Marilyn Monroe.
Miközben
Matt elpakolta, és helyére vitte az ’elsősegély’ dobozt, jobban megfigyeltem
őt. Karjait és kézfejeit különböző tetoválások díszítik. Bal felkarján egy Marilyn
Monroe arcát ábrázoló tetoválás van, ha ő a nő ideállja, akkor nem hiszem, hogy
nekem sok esélyem van nála. Vörös hajammal, és nagyon sovány alkatommal semmit
sem érek Marilyn Monroe-hoz képest, bár kevés olyan gyönyörű nő van, mint ő.
Időközben Matt visszaért hozzám és furcsa mosollyal az arcán ezt kérdezte:
- Mire gondolsz most? – a furcsa mosoly annak
tudható be, hogy valószínűleg észrevette mennyire végig bámultam, de hát pár
perccel ezelőtt ő is ezt tette velem..
- Miért van Marilyn Monroe rátetováltatva a
kezedre? – úgy látszik ez a kérdés váratlanul érte.
- Hasonlít anyukámra. Amikor kicsi voltam
láttam egy képet róla, és azt hittem anya az. Megtartottam a képet és büszkén
mutogattam mindenkinek, hogy nézzék, milyen gyönyörű anyukám van, elkezdtek
rajtam kacagni és mondták, hogy ő nem az én anyukám, én meg sírva haza
szaladtam hozzá és megmutattam neki a képet, elmondtam, hogy nem hiszik el,
hogy ő van rajta. – mesélte nekem a régi történetet mosolyogva – Aztán
megmondta, hogy ez tényleg nem ő, hanem egy híres színésznő, mutatott nekem még
róla több képet, és akkor én is rájöttem, hogy ez nem ő. De azon a képen
tényleg ugyanolyan volt, mint az anyukám. Ez a legkedvesebb emlékem róla, és
ezért van ez a tetkó.
- Ez nagyon aranyos történet. Nem bírom
felfogni, hogy hogy hagyhatott el titeket.
- Én sem.. De ne beszéljünk róla többet. Neked
van tetkód?
- Igen, egy apró felirat a hátamon.
- Milyen felirat?
- Je ne regrette rien.
- És ez mit jelent? – kérdezte kíváncsian
- Azt, hogy nem bántam meg semmit.
- Miért tetováltattad ezt magadra?
- 15 éves vagyok, de már sok mindenen
keresztülmentem, és közben nagyon sok butaságot csináltam, de nem bántam meg
semmit, mert ha azokat nem tettem volna meg, akkor most nem az lennék, aki
vagyok.
- Milyen butaságokat csináltál?
- Majd máskor. – mondtam vigyorogva
- Héé, ez az én szövegem. De oké, majd máskor
– mondta ő is vigyorogva. – Mindjárt haza jön apukám, főzök neki egy kávét. –
ezzel elindult a kávéfőző felé, én pedig az órára pillantottam, észre se
vettem, de már eltelt 2 és fél óra, pár perc és délután 6 óra lesz.
Úgy
döntöttem, hogy rakok egy kis rendet, az asztalon lévő ruhákat összehajtogattam
és ráraktam az egyik székre, majd a mosogató felé vettem az irályt. Beletettem
az összes elmosatlan tányért és poharakat.
- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Matt, amikor
rájött, hogy mosogatni készülök.
- Azt, amit már régen meg kellett volna
csinálnod.
- Erre tényleg semmi szükség Mona. – majdnem
kiejtettem a kezemből a tányért, először mondta ki a nevemet, és annyira nagyon
jó volt ezt hallani.
- De igen, nagyon is szükséges. Apukád
biztosan nagyon fáradt lesz, és jól fog neki esni, hogy egy tiszta környezetbe
tér haza. – mondtam teljes komolysággal.
- Igazad van, majd én megcsinálom. – mondta és
próbálta kiszedni a kezemből a mosogató szivacsot, nem sok sikerrel.
- Nem. Te inkább tisztítsd meg a
konyhapultot. – mondtam miközben a
mocskos konyhapultra mutattam.
- Jó. De, biztos, hogy ezt akarod
csinálni? - kérdezte.
- Igen. – mondtam teljes határozottsággal.
Matt
elkezdte kidobni a romlott ételmaradékokat, majd elkezdte pucolni a pultot.
Eléggé vicces látványt nyújtott, egy picit talán el is mosolyogtam magam.
- Ígérd meg nekem, hogy mostantól ezt minden
nap megcsinálod. Ha kell, segítek, apukád ennyit tényleg igazán megérdemel.
- Hmm. Minden napos takarítás veled. Az a része,
hogy minden nap veled lehetek nagyon is tetszik. – mondta elbűvölő mosollyal az
arcán. – Viszont az a része, hogy takarítanom kell, annyira már nem tetszik.
- Hát, nem kell minden percben takarítanunk,
egy nap elég fél órát szánnod erre.
- Akkor ott van még 23 és fél óra, amit azzal
tölthetünk, amivel csak akarunk. Oké, benne vagyok. – mondta hatalmas mosollyal
az arcán.
- Olyan sok időnk azért nincs, mert aludnunk
is kell.
- Azt is lehet együtt. – mondta majd rám
kacsintott.
- Igaz. – mondtam és éreztem, hogy az arcom
kezd olyan színűvé válni, mint a hajam.
- Nagyon édes vagy, amikor elpirulsz. – erre
még jobban elvörösödtem.
- Nem is szoktam elpirulni. – mondtam teljes
zavarban.
- Áh, tényleg nem, a mai nap folyamán
körülbelül már ötször elpirultál.
- Nem is igaz. – mondtam miközben erősen
koncentráltam a kezemben lévő tányérra, hogy hatalmas zavaromban el ne ejtsem.
Tényleg gyakran el szoktam pirulni, de miért kell ezt észrevennie?
- Ha te mondod. –mondta kacarászva.
Folytattam
a mosogatást, miközben ő végzett a konyhapult tisztításával, és az általam
elmosott dolgokat kezdte el törölgetni és a helyükre rakni. Hirtelen egy hangos
ajtónyitás törte meg a köztünk kialakult pár perces csendet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése