Üdvözlünk a blogunkon!

Nagyon örülünk, hogy benéztél a blogunkra. Az oldalt 2012. július 24.-én nyitottuk. Ha többet meg akarsz tudni rólunk, nézd meg a 'Rólunk' menüpontot. Az oldalon két, kis részekben összefüggő történet is fut. Várjuk a megjegyzéseket, javaslatokat, véleményeket. Ha kérni akarsz valamilyen témában képeket, zenéket, film ismertetőket, vagy idézeteket írj nekünk nyugodtan chatben vagy hozzászólásban, és várjuk a véleményeiteket a történetekkel kapcsolatban is. :)
Mona.&Nia

2013. július 20., szombat

22. fejezet - Magical summer

…?
Először nem értettem Matt kijelentését. Aztán belegondolva, hogy hány lány hagyta már ott Danny-t kicsit lelkiismeret furdalásom lett. Matt megitta a kávét, amit rendelt, közben megérkezett Mona. Kicsit látszott rajta, hogy nem sokat aludt. 
- Jó reggelt- köszöntem először én neki. 
- Sziasztok - mondta, de nem ült le. 
- Minden rendben?- kérdezte Matt, amikor már ő is jól látta, hogy Mona nincs valami jó passzban. 
- Az erős túlzás, hogy rendben- mondta. 
- Miért? Mi történt, egy kicsit le vagyok maradva. – mondtam kicsit aggódva, mialatt azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. 
- Alan megcsalta anyát, de tegnap este már elköltözött. Viszont anyu próbálja jó arcát mutatni, pedig nagyon kivan.- mesélte. 
- Ez nagyon durva. El sem tudom hinni, hogy Alan ilyet tett. Jobbulást kívánok anyukádnak, remélem hamar túllép Alanen. Most megyek és kirángatom Lisa-t a vízből. Majd este átugrok és mindent megbeszélünk. - mondtam, majd elköszöntünk, és láttam, hogy Matt és Mona sétálni indultak. Lisa épp akkor baktatott ki a vízből. 
- Danny?- kérdezte, miközben ledobta magát a napozóágyba. 
- Végzi a munkáját. Nem azért dolgozik, hogy közben velem beszélgessen. - mondtam én is leülve. 
- Szóval összevesztetek. - jelentette ki, mintha mindent tudna, miközben felvette az én napszemüvegem. 
- Honnan veszed? 
- Tudod leléptem, és kevesebb, mint 10 méterre voltam tőletek a vízben. Elég feltűnő, hogy te és a drágalátos Danny kevesebb, mint 5 percet beszélgettetek. 
- Szuper, hogy ilyen jó a látásod. 
- Cukik vagytok- mondta gúnyoson, majd felállt és visszament a vízbe. 
Ezután erőt vettem magamon, és odasétáltam a vízi mentő állványához, ahol Danny valami lánnyal beszélgetett. Nem látott engem szóval megálltam a közelükben, de épp hallottam őket. 
- Átadod neki az üzenetemet?- kérdezte a lány Danny-től és hízelgően megsimította Danny kezét. 
- Nem vagyok postás, nem ígérek semmit. 
- Tudom, hogy képes vagy rá- mosolyodott el a lány, majd sarkon fordult és elment. Nem értetem sokat, de azért mikor Danny megfordult gondoltam közelebb megyek. 
- Szia – köszöntem. 
- Hello. Hogy-hogy ilyen közel vagy, azt hittem távolságot tartunk. 
- Örülök, hogy ezt ilyen jó poénnak tartod. – mondtam kicsit gúnyosan.
- Nem tartom poénnak, de nem értettem pontosan, hogy mit is akarsz ezzel a „távolságtartással”.- formált idézőjeleket az ujjaival.
- Nem akarom, hogy az apukád és Natalie miattam veszekedjenek.
- Nem miattad veszekszenek. Szerintem apa kezd rájönni arra, hogy szinte minden döntését Natalie befolyásolja. Ehhez neked, vagy éppen a mi kapcsolatunknak semmi köze. Nézd Nia, nem szeretném, ha ezzel foglalkoznál. Vegyük úgy, hogy ez a mai nap meg sem történt, de ígérj meg nekem valamit. – Elkerekedett szemekkel, csodálkozva néztem rá, és vártam, hogy vajon mit akar velem megígértetni. – Ne gondold meg magad egyik napról a másikra, csak azért, mert abban a pillanatban jobbnak látod a másik utat választani. Oké?
- Oké. – mondtam, majd Danny megcsókolt. Nem igazán ilyesmire számítottam, de talán, sőt, szinte biztos, hogy neki van igaza. Még beszélgettem egy keveset Dannyvel, majd már tényleg összeszedtem Lisát, aki időközben találkozott néhány barátjával, így elég nehézkesen, de sikerült rávennem, hogy menjünk haza.
Végül nem este, hanem már délután találkoztam Monával, és elmentünk vásárolgatni, miközben rengeteget beszélgettünk.
- Minden rendben van Dannyvel? – kérdezte az egyik bizsu boltban, miközben rengeteg karkötő között keresgéltünk. Gondolom Matt mindent elmondott neki azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit vitatkoztunk.
- Igen, végül megbeszéltük a dolgokat, és most már minden rendben.
- Örülök neki. Már egy kicsit kezdtem aggódni.
- Nyugi, tényleg nem volt semmi komoly. De inkább mesélj te. Mi is történt igazán Alannel? – kérdeztem, mivel nagyon kíváncsi voltam, főleg arra, hogy Mona hogyan viseli, hiszen nagyon jó volt a kapcsolata édesanyja élettársával. Kicsit meglepett a dolog, mert Alanből nem néztem volna ki, hogy ilyet csinál, de úgy néz ki, ezt rosszul hittem. Szerencsére szerintem Mona és az anyukája is elég jól viseli a dolgokat. Vásárlás után hazamentünk, bár nem sok dolgot vettünk. Mona csak egy felsőt, én pedig egyetlen karkötőt találtam 3 óra hossza alatt, bár igaz, hogy inkább beszélgettünk, mint nézelődtünk.
Késő este a szobámba olvasgattam, amikor kaptam egy smst Dannytől. Ez állt benne: Ha most érted megyek, ki tudsz jönni egy kicsit? D.

Nem volt kérdéses a válaszom. Tudtam, hogy anyáék már alszanak, szóval azonnal igent mondtam, mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy mi nem várhat reggelig.

Sziasztok!
Itt a folytatás, remélem tetszett.:)
Nia.

2 megjegyzés:

  1. Ááá!!köszi!!Nagyyon örülök hogy folyatattátok!Nagyon jó lett a rész :) remélem a Dandeorus Lovet is fogjátok folytatni!!NAgyon jó hogy Nia és Danny kibékültek..mégegyszer köszi a részt nagyon jó!remélek ha mar jön a kövi

    VálaszTörlés
  2. Szia Niaa!
    Egyszerűen imádtam a részt!
    Én is örülök a békülésnek. :)
    Bár engem egy kicsit érdekel ki volt az a lány aki Dannyvel beszélt!
    Siessetek a folytatással.:)
    Puszi

    VálaszTörlés