3. fejezet - Magical Summer

Készülődés

Volt néhány pillanat, amíg azt hittem, hogy Danny meg akar csókolni, de mielőtt ezt megtehette volna, én gyorsan elléptem előle.

- Elnézést. – mondta bocsánatkérően. – Nem akartam nagyon nyomulni.

- Semmi gond. – mosolyogtam rá. – De szerintem jobb, ha megyek, mielőtt még a szüleim elkezdenének keresni.

- Oké, akkor kikísérlek, és holnap este 7-re érted megyek. – mosolygott ő is. Mikor kikísért a kapuban még megölelt, majd elbúcsúztunk, én pedig szépen lassan visszasétáltam a tengerpartra. Mikor egyedül mentem vissza az út sokkal hosszabbnak tűnt, mint amikor Dannyvel mentem. Körülbelül 10 perc alatt vissza is értem, de amikor anyám meglátott, láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi, hogy kivel voltam, de nem kérdezte. Mire visszaértem, már szinte azonnal indultunk is haza. Mi elég messze laktunk a parttól, kocsival körülbelül 10 perc, gyalog pedig egy bő fél, háromnegyed óra, de mi szerencsére kocsival mentünk. Mikor hazaértünk, én azonnal felléptem facebookra. Először megkerestem Dannyt, és be is jelöltem, majd reméltem, hogy Mona hamar feljön chatre, hogy tudjunk beszélgetni. De sajnos ez nem így történt, mivel nem jött fel. Így este 10-kor én lefeküdtem aludni, és elalvás előtt végig a holnap esti vacsorára gondoltam.

Reggel, vagyis inkább délelőtt 10-kor keltem fel, és csak 11-kor voltam hajlandó kimászni az ágyból. Már alig vártam az estét, hogy elmehessek Dannyvel vacsorázni. A napon első része teljesen eseménytelenül telt. Nem tudtam, hogy mondjam-e meg anyáéknak, hogy kivel és hova megyek, vagy egyszerűen csak mondjam azt, hogy Monával megyünk valahová. Ebéd közben sokat gondolkodtam ezen, majd végül úgy döntöttem, hogy elmondom az igazat.

- Anya, elmehetek ma este az egyik barátommal vacsorázni? – kérdeztem tőle.

- Melyik barátoddal? – kérdezte apa.

- Dannyvel. – mondtam, és reméltem, hogy nem kérdezik meg, hogy ki ő, vagy, hogy honnan ismerem, de végül nem így történt.

- Ki az a Danny? – kérdezte anya.

- Az egyik barátom, mint már mondtam, 7-re értem jön, és elmegyünk a Ruby’s Dinner-be.

- Rendben, menj, de 10-re feltétlenül legyél itthon. – mondta anya, bár szerintem apának lett volna egy-két hozzáfűznivalója, hogy miért kellene inkább azt mondaniuk, hogy nem mehetek, de ezt most inkább ráhagyta anyámra.

- Oké, itthon leszek, ígérem. – mondtam egy aprócska mosollyal a számon, de magamban szinte ujjongtam örömömben. Visszamentem az aprócska kis szobámba, amit mindig próbáltam egyre otthonosabbá tenni, a saját stílusomnak megfelelően. Az ajtó mellett volt egy ruhásszekrény, amibe a ruháim voltak bezsúfolva, mellette volt egy polcos szekrény, amin mindenféle dolgok voltak. A könyveim, ékszerek, smink cuccok, kisebb ajándéktárgyak, amiket kaptam, CD-k, és a laptopomnak is volt rajta hely, bár elég keveset tartottam ott. Volt még egy íróasztalom és – természetesen - egy ágyam.  Az íróasztalomon általában rend volt, csak a sulis cuccaimat tartottam benne. Az ágyam körüli falon képek voltak kitéve. A legtöbb képen Monával együtt voltam, és mind valamilyen számunkra fontos helyen, vagy időpontban készült. Az ágyamon volt néhány díszpárna, és plüssállatka, na meg persze a laptopom, ami a legtöbb időt ott töltötte. Még mindig nem sikerült elég otthonossá tennem magamnak ezt a kicsike kis szobát, de volt még néhány ötletem, hogy miket kéne csinálni, de mivel elég kevés volt a zsebpénzem, és a szüleim nem támogattak abban, hogy minél több díszítés legyen a szobámba, nem adtak rá plusz pénzt. Mikor bementem először kinyitottam a ruhásszekrényem ajtaját, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit vehetnék fel, de még mielőtt kitalálhattam volna, eszembe jutott, hogy meg kéne mosni a hajam, így bevonultam a fürdőszobába. Miután kimostam a hajam, lágyan hullámosra szárítottam, majd törölközőbe tekerve leültem a szekrényem elé, és bámultam a ruhákra, hátha végre kitalálom, hogy mit vegyek fel. Végül egy rövid farmer nadrág mellett döntöttem, egy csíkos újatlan felsővel, majd felvettem az egyik karkötőmet, és kifestettem a körmeimet. (itt megnézheted) A körömfestéssel 6:15-kor végeztem, így még ücsörögtem egy kicsit az ágyamon, majd fél 7-kor kimentem az előtérbe, felvettem a kedvenc szandálom, és vártam, hogy csörögjön a telefonom. Danny pontban 7-kor küldött egy SMS-t.

Szia! Már itt vagyok a házatok előtt, várlak. Danny Ferrer.

Miután elolvastam az SMS-t még gyorsan szóltam anyáéknak, majd siettem le Dannyhez. A lift nagyon lassan akart felérni a 10.-re, és lefelé is megállt még 3 emeleten. Mikor végre kiértem a házból akkor láttam meg Danny-t egy fehér BMW-nek támaszkodva.