Baráti beszélgetés 1.
A történtek után azonnal elindultam hazafelé gyalog, ami
körülbelül fél óra sétát jelentett, de nem bántam, hiszen ez idő alatt szinte
teljesen lenyugodtam. Mikor hazaértem és beszálltam a liftbe nem a 10. emelet,
hanem a 7. emelet gombját nyomtam be, ahol a legjobb barátnőm, Mona lakott.
Mikor kiszálltam a liftből csengettem a Burke család ajtója előtt. Nem telt el
1-2 perc, Mrs. Burke, Mona anyukája ajtót nyitott.
- Szia Nia! Mi járatban erre felé ilyen későn? – kérdezte
kíváncsian.
- Csókolom, Monát keresem, nagyon sürgős. Itthon van?
- Igen, bent van a szobájában, menj csak be hozzá nyugodtan.
- Rendben, köszönöm. – többet se ő se én nem mondtunk,
elállt az ajtóból, én pedig egyenesen elindultam Mona szobája felé, ahol
hezitálás nélkül benyitottam az ajtón. Mona az ágyon feküdt, és a laptopján
csinált éppen valamit, amikor észrevett. Szinte azonnal látta, hogy valami
nincs rendben velem.
- Szia Nia! Mi a baj? Azonnal mesélj el mindent. – közben
mutatta nekem, hogy menjek oda mellé, és üljek le az ágyára.
- Biztos, hogy mindent? Elég hosszú. – mondtam, mivel már
fél 10 volt.
- Mesélj el mindent az elejétől.
- Rendben. – Egyeztem bele, majd elkezdtem mesélni. –
Mondtam neked, hogy anyáékkal tegnap kimentünk a partra kicsit kikapcsolódni,
fürdeni. Már reggel észrevettem, hogy van egy nagyon jóképű, fiatal úszómester,
és ő is észrevett engem, és egész délelőtt szemeztünk, meg egymást néztük, amit
anya észre is vett, de végül letagadtam. – Mona végig semleges arccal figyelt,
és hallgatott. – Aztán mikor elmentem fagyizni, pont ő állt mögöttem a sorban,
megszólított, és meghívott egy fagyira, mint kiderült Danny-nek hívják, és
nyári munka miatt dolgozik a parton. Aztán elkezdtünk sétálni, és végül a
házuknál kötöttünk ki, ami körülbelül 10 perc sétára van a tengerparttól, és
egy nagy luxusvilla. Kiderült, hogy a JFK-ba jár, és most lesz 11.-es. Mikor
behívott a házukba telefonszámot cseréltünk, és meghívott ma estére a Ruby’s
Dinner vacsorázni. Ma minden jól is ment. 7-re értem jött, sétáltunk a parton,
és beszélgettünk, majd megvacsoráztunk, aztán kimentünk, és a sétányon leültünk
egy padra, hogy beszélgessünk még egy kicsit. – éreztem, hogy már a sírás
kerülget. – Aztán jött egy szőke csaj, aki beült Danny ölébe, és megcsókolta. –
Mona eléggé meglepődött, de még mindig nem mondott semmit. – Aztán mikor a
csajszi megfordult, láttam, hogy Sharon az, és közölte velem, hogy ő Danny
barátnője. – meséltem el mindent Monának, aki csak a történetem végén szólalt
meg.
- És te mit csináltál?
- Felálltam, és sírva eljöttem, most pedig itt vagyok.
- De miért hívott el randizni, ha van barátnője? Ez totális
hülyeség. Sharon meg egy hülye picsa, nem kell vele foglalkozni, ezt már mindketten
tudjuk. Ennek a Danny-nek meg töröld ki még a telefonszámát is, vagyis inkább
ne, mert ha fel akar hívni, akkor látni fogod, hogy ki az, és nem veszed fel.
De felejtsd el, majd lesz helyette valaki más, aki nem kavar olyan ribancokkal,
mint Sharon.
- Rendben. Teljesen igazad van. Neked amúgy milyen volt a
napod? – kérdeztem, elterelve a témát a Dannys ügyről.
(A fejezet folytatása a Dangerous Love 6. fejezetében van leírva, Baráti beszélgetés 2. címmel, amit itt olvashattok el.) :)
 |
| Life goes on. (Az élet megy tovább.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése