Closer to the edge
Reggel arra ébredtem, hogy Zacky lehúzza rólam a takarót.
Tegnap este mindketten bealudtak a mesén. Először Zacky majd anya dőlt ki. Én
nem igazán tudtam elaludni, de végül hajnal egy körül sikerült álomra hajtani a
fejem. Anyu már nem feküdt mellettünk az ágyban, amikor felkeltem, valószínűleg
már rég elment dolgozni. Anya egyébként tanár, és egy hozzánk közel lévő
középiskolában tanít spanyolt, ennek köszönhetően én is elég jól beszélem ezt a
nyelvet, anyu már kiskorom óta tanítja nekem. Teljesen magával ragadott ez a
nyelv és az egész spanyol kultúra. Mindig is el akartam menni Mexikóba, de
sajnos még nem volt rá alkalmam. Talán majd egyszer..
Elég nehezen, de kimásztam az ágyból és elindultam a
fürdőszobába, útközben azonban isteni illatok csapták meg az orromat. Kicsit
félve léptem be a konyhába, hiszen sejtelmem sem volt, hogy ki főzőcskézhet
ott. Meglepetésemre nagymamámat találtam a konyhában. Az apai nagyszüleimmel,
csak úgy, mint apukámmal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, azonban anya
nagyszülei a legjobb nagyszülők az egész világon. Nagyapa a legbölcsebb és
legokosabb ember, akit ismerek. Nagyon jó a kapcsolatunk, ő az aki mindig
mindenben támogatott, mindig velem volt és apám helyett apám volt, és még
mindig az bár már sajnos nem találkozunk annyit mint régen. Nagyi pedig egy
rettentően kedves és édes teremtés és a korához képest elég jól tartja magát.
Amint észrevett engem rögtön odajött hozzám és szorosan megölelt.
- Szia kicsim! -
köszöntött mosollyal az arcán.
- Szia Nagyi! Hát te
hogy kerültél ide? - kérdeztem én is mosoly kísértében
- Édesanyád tegnap
este felhívott és elmesélt nekem mindent. Nagyon sajnálom a történteket, de
hogy őszinte legyek soha sem kedveltem Alant. Mindig is úgy éreztem, hogy
édesanyád jobbat érdemel nála. - mondta nagyi. Ezzel egyébként tisztában
voltam, többször is hangoztatta nem tetszését Alan iránt, de anya mindig elengedte
a füle mellett nagyi ezen megjegyzéseit.
- Szerinted anya
megint úgy összeomlik, mint a válás után?
- Nem. Egészen biztos
vagyok benne, hogy ez nem fog még egyszer megtörténni. Erősebb, mint akkor
volt, ráadásul nem szeretné, hogy megint olyan dolgokat tégy, mint amiket akkor
tettél. - mondta és mélyen a szemembe nézett
- Soha többet nem
fogok olyan dolgokat tenni nagyi. Megígérem.
- Nem nekem kell ezt
megígérned drága unokám, hanem magadnak.
- Tudom. - mondtam
erre ő elmosolyodott és ezzel le is zártuk ez a csöppet sem kellemes témát
- Na akkor vissza a
főzéshez! Ma én főzök nektek, és vacsorára nagypapád is átjön ide.
- Óóó de jó, - mondtam
boldogan - olyan rég voltunk már így együtt.
- Épp itt volt az ideje.
A következő 2 órában segítettem nagyinak a főzésben. Anyu
kedvenceit csináltuk, hátha ettől kicsit jobb kedvre derül. Időközben Zacky is felébredt
és mindenképen ő szeretett volna segíteni a sütemény elkészítésében, így hát én
csak ültem az étkezőasztalnál és mosolyogva figyeltem őket. Pár perccel később
smsem érkezett, Mattől:
"Szia Mona! Tudom,
hogy most nem éppen fényesek otthon a dolgok, de lent vagyok a parton, ha
esetleg van kedved lejöhetnél! Matt xxx"
- Nagyi! Nem gond, ha
én most lemegyek egy kicsit a partra?
- Dehogy gond. Kivel
találkozol?
- Hát izéé, egy
fiúval. - mondtam kissé zavarban
- Mattel? - kérdezte
Zacky csillogó szemekkel
- Igen, vele. -
válaszoltam mosolyogva
- Szóval Mattnek
hívják. - mondta nagyi - Ő a fiúd?
- Hát igen, olyasmi. -
feleltem elpirulva
- Menj csak nyugodtan drágám!
Beszaladtam a fürdőszobába és rendbe hoztam magam, majd
felkaptam egy fekete szegecses rövidnadrágot és a kedvenc The Beatles mintás
pólómat. Már léptem volna ki az ajtón, amikor nagyi utánam szólt:
- Hívd meg hozzánk
vacsorára ezt a fiút. Zacky elég kedves dolgokat mesélt róla.
- Okés, meghívom. - feleltem mosolyogva, majd kimentem a
házból.
10 perc múlva már a parton voltam és rögtön megtaláltam
Mattet, aki Nia társaságában ücsörgött egy bárnál.
- Jó reggelt! -
köszöntött kedvesen Nia
- Sziasztok! - mondtam
- Minden rendben? -
kérdezte Matt
- Az erős túlzás, hogy
rendben - feleltem kissé szomorúan
- Miért? Mi történt, egy kicsit le vagyok maradva. - kérdezte
Nia aggódva
Neki még nem meséltem el a történteket, így hát röviden őt is
beavattam a dolgokba. Láthatóan nagyon meglepődött, csak úgy, mint én tegnap.
Hamar elköszöntünk egymástól, de megbeszéltünk, hogy délután átjön, és mindent
részletesen átbeszélünk. Matt megfogta a kezem és elindultunk a víz felé, majd
lehuppantunk a homokba. Karjait körém fonta és néhány percig csak csendben
figyeltük a hullámokat.
- Hogy van anyukád? -
kérdezte
- Hát, nem igazán
tudom. Reggel hamar elment dolgozni, szóval nem tudtam vele beszélni. Viszont a
nagyival tudtam és ő azt mondta, hogy most erősebb, mint a válás után volt.
Szóval rendbe fog jönni. Azt hiszem.
- Biztos vagyok benne,
hogy rendbe jön. Hamar talál magának egy olyan férfit, aki igazán meg fogja
becsülni. - mondta Matt és láttam rajta, hogy teljesen komolyan gondolja azt,
amit mondott - Zacky hogy viseli?
- Hát eléggé szomorú.
Nagyon szerette Alant, szerintem már olykor apaként tekintett rá.
- És veled mi van?
- Nekem is fáj ez az
egész, és csak azt szeretném, hogy anya újra boldog legyen.
- Az lesz. Meglátod! - mondta és ezzel kissé megnyugtatott
Matt végig simított az arcomon, teljesen magához húzott, majd
megcsókolt. Ezt többször megismételte és ennek hatására az összes szomorú
dologról elfelejtkeztem. Pontosan erre volt szükségem, az ő közelségére, az
érintésére és a csókjaira. Ha csak egy kis időre is, de boldog voltam, mellette
mindig az vagyok.
- Lesz nálunk ma egy
kisebb családi vacsora. Ott lesznek a nagyszüleim is. - mondtam - És hát izé..
arra gondoltam, hogy eljöhetnél.
- Biztos, hogy jó
ötlet ez?
- Persze, de ha nem
szeretnél jönni.. - feleltem szomorúan és inkább elfordítottam a fejem és a távolba
meredtem
- Nem erről van szó. -
mondta és az államnál fogva maga felé fordította a fejem, ezzel kényszerítve,
hogy a szemébe nézzek - Nagyon szívesen mennék és örülök, hogy meghívtál, csak
nem hiszem, hogy anyukádnak most van kedve hozzám.
- Miért ne lenne
kedve? Kedvel téged.
- Komolyan? - kérdezte
édes mosollyal az arcán
- Komolyan - feleltem
- és Zacky is nagyon szeretne már újra látni téged.
- Én is megkedveltem a
kiskrapekot. - vigyorgott - És a nagyszüleid?
- Hát igazából nagyi
mondta, hogy hívjalak meg.
- Akkor oké, ott
leszek.
- Szupi. Viszont a
nagypapám.. - kezdtem
- Oó félnem kéne tőle?
- kérdezte megriadva
- Félni nem kell, csak
hát elég kritikus, ha kis unokája fiújáról van szó..
Puszi: Mona.^^