2. fejezet - Magical Summer

Beszélgetés

- Még te nem mondtad el, hogy mi a neved. – mondta Danny, akivel elindultunk sétálni, fagyival a kezünkben. Azt láttam, hogy anyáék észrevették, hogy eljöttem vele sétálni, de kivételesen nem igazán érdekelt, hogy mit fognak mondani miután visszamegyek hozzájuk.

- Nia vagyok. – mondtam határozottan. Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy egy ilyen pasi felfigyeljen egy olyan lányra, mint én. – Nyári munkán vagy itt? – kérdeztem tőle.

- Igen. Szeretnék venni egy autót, hogy ne mindig az apám kocsiját keljen elkérnem, ha menni akarok valahová, és mivel az év végi bizonyítványom elég, hát, hogy is fogalmazzak, nem lett a legjobb, apám azt mondta, hogy nem fizeti ki a teljes árát a kocsinak, csak a felét, és a másik felét nekem kell összeszednem. – mondta, én pedig eléggé meglepődtem, hogy ennyi mindent elmond egy egyszerű kérdésre válaszolva. – Itt laksz a városban? Vagy csak nyaralni vagy itt? – kérdezte. Még csak most tűnt fel, hogy van egy kereszt alakú tetkó a mellkasán.

- Igen, itt lakok, már születésem óta. – mondtam neki mosolyogva, majd én is kérdeztem. – Hányadikba fogsz menni szeptemberben?

- 11.-be. Te? – kérdezett vissza.

- 10.-be. Melyik iskolába jársz? – nagyon megleptem magamat azzal, hogy ennyire megbízom benne, pedig a bizalom nem éppen hozzám tartozik.

- A JFK magániskolába. És most ne hidd azt, hogy olyan jó tanuló vagyok, mert mint már említettem, épp, hogy átmentem néhány tantárgyból, és ezek a jegyek is inkább csak apám adományainak köszönhető. Én személy szerint utálok oda járni, de nem ellenkezhetem az apámnak, mert még a végén kitagad, és mehetek Alaszkába anyámhoz. –Meglepett, hogy ő ennyire megbízik bennem, és még azt is elmondja, hogy azért nem bukott meg, mert az apja adományozott az iskolának. Először meg akartam kérdezni azt is, hogy a város melyik részén lakik, de inkább nem tettem, mert tudtam, hogy nem azon a lakótelepen, mint én, hanem a város másik végében, a köznyelvben csak gazdag negyednek nevezett részen, közvetlenül itt a tengerparton. – Te melyik városrészben laksz? – kérdezte tőlem.

- Yorktownban. –válaszoltam neki. Yorktown az a lakótelep, ahol én és a családom egy 10 emeletes házban, a 10. emeleten, a 60.-as számú lakásban lakunk. Mikor a beszélgetésünk ehhez a pontjához érkeztünk, már egy hatalmas fehér színű, modern stílusú ház előtt ácsorogtunk, körülbelül kétutcányira a parttól.

- Szóval ebben a házban lakok én. – mondta, miután észrevehette, hogy én a házat mérem végig. – Van kedved bejönni egy kicsit? Felírom a telefonszámod és a címed. – kicsit elbizonytalanodtam, amit ő észre is vett rajtam. – De persze ha csak te is akarod.

- Persze, bemehetek. - mondtam neki, mire ő elkezdett turkálni a hátizsákjában, és elővett egy kisebb távirányítót, amint mindössze 3 gomb volt, és megnyomta rajta az egyik gombot, miután a kapu elkezdett kinyílni előttünk. Danny elindult befelé, én pedig szó nélkül követtem. Egy nagy üvegajtón bementünk a házba, ahol rögtön egy hatalmas előtérbe léptünkbe, ahonnan egy lépcső felvezetett az emeletre. Danny után én is kiléptem a papucsomból, majd, mint valami pincsi kutya követtem őt. Átmentünk egy másik szobába, ahol volt egy hatalmas tévé, egy kanapé és két fotel, ahogy tovább haladtunk étmentünk az étkezőn, és végül megérkeztünk a konyhába, ami hatalmas volt. A közepén volt egy széles, hosszú pult, amihez volt néhány szék is. Kihúzott egy széket, és megtörte a kettőnk közötti csendet.

- Ülj le. – mondta, én pedig eleget tettem a kérésének. Elkezdett turkálni az egyik fiókban, elővett néhány cetlit és két tollat, majd oda jött mellém, elém tette az egyik tollat és egy cetlit, és ismét beszélni kezdett. – Írd le a cetlire a számod, és a címed, én is felírom ide az enyémet. – úgy ahogy mondta felírtam a nevem, a telefonszámom, és a címem a cetlire. - Holnap este 7-kor érted megyek, és elmegyünk a Ruby’s Dinner-be vacsorázni. – mondta nekem mosolyogva. Kicseréltük a cetliket, én pedig leszálltam a székről, olyan kecses ügyességgel, hogy a lábtartóba beakasztott lábam miatt majdnem elestem, de szerencsére Danny még időben elkapott, és a karjaiba zárt, nehogy a földre kerüljek. Ezek után szinte már csak néhány milliméter választotta el a száját az enyémtől.

(Nagyon örülnénk néhány véleménynek, kritikának. (:)