Stay Strong!
Beléptem
a bejárati ajtón Anyu pedig az ebédlő asztalnál ült és az ujjaival idegesen
dobolt az asztalon. Érkezésemre felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.
- Megcsalt igaz? - kérdezte, én pedig teljesen
döbbenten néztem rá. Változatos érzelmek futottak végig az arcán. Ijedség,
döbbenet és szomorúság. Nem mertem megszólalni, ezért csak bizonytalanul bólintottam
egyet, majd leültem mellé az asztalhoz és megszorítottam a kezét. Elmondta,
hogy régóta érzi, hogy valami nincs rendben Alannel és hogy a kapcsolatuk már
nem a régi. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy mindez csak azért van, mert
rengeteget dolgoznak és ez által kevés időt töltenek együtt, ezért minden szabadidejét
Alanre fordította. Közös programokat tervezett vele, Alan azonban mindent
lemondott és ésszerűtlen kifogásokkal húzta ki magát a programok alól.
Legtöbbször azt mondta, hogy túlóráznia kell, amiért Anyu megsajnálta, ezért
egyszer bement a munkahelyére, hogy meglepje egy kis ebéddel, azonban Alan nem
volt ott. A munkatársai elmondták Anyunak, hogy Alan hónapok óta késik a
munkából és általában hamarabb távozik, túlórázni pedig egyszer sem maradt
bent. Ekkor jött rá Anyu, hogy itt bizony egy másik nőről van szó és ez a
kapcsolat már menthetetlen. Nem támadta le Alant, várta, hogy magától elmondja,
ez azonban nem történt meg. És így hogy most már teljesen biztos a dolog
(mármint a megcsalás), hiszen én láttam azzal a másik nővel, Anya készen áll
arra, hogy véget vessen a több éves kapcsolatának Alannel. Az elkövetkező 2
órában összepakoltuk Alan összes ruháját és minden egyéb dolgát, ami a házban
volt és kiraktuk őket a folyosóra. Fél óra múlva hazaért Alan Zackyvel, akit
most hozott el az egyik osztálytársától.
- Miért vannak kint a cuccaim a folyosón? -
kérdezte Alan értetlenül
Megszorítottam
Anyu kezét ezzel jelezve, hogy legyen erős ő pedig egy halvány mosolyt küldött
felém. Zackyt gyorsan az ölembe kaptam és bementem vele a szobámba, majd
magunkra zártam az ajtót. Azért jöttünk el onnan, mert tudtam, ha ott maradok,
olyan dolgokat vágok Alan fejéhez, amiket talán később megbánok. Nem azért mert
nem érdemli meg őket, egyszerűen, csak azért mert ebbe én most nem szólhatok
bele, ezt nekik kell elintézniük. Pár percig csak csendben üldögéltünk Zackyvel
az ágyamon, de aztán behallatszott hozzánk Anyáék kiabálása és Zacky szomorúan
felém fordult.
- Miért
veszekednek?
- Alan
nagyon rossz dolgot csinált.
- Ki
fognak békülni?
- Nem
valószínű. - mondtam elkeseredetten.
- Megint
csak hárman leszünk?- kérdezte visszagondolva azokra a szomorú időkre, amikor
Apa hagyott el minket
- Igen,
de Anyunak nagyon nagy szüksége lesz ránk.
- Okés. - mondta elcsukló hangon és láttam,
ahogy könnyek szöknek a szemébe. Szorosan magamhoz öleltem és bekapcsoltam a
tévét, hogy elnyomjam az egyre hangosabbá váló kiabálást. Zackyt rögtön
lekötötte a Disney Channel és sikerül lenyugodnia, én azonban sehogy sem tudtam
elterelni a gondolataimat. Nem tudtam másra gondolni, csak is arra, hogy Anyát
megint megcsalták, megint összeomlik, és megint visszatérnek azok a szörnyű
hétköznapok. Én pedig minden egyes nap szembesülni fogok azzal, hogy tehetetlen
vagyok, sehogy sem tudok segíteni, bármennyire is szeretnék. Ilyen állapotban
pedig újra elkövetem azokat a szörnyű dolgokat, amiket az előző alkalommal
tettem, újból szégyent hozok a családomra, eltaszítom magamtól a barátaimat és
egy igazi ronccsá válok.
Na nem! Ez nem történhet meg újra! Ezen
alkalommal erősebb leszek, nem engedek semmilyen késztetésnek, nem taszítok el
senkit, de legfőképpen nem szomorítom el még jobban Anyát. Végig mellette
leszek és támogatni fogom, minden erőmmel azon leszek, hogy újra önmaga legyen.
Néha beszűrődött meg egy-egy kiabálás, de
aztán körülbelül egy óra múlva már semmit sem hallottunk a veszekedésből, majd
kinyílt a szobám ajtaja és Anyu lépett be rajta.
- Elment,
és többet nem fog vissza jönni.
- Soha?
- kérdezte Zacky szomorúan
- Soha - felelte Anyu nagyon elkeseredetten.
És ennyivel le is zárta a témát. Nem beszélt többet, mi pedig nem kérdeztünk
semmit. Felmászott hozzánk az ágyra, szorosan átölelt minket, majd tekintetét a
tv felé fordította.
- Mit
nézünk? - kérdezte és magára erőltetett egy halvány mosolyt.
- Óóó nézzük meg a Grut! - kiáltotta Zacky.
Felkeltem az ágyból és megkerestem majd
beraktam az említett DVD-t, majd visszabújtam az ágyba. Még mindig rettenetesen
szomorúan és a sírás határán voltunk mindhárman, de a mese és az, hogy így
együtt vagyunk mégis egy cseppet jobb kedvre derített minket. És az a tény,
hogy nem csak én nem szeretném a történelem megismétlődését, hanem Anyu is
máshogy szeretné ezt a nehéz időszakot most átvészelni, teljességgel megnyugtatott.
A
mese közepe fele járhattunk, amikor sms-t kaptam, Matt volt az:
"Szia Kicsim. Minden rendben?"
rögtön válaszoltam:
"Szia. Igen. Nehezen, de
átvészeljük."
":) Séta?"
"Most nem mehetek. Szüksége van
rám."
"Rendben, megértem. Holnap?"
"Holnap jó! :)"
"Majd
hívlak!(L)"
Nehéz
idők várnak most ránk, főleg anyára, de én végig mellette leszek és minden
erőmmel támogatni fogom. És erős leszek, erősebb, mint valaha, hiszen tudom,
hogy van, aki engem is támogatni fog. És most nem csak legjobb barátnőmre,
Niára gondolok, hanem Mattre is a barátomra, akit teljes szívemből szeretek.
Puszi:Mona.^^
Sziaaa!
VálaszTörlésMár nagyon vártam a frisset, örülök, hogy így í nyár hangulatában gyakrabban jelentkeztek. Szegény Mona anyukája:( De majd átvészelik, Matt-től meg kedves, hogy érdekelte mizujs Monáéknál. Siess a folytatással! :) :)
Domi, Domcsi, Domcsikaa! :) :D
Szia!
TörlésÖrülök, hogy érdekel a történetem.
Ígérem, hogy sietek a folytatással.:)
nem akarlak sürgetni de mikor kerül fel a következő fejezet?csak akért mert megszállotja vagyok az írásodnak :) nagyon jól érsz és a történet is jó
VálaszTörlés