17.fejezet - Dangerous Love

I was made for lovin’ you

- Jay Duff.

- Ugye most csak viccelsz?

- Sajnos nem.

- De ugye tudod, hogy ő egy..

- drogos – fejeztem be helyette én a mondatot – most már tudom, hogy az, de amikor megismertem még nem tudtam és hónapokig el se mondta nekem.

- És amint megtudtad szakítottál vele?

- Nem.

- Miért nem tetted? – kérdezte Matt némi idegességgel és aggodalommal a hangjában – Jay egy nagyon rossz alak. Jó nem mintha én sokkal jobb lennék nála.

- Azért nem szakítottam vele, mert magányos voltam és ő volt az első barátom és azt hittem, hogy szeret.. Most már semmit sem érzek iránta csak is gyűlöletet. És soha többet ne mondj ilyet, ezerszer jobb vagy nála és semmiben sem hasonlítasz rá!

- Óó, dehogynem. Úgy látszik Mona, hogy te nagyon vonzod a rosszfiúkat – mondta Matt kacér mosollyal az arcán – ne beszéljünk többet róla. Ő a múltad és ezt el kell fogadnom.

- Bizony, ő a múltam, te pedig a jelenem vagy.

- És a jövőd. – mondta, majd jó szorosan magához ölelt és megcsókolt.

A következő egy órában megint az ágyon feküdtünk és folytattuk a nem rég elkezdett beszélgetésünket. Nagyon sok mindent megtudtam róla, például azt, hogy mindig is szeretett volna egy kistestvért, és hogy az apukája még mindig nem tudott túllépni az anyukáján, amióta ő elment egy normális kapcsolata sem volt.

- Nem lépünk le? – kérdezte Matt egy hosszú csók után.

- Lépjünk – válaszoltam hatalmas vigyorral az arcomon – de hová?

- Mondjuk San Diegoba?

- Olyan messze?

- Nincs is olyan messze. Kölcsön kérem apám kocsiját, azzal két óra alatt ott vagyunk.

- Jól hangzik, de mit csinálunk majd, meg meddig leszünk ott?

- Van most ott egy kis fesztivál, nem igazán ismert fellépőkkel, de biztos lesznek jók is. És ott maradhatnánk mondjuk két napig.

Némi gondolkodás után mindössze ennyit kérdeztem:

- Mikor indulunk? – Matt arcára hatalmas vigyor derült, amiből egyértelművé vált, hogy még ma elindulunk.

Gyorsan hazasétáltam összepakolni néhány dolgot, Matt pedig otthon maradt szintén pakolni. Hazaérve szerencsére senkit sem találtam otthon. Ennek azért örültem, mert nem akartam magyarázkodni és anya úgysem engedett volna el. Bementem a szobámba, elővettem az utazótáskámat és bepakoltam három napra elegendő ruhát, tisztálkodó szereket és mindenféle dolgot, amire szükségem lehet. Gyorsan lezuhanyoztam és ettem egy szendvicset, majd küldtem Mattnek egy sms-t, hogy készen vagyok, ő pedig rögtön visszaírt, hogy már el is indult. Adtam egy puszit pici cicám, Chuck pofijára, majd írtam egy rövid üzenetet anyuénak:

„Elmentem Mattel San Diegoba, néhány nap múlva jövök. Szeretlek titeket, puszi: Mona”

Biztos vagyok benne, hogy anya nagyon ideges lesz, hogy csak így elmentem, de ezt a kis kiruccanást Mattel bűn lenne kihagyni. Matt már ott is volt a házunk előtt apukája autójával. Édes csókkal üdvözölt, majd beültünk a kocsiba és elindultunk San Diego felé. Eszembe jutott, hogy egy valakinek elfelejtettem szólni a kirándulásunkról, ezért elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t Niának:

„Szia Nia!:) Mattel elutazunk egy pár napra, fesztiválra megyünk. Majd mesélek, ha visszajöttünk, úgy érzem neked is lesz mit mesélned ..;) Puszi.”

Elküldtem az sms-t, aztán rögtön ki is kapcsoltam a telefonom. A következő 2 napban csak is Mattel szeretnék foglalkozni. Az odafelé vezető úton zenét hallgattunk hatalmas hangerővel és végig ordítottuk az összes dalszöveget. Már nagyon késő volt, amikor odaértünk és eléggé elfáradtunk, ezért csak sétáltunk egyet a városban és megnéztünk a holnapi fellépőket, majd elmentünk aludni.

Az elkövetkezendő 2 nap fantasztikusan telt. Sok koncertet végigtomboltunk, nagyon jó bandák léptek fel. Körbejártuk az egész várost, különböző kocsmákban iszogattunk. Mindkét este az autóban, egymást ölelve aludtunk el. Csóknál több nem történt köztünk, Matt egyszer sem próbálkozott mással és ezt nagyon tisztelem. A második napon elmentünk az állatkertbe, kétszer is végig jártuk, mert nagyon érdekes állatok voltak. San Diego gyönyörű város, korábban még nem voltam itt, Matt már egyszer volt, de már nem sokra emlékezett a városból.

Rettentően jól éreztem magam e két nap alatt, és láthatóan Matt is. Felszabadultak voltunk és rengeteget nevettünk, kiélveztük az itt létünknek minden egyes pillanatát. Régen éreztem már ennyire nagyon jól magam, szívesen maradtunk még volna, de sajnos búcsút kellett intenünk ennek a nagyszerű városnak. Elég hamar visszaértünk Yorktownba, de nem akartunk még elválni egymástól, ezért bementünk a kedvenc cukrászdámba. Megrendeltünk a sütijeinket, majd leültünk egy asztalhoz. A mellettünk lévő asztalnál megpillantottam egy nagyon ismerős arcot, aki éppen egy barna hajú nővel csókolózott. A férfi anyukám élettársa volt, azonban a nő, akit éppen az imént csókolt meg és a kezét fogta nem az anyukám volt..

UI.: Bocsánatot kérek, azért amiért csak ilyen későn jelentkeztem új résszel, ígérem, hogy mostantól gyakrabban érkezik új rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet. :))

Puszi: Mona.^^