Vacsora
a szőke herceggel
A Ruby’s Dinner egy Mc Donald’s –hoz hasonló gyorsétterem,
csak valamivel hangulatosabb. Bementünk, és beálltunk a sorba, ami elég hosszú
volt, de szerencsére gyorsan haladt.
- Mit fogsz kérni? – kérdezte tőlem, amikor már csak 3 ember
állt előttünk.
- Szerintem egy hamburgert hagyma nélkül, sült krumplival,
és kólával.
- Rendben, akkor szerintem én is azt eszek. – nem beszélt
egészen addig, amíg a rendelést le nem adta. A pultban álló hölgy azt mondta,
hogy üljünk le, így mi mentünk és leültünk egy négyszemélyes sarokasztalhoz
egymással szemben. – Hogy telik a nyári szüneted?
- Gyorsan. Már kevesebb, mint egy hónap van hátra, és még
Monával nem mentünk el a szokásos nyári Los Angeles-i kiruccanásunkra. Szóval
még arra is időt kellesz valamikor szakítani.
- Mona a legjobb barátnőd? – kérdezte, de mielőtt
válaszoltam volna megvártam, hogy a pincérnő letegye az asztalunkra a
hamburgereket.
- Igen. És minden nyáron elmegyünk Los Angeles-be, már 3
éve. Eddig a szüleinkkel mentünk, és most ez az első nyár, amikor anyáék nélkül
mehetünk. De nem tudom, hogy ez ezen a nyáron meg fog e történni. – mondtam
kicsit szomorúan.
- Én kb. 3 hete jöttem vissza New York-ból, ahol a legjobb
barátommal voltam.
- De jó neked. – mosolyogtam rá. Ez után egy rövidke kis
csend következett, mivel mind a ketten elkezdtük enni a hamburgerjeinket. – És
amúgy milyen volt New York? Még soha nem voltam ott, de mindig is el akartam
menni.
- Nagyon jó volt. New York az egyik legjobb hely, ahol
valaha voltam. Matt-el. Ti miket szoktatok csinálni Los Angelesben? – kérdezte
kíváncsian.
- Rengeteg dolgot. A legtöbb esetben inkább csak
sétálgatunk, vásárolgatunk, és fekszünk a tengerparton.
- Az biztos izgalmas. – mondta nevetve. Időközben mind a
ketten megettük a vacsoránkat - mondjuk én hagytam egy kis sült krumplit-, majd
felálltunk az asztaltól és kimentünk a mólóra, ahol még leültünk egy padra. –
Még mindig alig tudok rólad valamit. – mondta, és közben úgy csinált,
minthogyha ez olyan nagy tragédia lenne.
- De nem tudok magamról mit mesélni. – mosolyogtam. - Elég
zárkózott lány vagyok, így nem igazán tudok mesélni magamról akárkinek. Sőt,
még beszélgetni se nagyon szeretek, és egyáltalán nem tudom, hogy mire vagy
kíváncsi velem kapcsolatban.
- Mondjuk a barátaidra.
- Nincs sok barátom, tulajdon képen csak egy van, Mona,
akivel már nagyon régen jóban vagyunk, és egy házban is lakunk, csak ő a 7.-en.
De lehet, hogy ezt már meséltem. Rajta kívül nem igazán vannak barátaim, inkább
ellenségeim.
- De miért vannak ellenségeid? Miket csináltál? – látszott
rajta, hogy tényleg érdekli a dolog, de így sem akartam neki elmesélni az
igazat.
- Mert nekünk jobb úgy, hogy csak mi ketten vagyunk
egymásnak igaz barátok, ahelyett, hogy lennénk barátok 5-en, és valakit mindig
kibeszélnénk a mosdóba, a háta mögött. Nekem meg Monának ez így tökéletes. Most
mesélj te a barátaidról.
- Mint már említettem, a legjobb barátom Matt, de rajta
kívül még rengeteg iskolatársammal jóban vagyok.
- Matt is abba a suliba jár ahová te? – kérdeztem tőle.
- Igen. De jobb tanuló, mint én. – mondta nevetve, majd
folytatta volna, de hirtelen egy szőke, hosszú hajú lány beült Danny ölébe, és
megcsókolta. Ebben a pillanatban egy egész világ tört bennem össze. Eddig úgy
éreztem magam, mintha a szőke herceggel vacsoráztam volna, de lassan kezdtem
rájönni, hogy ebbe a mesében nem én vagyok a hercegnő. Mikor a csaj megfordult
teljesen letaglóztam.
- Szia Nia! Mit csinálsz te az én pasimmal? – Dannynek van
barátnője, aki ráadásul a suli fő ribanca, és még a legnagyobb ellenségem is.
Ez nagyon jó! Nem válaszoltam semmit, hanem sírva elrohantam. Hallottam,
ahogyan Danny még a nevemet kiabálja utánam, de nem érdekelt.
 |
| Ruby's Dinner a sétánnyal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése