért rögtön kinyitottam az ajtót, megláttam Matt-et és a karján cipelt Niát.
 - Te jó ég! Nia ugye jól vagy?
 - Igen, semmi komoly bajom. – válaszolta Nia, miközben Matt behozta a lakásba és letette a nappali kanapéjára.
 - Felhívtad már Dannyt? – kérdezte Matt tőlem
 - Igen. Hamarosan itt lesz.
 - Miért fújátok fel így ezt a dolgot? Jól vagyok hála Mattnek. – mondta Nia. Teljesen rá vall, éppen most támadták meg mégsem aggódik egy cseppet sem
 - Nia, nem kéne ennyire fél vállról venni – mondtam neki – Amúgy azzal a 3 sráccal mi történt? – kérdeztem Matt felé fordulva
 - Kaptak néhány ütést majd elfutottak.
 - Te jól vagy? – kérdeztem Mattet és újra aggódni kezdtem
 - Igen, csak néhány horzsolás.
 - Ismerted őket? – kérdezte Nia Mattől.
 - Nem, de láttam már őket errefelé. – válaszolta Matt, majd kopogást hallottunk és az ajtón Danny jött be. Niához rohant és megcsókolta. Majd beszélgetni kezdtek a történtekről. Danny kérdezett a kirándulásunkról, majd elmentek Niával az orvoshoz. Mi pedig kettesben maradtunk.
 - Túl sok izgalom volt már ez mára. – mondtam Mattnek majd oda mentem hozzá és megöleltem ő pedig egy hosszú puszit nyomott a homlokomra
 - A legnehezebb része a napnak még csak most jön.
 - Miért? – kérdeztem – Mi jön most?
 - Elmondod anyukádnak a mai történéseket. – válaszolt, én pedig hamar rájöttem, hogy nem a Niás dologra gondolt, hanem az Alanes dologra..
 - Ó, tényleg. Egy kis időre már el is felejtettem.
Matt elkísért az ajtóig, megcsókolt én pedig elindultam hazafelé. Elővettem a telefonomat, majd 3 nap után újra bekapcsoltam. 23 nem fogadott hívásom volt. Mindegyik anyától. Felhívtam ő pedig rögtön felvette a telefont.
 - Kislányom, te mégis mit képzelsz? Szó nélkül eltűnni három napra?? Már majdnem elmentem a rendőrségre.
 - Szia Anyuci. Nem szó nélkül tűntem el, hagytam üzenetet. Majd később mindent elmondok. Úton vagyok hazafelé mindjárt odaérek. De legelőször egy sokkal fontosabb dologról kell majd beszélnünk.
 - Terhes vagy??? – ordította a telefonba
 - Úristen, dehogy is. Nem rólam van szó, hanem rólad, vagyis inkább Alanről.



Ui.: Kellemes nyáriszünetet kívánok mindenkinek! :)
Puszi: Mona.^^