20. fejezet - Dangerous Love

Closer to the edge

Reggel arra ébredtem, hogy Zacky lehúzza rólam a takarót. Tegnap este mindketten bealudtak a mesén. Először Zacky majd anya dőlt ki. Én nem igazán tudtam elaludni, de végül hajnal egy körül sikerült álomra hajtani a fejem. Anyu már nem feküdt mellettünk az ágyban, amikor felkeltem, valószínűleg már rég elment dolgozni. Anya egyébként tanár, és egy hozzánk közel lévő középiskolában tanít spanyolt, ennek köszönhetően én is elég jól beszélem ezt a nyelvet, anyu már kiskorom óta tanítja nekem. Teljesen magával ragadott ez a nyelv és az egész spanyol kultúra. Mindig is el akartam menni Mexikóba, de sajnos még nem volt rá alkalmam. Talán majd egyszer..

Elég nehezen, de kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőszobába, útközben azonban isteni illatok csapták meg az orromat. Kicsit félve léptem be a konyhába, hiszen sejtelmem sem volt, hogy ki főzőcskézhet ott. Meglepetésemre nagymamámat találtam a konyhában. Az apai nagyszüleimmel, csak úgy, mint apukámmal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, azonban anya nagyszülei a legjobb nagyszülők az egész világon. Nagyapa a legbölcsebb és legokosabb ember, akit ismerek. Nagyon jó a kapcsolatunk, ő az aki mindig mindenben támogatott, mindig velem volt és apám helyett apám volt, és még mindig az bár már sajnos nem találkozunk annyit mint régen. Nagyi pedig egy rettentően kedves és édes teremtés és a korához képest elég jól tartja magát. Amint észrevett engem rögtön odajött hozzám és szorosan megölelt.

- Szia kicsim! - köszöntött mosollyal az arcán.

- Szia Nagyi! Hát te hogy kerültél ide? - kérdeztem én is mosoly kísértében

- Édesanyád tegnap este felhívott és elmesélt nekem mindent. Nagyon sajnálom a történteket, de hogy őszinte legyek soha sem kedveltem Alant. Mindig is úgy éreztem, hogy édesanyád jobbat érdemel nála. - mondta nagyi. Ezzel egyébként tisztában voltam, többször is hangoztatta nem tetszését Alan iránt, de anya mindig elengedte a füle mellett nagyi ezen megjegyzéseit.

- Szerinted anya megint úgy összeomlik, mint a válás után?

- Nem. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez nem fog még egyszer megtörténni. Erősebb, mint akkor volt, ráadásul nem szeretné, hogy megint olyan dolgokat tégy, mint amiket akkor tettél. - mondta és mélyen a szemembe nézett

- Soha többet nem fogok olyan dolgokat tenni nagyi. Megígérem.

- Nem nekem kell ezt megígérned drága unokám, hanem magadnak.

- Tudom. - mondtam erre ő elmosolyodott és ezzel le is zártuk ez a csöppet sem kellemes témát

- Na akkor vissza a főzéshez! Ma én főzök nektek, és vacsorára nagypapád is átjön ide.

- Óóó de jó, - mondtam boldogan - olyan rég voltunk már így együtt.

- Épp itt volt az ideje.

A következő 2 órában segítettem nagyinak a főzésben. Anyu kedvenceit csináltuk, hátha ettől kicsit jobb kedvre derül. Időközben Zacky is felébredt és mindenképen ő szeretett volna segíteni a sütemény elkészítésében, így hát én csak ültem az étkezőasztalnál és mosolyogva figyeltem őket. Pár perccel később smsem érkezett, Mattől:

"Szia Mona! Tudom, hogy most nem éppen fényesek otthon a dolgok, de lent vagyok a parton, ha esetleg van kedved lejöhetnél! Matt xxx"

- Nagyi! Nem gond, ha én most lemegyek egy kicsit a partra?

- Dehogy gond. Kivel találkozol?

- Hát izéé, egy fiúval. - mondtam kissé zavarban

- Mattel? - kérdezte Zacky csillogó szemekkel

- Igen, vele. - válaszoltam mosolyogva

- Szóval Mattnek hívják. - mondta nagyi - Ő a fiúd?

- Hát igen, olyasmi. - feleltem elpirulva

- Menj csak nyugodtan drágám!

Beszaladtam a fürdőszobába és rendbe hoztam magam, majd felkaptam egy fekete szegecses rövidnadrágot és a kedvenc The Beatles mintás pólómat. Már léptem volna ki az ajtón, amikor nagyi utánam szólt:

- Hívd meg hozzánk vacsorára ezt a fiút. Zacky elég kedves dolgokat mesélt róla.

- Okés, meghívom. - feleltem mosolyogva, majd kimentem a házból.

10 perc múlva már a parton voltam és rögtön megtaláltam Mattet, aki Nia társaságában ücsörgött egy bárnál.

- Jó reggelt! - köszöntött kedvesen Nia

- Sziasztok! - mondtam

- Minden rendben? - kérdezte Matt

- Az erős túlzás, hogy rendben - feleltem kissé szomorúan

- Miért? Mi történt, egy kicsit le vagyok maradva. - kérdezte Nia aggódva

Neki még nem meséltem el a történteket, így hát röviden őt is beavattam a dolgokba. Láthatóan nagyon meglepődött, csak úgy, mint én tegnap. Hamar elköszöntünk egymástól, de megbeszéltünk, hogy délután átjön, és mindent részletesen átbeszélünk. Matt megfogta a kezem és elindultunk a víz felé, majd lehuppantunk a homokba. Karjait körém fonta és néhány percig csak csendben figyeltük a hullámokat.

- Hogy van anyukád? - kérdezte

- Hát, nem igazán tudom. Reggel hamar elment dolgozni, szóval nem tudtam vele beszélni. Viszont a nagyival tudtam és ő azt mondta, hogy most erősebb, mint a válás után volt. Szóval rendbe fog jönni. Azt hiszem.

- Biztos vagyok benne, hogy rendbe jön. Hamar talál magának egy olyan férfit, aki igazán meg fogja becsülni. - mondta Matt és láttam rajta, hogy teljesen komolyan gondolja azt, amit mondott - Zacky hogy viseli?

- Hát eléggé szomorú. Nagyon szerette Alant, szerintem már olykor apaként tekintett rá.

- És veled mi van?

- Nekem is fáj ez az egész, és csak azt szeretném, hogy anya újra boldog legyen.

- Az lesz. Meglátod! - mondta és ezzel kissé megnyugtatott

Matt végig simított az arcomon, teljesen magához húzott, majd megcsókolt. Ezt többször megismételte és ennek hatására az összes szomorú dologról elfelejtkeztem. Pontosan erre volt szükségem, az ő közelségére, az érintésére és a csókjaira. Ha csak egy kis időre is, de boldog voltam, mellette mindig az vagyok.

- Lesz nálunk ma egy kisebb családi vacsora. Ott lesznek a nagyszüleim is. - mondtam - És hát izé.. arra gondoltam, hogy eljöhetnél.

- Biztos, hogy jó ötlet ez?

- Persze, de ha nem szeretnél jönni.. - feleltem szomorúan és inkább elfordítottam a fejem és a távolba meredtem

- Nem erről van szó. - mondta és az államnál fogva maga felé fordította a fejem, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek - Nagyon szívesen mennék és örülök, hogy meghívtál, csak nem hiszem, hogy anyukádnak most van kedve hozzám.

- Miért ne lenne kedve? Kedvel téged.

- Komolyan? - kérdezte édes mosollyal az arcán

- Komolyan - feleltem - és Zacky is nagyon szeretne már újra látni téged.

- Én is megkedveltem a kiskrapekot. - vigyorgott - És a nagyszüleid?

- Hát igazából nagyi mondta, hogy hívjalak meg.

- Akkor oké, ott leszek.

- Szupi. Viszont a nagypapám.. - kezdtem

- Oó félnem kéne tőle? - kérdezte megriadva

- Félni nem kell, csak hát elég kritikus, ha kis unokája fiújáról van szó..

Puszi: Mona.^^

22. fejezet - Magical summer

…?

Először nem értettem Matt kijelentését. Aztán belegondolva, hogy hány lány hagyta már ott Danny-t kicsit lelkiismeret furdalásom lett. Matt megitta a kávét, amit rendelt, közben megérkezett Mona. Kicsit látszott rajta, hogy nem sokat aludt. 

- Jó reggelt- köszöntem először én neki. 

- Sziasztok - mondta, de nem ült le. 

- Minden rendben?- kérdezte Matt, amikor már ő is jól látta, hogy Mona nincs valami jó passzban. 

- Az erős túlzás, hogy rendben- mondta. 

- Miért? Mi történt, egy kicsit le vagyok maradva. – mondtam kicsit aggódva, mialatt azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. 

- Alan megcsalta anyát, de tegnap este már elköltözött. Viszont anyu próbálja jó arcát mutatni, pedig nagyon kivan.- mesélte. 

- Ez nagyon durva. El sem tudom hinni, hogy Alan ilyet tett. Jobbulást kívánok anyukádnak, remélem hamar túllép Alanen. Most megyek és kirángatom Lisa-t a vízből. Majd este átugrok és mindent megbeszélünk. - mondtam, majd elköszöntünk, és láttam, hogy Matt és Mona sétálni indultak. Lisa épp akkor baktatott ki a vízből. 

- Danny?- kérdezte, miközben ledobta magát a napozóágyba. 

- Végzi a munkáját. Nem azért dolgozik, hogy közben velem beszélgessen. - mondtam én is leülve. 

- Szóval összevesztetek. - jelentette ki, mintha mindent tudna, miközben felvette az én napszemüvegem. 

- Honnan veszed? 

- Tudod leléptem, és kevesebb, mint 10 méterre voltam tőletek a vízben. Elég feltűnő, hogy te és a drágalátos Danny kevesebb, mint 5 percet beszélgettetek. 

- Szuper, hogy ilyen jó a látásod. 

- Cukik vagytok- mondta gúnyoson, majd felállt és visszament a vízbe. 

Ezután erőt vettem magamon, és odasétáltam a vízi mentő állványához, ahol Danny valami lánnyal beszélgetett. Nem látott engem szóval megálltam a közelükben, de épp hallottam őket. 

- Átadod neki az üzenetemet?- kérdezte a lány Danny-től és hízelgően megsimította Danny kezét. 

- Nem vagyok postás, nem ígérek semmit. 

- Tudom, hogy képes vagy rá- mosolyodott el a lány, majd sarkon fordult és elment. Nem értetem sokat, de azért mikor Danny megfordult gondoltam közelebb megyek. 

- Szia – köszöntem. 

- Hello. Hogy-hogy ilyen közel vagy, azt hittem távolságot tartunk. 

- Örülök, hogy ezt ilyen jó poénnak tartod. – mondtam kicsit gúnyosan.

- Nem tartom poénnak, de nem értettem pontosan, hogy mit is akarsz ezzel a „távolságtartással”.- formált idézőjeleket az ujjaival.

- Nem akarom, hogy az apukád és Natalie miattam veszekedjenek.

- Nem miattad veszekszenek. Szerintem apa kezd rájönni arra, hogy szinte minden döntését Natalie befolyásolja. Ehhez neked, vagy éppen a mi kapcsolatunknak semmi köze. Nézd Nia, nem szeretném, ha ezzel foglalkoznál. Vegyük úgy, hogy ez a mai nap meg sem történt, de ígérj meg nekem valamit. – Elkerekedett szemekkel, csodálkozva néztem rá, és vártam, hogy vajon mit akar velem megígértetni. – Ne gondold meg magad egyik napról a másikra, csak azért, mert abban a pillanatban jobbnak látod a másik utat választani. Oké?

- Oké. – mondtam, majd Danny megcsókolt. Nem igazán ilyesmire számítottam, de talán, sőt, szinte biztos, hogy neki van igaza. Még beszélgettem egy keveset Dannyvel, majd már tényleg összeszedtem Lisát, aki időközben találkozott néhány barátjával, így elég nehézkesen, de sikerült rávennem, hogy menjünk haza.

Végül nem este, hanem már délután találkoztam Monával, és elmentünk vásárolgatni, miközben rengeteget beszélgettünk.

- Minden rendben van Dannyvel? – kérdezte az egyik bizsu boltban, miközben rengeteg karkötő között keresgéltünk. Gondolom Matt mindent elmondott neki azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit vitatkoztunk.

- Igen, végül megbeszéltük a dolgokat, és most már minden rendben.

- Örülök neki. Már egy kicsit kezdtem aggódni.

- Nyugi, tényleg nem volt semmi komoly. De inkább mesélj te. Mi is történt igazán Alannel? – kérdeztem, mivel nagyon kíváncsi voltam, főleg arra, hogy Mona hogyan viseli, hiszen nagyon jó volt a kapcsolata édesanyja élettársával. Kicsit meglepett a dolog, mert Alanből nem néztem volna ki, hogy ilyet csinál, de úgy néz ki, ezt rosszul hittem. Szerencsére szerintem Mona és az anyukája is elég jól viseli a dolgokat. Vásárlás után hazamentünk, bár nem sok dolgot vettünk. Mona csak egy felsőt, én pedig egyetlen karkötőt találtam 3 óra hossza alatt, bár igaz, hogy inkább beszélgettünk, mint nézelődtünk.

Késő este a szobámba olvasgattam, amikor kaptam egy smst Dannytől. Ez állt benne: Ha most érted megyek, ki tudsz jönni egy kicsit? D.

Nem volt kérdéses a válaszom. Tudtam, hogy anyáék már alszanak, szóval azonnal igent mondtam, mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy mi nem várhat reggelig.

Sziasztok!

Itt a folytatás, remélem tetszett.:)

Nia.