18. fejezet - Dangerous Love

Worries

Azonnal kiszaladtam az épületből és leültem egy a cukrászdától jó messzire lévő padra, Matt pedig rögtön utánam jött és leült mellém. Éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon. Apukám is megcsalta az anyumat, s most Alan (anyukám élettársa) is ezt teszi. Nagyon jó kapcsolatunk van és Zackyvel is nagyon jól kijön, anyuval pedig boldogok. Nem értem, hogy miért teszi ezt velünk.

 - Héé Kicsim mi történt? – kérdezte Matt és megfogta a kezem

 - Láttad azt a kis párocskát ott mellettünk? – válaszoltam szipogások közepette

 - Bent a cukrászdában? – igenlően bólogattam – Igen, láttam őket. Miért kérded?

 - Az a férfi anyukám élettársa Alan. Megcsalja anyut.

 - Ó, nagyon sajnálom. Mit fogsz most csinálni?

 - Muszáj elmondanom anyunak. Nagyon szomorú lesz. Már nem először történik ez meg vele.

 - Szeretnéd, ha ott lennék melletted mikor elmondod?

 - Nem, azt hiszem jobb ha csak ketten vagyunk ott. De azért köszönöm.

 - Rendben, akkor hazakísérlek.

Felálltunk a padról és elindultunk a kocsi felé. Már nem sírtam annyira, egyre inkább haragot érzetem Alan iránt. Útközben a távolban megláttunk Niát, amint leszáll egy buszról, integettünk neki, de ő nem vett észre minket. Mögötte szorosan 3 eléggé balhésnak tűnő fiú sétált. Az egyik hirtelen megragadta Nia kezét, majd felkapta a vállára. Nagyon megijedtem és elkezdtem arra felé szaladni, de Matt megállított és azt mondta:

 - Majd én elintézem őket, te csak menj fel hozzám , várj meg ott minket és hívd fel Dannyt  – kezembe nyomta a házkulcsot és a telefonját, majd gyorsan Niáék után rohant.

Elindultam Matt háza felé. Nagyon féltem, hiszen a 2 számomra legfontosabb ember került bajba én pedig semmit sem tehettem ez ellen. Hamar a házhoz értem, felmentem majd leültem az ebédlő asztalhoz és sírni kezdtem. Percekig nem tudtam abbahagyni, de aztán rájöttem, hogy ettől semmi sem lesz jobb és ezzel nem segítek. Elővettem tehát Matt telefonját, megkerestem Danny számát és már tárcsáztam is.

 - Szia haver. Mi újság van?

 - Szia Danny. Mona vagyok. Történt egy kis probléma.

 - Milyen probléma? – kérdezte Danny aggodalommal

 - Niát megtámadták, Matt utánuk szaladt és elintézi őket, de biztosan nagyon rosszul lesz Nia, úgyhogy szüksége lesz rád.

 - Máris ott vagyok.  – mondta Danny és már le is tette a telefont

Néhány perc múlva hallottam, hogy valaki jön felfele a lépcsőn ezért rögtön kinyitottam az ajtót, megláttam Matt-et és a karján cipelt Niát.

 - Te jó ég! Nia ugye jól vagy?

 - Igen, semmi komoly bajom. – válaszolta Nia, miközben Matt behozta a lakásba és letette a nappali kanapéjára.

 - Felhívtad már Dannyt? – kérdezte Matt tőlem

 - Igen. Hamarosan itt lesz.

 - Miért fújátok fel így ezt a dolgot? Jól vagyok hála Mattnek. – mondta Nia. Teljesen rá vall, éppen most támadták meg mégsem aggódik egy cseppet sem

 - Nia, nem kéne ennyire fél vállról venni – mondtam neki – Amúgy azzal a 3 sráccal mi történt? – kérdeztem Matt felé fordulva

 - Kaptak néhány ütést majd elfutottak.

 - Te jól vagy? – kérdeztem Mattet és újra aggódni kezdtem

 - Igen, csak néhány horzsolás.

 - Ismerted őket? – kérdezte Nia Mattől.

 - Nem, de láttam már őket errefelé. – válaszolta Matt, majd kopogást hallottunk és az ajtón Danny jött be. Niához rohant és megcsókolta. Majd beszélgetni kezdtek a történtekről. Danny kérdezett a kirándulásunkról, majd elmentek Niával az orvoshoz. Mi pedig kettesben maradtunk.

 - Túl sok izgalom volt már ez mára. – mondtam Mattnek majd oda mentem hozzá és megöleltem ő pedig egy hosszú puszit nyomott a homlokomra

 - A legnehezebb része a napnak még csak most jön.

 - Miért? – kérdeztem – Mi jön most?

 - Elmondod anyukádnak a mai történéseket. – válaszolt, én pedig hamar rájöttem, hogy nem a Niás dologra gondolt, hanem az Alanes dologra..

 - Ó, tényleg. Egy kis időre már el is felejtettem.

Matt elkísért az ajtóig, megcsókolt én pedig elindultam hazafelé. Elővettem a telefonomat, majd 3 nap után újra bekapcsoltam. 23 nem fogadott hívásom volt. Mindegyik anyától. Felhívtam ő pedig rögtön felvette a telefont.

 - Kislányom, te mégis mit képzelsz? Szó nélkül eltűnni három napra?? Már majdnem elmentem a rendőrségre.

 - Szia Anyuci. Nem szó nélkül tűntem el, hagytam üzenetet. Majd később mindent elmondok. Úton vagyok hazafelé mindjárt odaérek. De legelőször egy sokkal fontosabb dologról kell majd beszélnünk.

 - Terhes vagy??? – ordította a telefonba

 - Úristen, dehogy is. Nem rólam van szó, hanem rólad, vagyis inkább Alanről.

Ui.: Kellemes nyáriszünetet kívánok mindenkinek! :)

Puszi: Mona.^^